Sing da Navelli meg van verve a nevével. Nem elég, hogy keresztneve, a Sing állandó szójátékok forrása, a da Navelli családnevet hallva is rögtön felkapják a fejüket a celebekre vadászók. Sing édesapja világhírű karmester, anyja pedig a szoprán díva volt, amíg az Angelique című opera előadásán holtan nem esett össze.

strangesweetBarbara da Navelli halála után a férje elhatározta, hogy a lányából farag új dívát, és két évvel később Sing da Navelli a legrangosabb bentlakásos konzervatóriumban kezdheti meg tanulmányait, mint az új szoprán üdvöske. Abban a konzervatóriumban, amelyet az Angelique zeneszerzője alapított régen és ahol a féléves előadás épp a baljóslatú operát veszi elő. Sing mindennél jobban vágyik arra, hogy elénekelhesse a címszerepet, de a konzervatóriumban már van egy helyi díva, Lori Pinkerton, akit egyáltalán nem olyan könnyű kitúrni a trónjáról.

A Strange Sweet Song-ot ezután a felütés után nem csoda, hogy teljesen átitatja a zene és annak szeretete, jól bemutatja a professzionális zenészek világát is. A szerző, Adi Rule jól tudja, miről ír, hiszen a Bostoni Szimfonikus Zenekar énekesnője.

Singnek az iskolában nemcsak a beilleszkedés okoz gondot. Nem elég, hogy új lány, a neve miatt egyesek rögtön törleszkednek hozzá, mások pedig azt éreztetik vele, hogy csal protekcióval került be, de még az igazgató is mintha utálná, nem beszélve a Daysmoor nevű tanársegédről, akit mellé rendelnek, hogy képezze a hangját, de csak szidni tudja őt. Az iskola körüli erdőség pedig ellenállhatatlanul vonzza Singet, noha a legenda szerint egy macskaforma szörnyeteg (a Felix)  is lakik benne, aki – ha az opera történéseinek hinni lehet – mindenkit felfal, kivéve ha a sajátjánál nagyobb bánattal találkozik.

A regényben részben Singet követjük, részben pedig az erdőben kóborló mágikus fenevad és az általa emberré változtatott varjú történetét, aki annyira szeretett volna zenélni, hogy a Felix teljesítette a kívánságát. A varjú azonban az igazgató foglya, és hiába a világ legjobb zongoraművésze, senki nem hallhatja tehetségét…

Noha a Strange Sweet Song fantasy, és a mágikus szálnak komoly szerepe van, a kívánságok mágiája felfogható a fő téma alátámasztásának is. Sing da Navellinek ugyanis rá kell jönnie, mi az, amire valóban vágyik. A szülei árnyékából érkezett és az őáltaluk belénevelt viselkedés alapján indul neki az iskolának (ami smúzolást, törtetést és kíméletlenséget ír elő neki), de ahogy a történet halad előre, Singnek rá kell döbbennie arra, hogy mindaz, amiben addig élt, hamis, a korábban normálisnak tartott életfilozófia embertelen, és a zene nem az érvényesülés eszköze, hanem a lélek kifejezésére szolgál.

Sing akármilyen gyönyörűen énekel, a hangjából hiányzik a lélek, hiányzik ő maga, mindaddig, míg fel nem vállalja a saját útját. De addig még sok hibát kell elkövetnie (megbántania másokat, taposni és könyökölni), a könyv végére azonban Sing is felnő és érett, korrekt döntést hoz.

A regény szerelmi szála – ez egy mai YA könyvben szinte kihagyhatatlan – a mágikus elemekhez kötődik. Az elátkozott varjúférfi alakjában van valami végletekig romantikus, és amikor a sorsa még tragikusabbra fordul, Sing elindul az erdőbe,hogy megkeresse a szörnyeteget és visszakérje tőle a szerelmét…

Kellemes YA fantasy volt, amelynek főszereplőjét azonban sajnos a regény első felében nagyon utáltam, pont azon terhek és viselkedésminták miatt, amiket a családjából magával hozott, ahogy azonban kezdett normálisabb lenni, már jobban csúszott a könyv. Azoknak ajánlom, akik Az operaház fantomja után további komolyzene-elátkozott férfi egyvelegre vágynak.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon