Valakinek a gyógyszere az istene, Daryl Gregory idén ápriliban megjelent regényében viszont a gyógyszer teremt személyes Istent.
Az Afterparty (melynek borítója hasonlít az egyik Ken MacLeod regényborítóra) a közeljövő 3D-s nyomtatóival házilag előállított drogok kemikália-utópiája. A történet szerint 2020-as évek után már mindenki a saját otthonában nyomtathat – a netről letöltött receptek segítségével – dizájnerdrogokat, akár kanos szexpartikhoz van szüksége vágyfokozóra, akár istenélményre vágyik. A főhős, a briliáns neurológus (?)-biokémikus, a kiszámíthatatlan, leszbikus Lyda Rose startup cégével éppen ünneplésre készül. Győzelmi mámoruk tárgya egy felvásárlás, mellyel mindannyian milliomosok lesznek. Ütős cuccot kreáltak: a kis csapat Numinous nevű molekulája a demenciát képes mellékhatások nélkül gyógyítani, legalábbis az eredmények azt mutatják. Lyda Rose az ünneplés során valamibe beleiszik, és már csak egy véres konyhakéssel a kezében ébred halott felesége mellett. Ezt sajnos újdonsült szerük okozta.
A gyilkosság után elmegyógyintézetbe utalják, és úgy tudja, hogy a közös döntésüknek megfelelően a Numinoust kivonták a forgalomból. Se pénz, se szerető társ, se munka – csak egy Dr. Glória nevű angyal, a Numinous mellékterméke, a belső én kivetülése, amit csak a főszereplő lát, de egész jól elbeszélget vele.
Lyda Rose ezután a regény hátralévő részében arra a rejtélyre keresi a választ, hogy ki áll a Numinous újbóli felbukkanása mögött, és hogy végül is mi történt vele az ominózus afterpartyn.
Útját nyugdíjas afgán maffiavezérnő, hidegvérű, racionális gyilkos szegélyezi, de érdekes figurákból a Hologrammatikus Isten Egyháza sem szűkölködik.
A regény tulajdonképpen egy őrült road movie egy egzaltált világban, ahol úgy turbózhatod az agyadat, ahogy csak szeretnéd. Az Afterparty legnagyobb erénye, hogy a háromdimenziós nyomtatók jelentette ipari forradalmat gondolja tovább, és merész, de hihető extrapolációval egyedi világot teremt.
Ráadásul Daryl Gregory – ahogy azt már korábbi regényeiből és novelláiból megismerhettük – kimondottan jó író: sziporkázó, jó ütemű szövegek töltik ki a könyv lapjait, alig van felesleges rész. A vad lázálomnak tűnő jövő bemutatását néha egy-egy úgynevezett “példabeszéd”, rövid történet szakítja meg, amely ügyesen használja a a flashback technikáját.
A regény főszereplőjével nagyon nehéz megbarátkozni. A négybetűs f-szó csak úgy röpköd a szájából, egzaltált, erőszakos nő. A többiek közül sem választhatunk feltétlenül jó barátot, a casting hatásosan erősíti meg a közeljövő egyre jobban széthulló világát. Ez talán már probléma is: minden regényben szüksége van az olvasónak olyan referenciapontra, ahol legalább egy picit megnyugodhat, mint ahogy egy üldözött, kis testű emlősállat keres menedéket vadászai elől. Itt viszont nincs pihi, rohanunk a végkifejletbe. Érdekes, hogy az egyik legszuperebb alak Dr. Glória, a mellékhatásként megjelenő képzeletbeli angyal, aki Lyda egyetlen közeli barátja. Az ő beszélgetéseik rendkívül érzékletesen járják körül a bomlott elméjű emberek hétköznapjait.
És ez az a pont, amelyen a regény kibicsaklik. Azután, hogy a pszichotikusok világába vezető vágtánk, a sok szórakoztató epizód után megérkezünk a megoldáshoz, csalódottak lehetünk. Én ennél biztosan izgalmasabb lezárást vártam, és csalódott voltam az egyszerűsége miatt.
De mindenképpen figyelemre méltó, kiemelkedő regény az Afterparty, és ezt az okos jövőképének, valamint szellemes prózájának köszönheti.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
