Csodálatos Pókember 2

Közzétette: archnihil 1 hozzászólás

2002-ben került a mozikba Sam Raimi Pókembere, amit 2004-ben és 2007-ben követtek a folytatások, hogy aztán 2012-ben újraindítsák a hálószövő filmsorozatát. A rendezői székbe az 500 nap nyárt jegyző Marc Webb került, Tobey Maguire-t Andrew Garfield váltotta le, az organikus hálóvető helyett – szerencsére – megkaptuk az eredeti mechanikus szerkentyűket, amik valahol mégis csak azt bizonyítják, hogy Peter Parker nem teljesen elveszett a tudományok területén. Ezt leszámítva azonban láthattuk megint, hogyan tesz szert hősünk képességeire, hogyan veszti el nagybácsikáját részint saját hibájából fakadóan, illetve hogyan teszi meg életcéljának, hogy az ártatlanokat védje, a szupergonoszok száját meg elkenje, de jól.

Ugyanazt kaptuk tehát, csak kicsit másként – a hangsúlyok eltolódtak, és az új film is későbbi Pókember képregényekből merített ihletett. Sokakban felmerült a kérdés, hogy mi szükség volt Ádámtól-Évától újrakezdeni a falmászó történetét, mikor alig tíz éve vetítették a mozik az első filmet? Nemrég voltunk tanúi annak, hogy miként vált Peter Pókemberré, és egyikünket sem mart meg radioaktív génmanipulált aranyhal, hogy ezt ilyen hamar elfelejtsük.

The-Amazing-Spider-Man-2

De a Sony fejesei úgy döntöttek, hogy alkalmazzák Nolan receptjét, és ahelyett, hogy csak az alkotógárdát cserélik le, a teljes univerzumot újraindítják. Keaton, Kilmer és Clooney Batmanje még válthatták egymást James Bond színészek mintájára anélkül, hogy a közönség megkérdőjelezte volna, hogy az általuk alakított Batman ugyanaz, aki bajszot akasztott Nicholson Jokerével. Úgy tűnik azonban, napjainkban a közönség könnyebben fogadja egy egész univerzum lecserélését, mintha „csupán” egy színésszel tennék ugyanezt.

Most pedig, két évvel később, láthatjuk, mint találkozik Peter hosszú évek után „először” Harry Osbornnal, mint hasad kettejük között hihetetlen szakadék, és miként jön létre az „első” Zöld Manó. Mechanikus hálóvető és egy kicsit karakánabb Peter Parker ide vagy oda, e sorozat és elődje között nincs akkora különbség, hogy az indokolttá tegye egy ismert történet újbóli elmesélését.

csodalatos-pokember2

Pedig a Csodálatos Pókember 2 foggal-körömmel igyekszik elkülöníteni magát az eredeti trilógiától, akkor is, amikor nem kellene.  Ennek köszönhetjük a film első néhány percét, amiben Peter szülei menekülésének és halálának lehetünk tanúi, méghozzá repülőgéppel, nagyon titkos információval, beépült orgyilkossal, hogy az alkotók büszkén megmutassák a Hobbit 2 gárdájának, hogy a Bríben játszódó találkával sehol sincsenek fölöslegesen világépítő prológusokkal. Apropó, Peter szülei – hősünk egyrészt megszállottan kutatja apja, Richard Parker hagyatékát, másrészt látomások kísértik szerelme, Gwen apjáról, Stacy kapitányról. Ja, rémlik, hogy volt egy bácsikája is… mintha mondott is volna valamit erőről meg felelősségről, ki tudja már…

Igaz, Ben bácsit már eléggé körbejárták, viszont mégis sokkal szervesebb részét jelenti a Pókember-kánonnak, mint Richard Parker – amivel nem lenne semmi baj, ha ez a szál tényleg hozzáadna valamit a történethez, és nem csak fűszer lenne, hogy elfedje, ezt a húst már egyszer felszolgálták.

rhino

De nem is az önismétlés a legnagyobb baja a második résznek, hanem a gonosztevői. A korábbi filmek ellenségei – Osborn, Octavius, Connors, vagy akár az egyszerű Flint Marco – legalább átváltozásuk előtt rendelkeztek némi méltósággal, ezzel szemben az új antagonisták szinte kivétel nélkül karikatúrák. Paul Giamatti Aleksei Systeviche például egy ellopott plutónium-szállító autóból kürtöli világgá a nevét kéjesen kacagva – ő valószínűleg így mutatkozik be. Egyébiránt mintha egy másodrangú Disney-filmből százalékolták volna le. A karakterben egyetlen potenciál van, hogy egyszer talán összeáll majd Homokemberrel a Kerülőutak Radioaktív Izotópoknak Pókember spin-offban.

