Szakurazaka Hirosi 2004-ben írta az eredeti (angol) címén All You Need is Kill című military sci-fijét, és 10 évre rá, a héten bemutatják A holnap határa címmel, a regény alapján készült sci-fi mozit. A Gabo Kiadó ekkorra időzítette Szakurazaka regényének filmes borítós megjelentetését.
Így utólag bevallom, hogy tartottam kicsit a regénytől, hiszen az időhurokba kerülő katona alapötlete finoman fogalmazva nem vágott hanyatt, de azért kíváncsi voltam, hogy miért készült belőle film. Elöljáróban annyit, hogy megértettem, mert igen jó kis történet ez, és jóval több van benne, mint gondoltam.
A sztori szerint a Földhöz egy idegen űrhajó érkezik, ami nyolc részre osztódik, és ezek a kisebb egységek zömében az óceánok fenekére zuhannak. Így veszi kezdetét a giataioknak nevezett lények inváziója. Megalakul az Egyesült Antiinváziós Hadsereg, és szerte a Földön megpróbálják megvédeni a világot a bolygót terraformálni próbáló idegenek hordáitól.
Kirija Keidzsi újoncként kerül a sereg japán divíziójához, és rögtön az első napon, a Kotoiusi-sziget partjainál zajló csatában meg is hal, ráadásul az amerikaiak Különleges Egységének legendás harcosa, Rita Vrataski, avagy a Harctéri Szuka karjai közt. Hogy aztán újra a bevetés előtti napon találja magát, mintha az előző napot csak álmodta volna. Másnap újra csatába indul, újra meghal. Majd újra. És megint.
Eltelik némi idő, mire rájön, hogy valamiféle időhurokba került, és minden egyes nap egyre profibbá válik, mígnem a 159. bevetés során újra kapcsolatba kerül a hírhedt gitaiölő Rita Vrataskival, és innentől kettejük együttműködésén múlik a jövő, a világunk sorsa.
Ennél többet nehéz spoilermentesen elmesélni az amúgy rövid kis regényről. A holnap határa egy pergő és szórakoztató regény, ami ráadásul a saját keretei között még okos is, engem akkor győzött meg végérvényesen, amikor fény derült az időhurok hátterére, ami egészen más megvilágításba helyezte az egész történetet, valamint amikor Rita Vrataski karaktere is erőteljesebb szerephez jutott.
Némi hasonlóságot lehet felhozni Scalzi Vének háborúja-regényeivel (Scalzi ajánlója is szerepel a könyvön: Sci-fi az adrenalinfüggőknek. Gyorsan olvastatja magát, oda vág és megsoroz. Kösd be a biztonsági övet és élvezd!), Szakurazaka sem sokat időzik a részleteken, a prózája kifejezetten feszes és funkcionális, emiatt tényleg rögtön beszippant a történet és nem ereszt a végéig.
Nyilván ennek most is megvan az ára, mert így nem nagyon van idő és hely elidőzni a világban, a történetben, és a karakterek sem túl bonyolultak, de itt nem is ez a cél. A gitaiok motivációját is csak nagyon szőrmentén járja körül, erről szívesen olvastam volna többet.
A holnap határa összességében egy könnyed, gyors tempójú, de ugyanakkor komoly téttel rendelkező military sci-fi regény, ügyesen megkavarva egy időhurokkal, ami a filmváltozat trailerei alapján még azoknak is fog bőven újdonságot nyújtani, akik előbb nézik meg a filmet, és csak utána kapnak kedvet a regény elolvasásához, és nem csak amiatt, mert a japán történetet Tom Cruise-zal amerikanizálták, vagy mert a regény hősei jóval fiatalabbak.
További információk:
A Gabo SFF blogja az eredeti japán kiadásról
Rengeteg kép a könyv és a film kapcsán a Gabo Kiadó A holnap határa pinterest oldalán
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Én a film előtt olvasom el.
Angolul olvasom, a harmadánál tartok, és eddig tipikus manga ponyvaszemét, annak összes kötelező kliséjét és kötelező körét felvonultatva, ám az egészet még tovább rontja a masszívan „gémer regény” jelleg. Az alapján, amit a Hawk & Fisher sorozatról hallottam, ez kb. ugyanaz a színvonaltalanság, csak más környezetben. Már megbántam, de mégis végigolvasom, hadd csalódjak majd az időhurkos rejtély magyarázatában. Elég nyílvánvaló, hogy a könyv és annak szerzője mely közönséget igyekszik kiszolgálni, ezért nem várok semmi értékelhetőt a nagy csattanótól sem.