LemwireSzegény Elektro sem járt sokkal jobban. Amikor először hallottam a karakterről, azt hittem, az eredeti képregény-figura helyett egybegyúrták a Better Off Ted Lem Hewittját (magába forduló, gátlásos fekete tudós) és a Superman rajzfilmsorozat Elektrosokkját (kék bőr, teleportálás, táplálkozás áramforrásokból). Tévedtem. Lem Hewitt egy szerethető, összetett karakter, míg Jaime Foxx Max Dillonja egy egydimenziós figura – vesztes futóbolond, akit vagy elkerülnek, vagy kihasználnak. Az, hogy valami már a kezdetektől nincs rendben vele, abból is egyértelmű, hogy már átváltozása előtt is hallhatjuk vezérmotívumát, ami elég nyilvánvalóan egy bomlott elméről szól – ráadásul olyan gyakran csendül fel újra és újra, hogy a Birodalmi induló és Darth Vader ahhoz képest alig vannak köszönőviszonyban egymással. A figura egyetlen erénnyel bír – amikor dühbe jön, olyan isteni erő sugárzik belőle, amilyen Magnetóból filmvásznon még soha.

Ezzel szemben az őt foglyul tartó Dr. Ashley Kafka Marton Csokas alakításában egy kényeskedő, szadista német professzor, aki Kék Duna Keringőt hallgat, erőteljes akcentussal beszél, és ha egy kicsit nagyobb sztereotípia lenne, akkor havi bérlete lenne az Oktoberfestre.

The-Amazing-Spider-Man-2-Dane-DeHaanÉs mi a helyzet Harry Osbornnal? Az ő szálával kicsit mernek játszani az alkotók, akkor is, ha ő is korrupt, hátba kerülős üzletfelekkel veszi körbe magát, akik alig várják, hogy kitegyék a szűrét. A történet szerint ugyanis, akárcsak apja, ő is plotcouponis hollywoodiensisben szenved – ez egy nagyon súlyos betegség, amiből az ember csak akkor gyógyul fel, ha ő a történet hőse, és egyetlen orvosság rá a nézők szimpátiája. Harry persze tiszta szívéből meg van győződve róla, hogy Pókember vére orvosolná baját, ám ettől Peter óvja, elvégre ő sem kapott fertőzött vére által mást, mint fájdalmat (a szupererőt, reflexeket, pókösztönt meg egyebet leszámítva).

A konfliktus tehát adott, és igen, láthatjuk az új Zöld Manót – csakhogy azon kapjuk magunkat, hogy idióta maszk ide, aranyköpések oda, Willem Dafoe szupergonosza voltaképpen egész korrekt volt.

Tévedés ne essék, hibái mellett a Csodálatos Pókember 2 nem kevés erénnyel is bír. Ezek közé tartoznak a már említett összecsapások, Hans Zimmer filmzenéje (ami itt-ott bennem inkább egy Superman vagy Fantasztikus Négyes film hangulatát idézi fel), a közösség is egyre eltaláltabban segít be Pókembernek, Gwen és Peter kapcsolata is emészthetőbb a Raimi filmek szerelmi nyavalygásainál. De ezek nem ellensúlyozzák a hiányosságokat annyira, hogy egy emlékezetes, mai felhozatalhoz mérve is jó képregényfilmet kapjunk.

A Csodálatos Pókember 2 sokaknak nyújthat kellemes kikapcsolódást néhány órára – hogy aztán már akkor elfelejtsük, mikor a moziból távozunk.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    A képregényeket kell olvasni. Ezek csak cafatok belőle.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon