Az elmúlt/elkövetkező héten egyszerre három SFmagos szerkesztőnknek is jelenik meg sci-fi/fantasy regénye, amiket a következő napokban bemutatunk Nektek: Kleinheincz Csillától az Ólomerdő (Gabo Kiadó) és Moskát Anitától a Bábel fiai (Gabo Kiadó) a Könyvfesztiválra érkezik, Brandon Hackett: Az időutazás napja (Agave Kiadó) pedig néhány napja kapható. Most Moskát Anita Bábel fiai című fantasy regényéről olvashattok ismertetőt. Holnap pedig jön vele az interjú is.
Moskát Anita minden túlzás nélkül a magyar fantasy irodalom egyik legnagyobb ígérete, ezt egyedi hangulatú, olykor bizarr fantasztikus novelláival már többször bizonyította. Akik szerették a novelláit, első megjelenő regényét, a Bábel fiait is örömmel vehetik kézbe, akik pedig rögtön a regénnyel ismerkednek, szinte biztosan keresni fogják az írónő novelláit is.
A Bábel fiai nagyszabású regény, kilóg a hazai, jellemzően romantikus-fantasztikus ifjúsági irodalmi vagy a kötött világra írt, olykor szerepjátékos kötődésű fantasy termésből. Kitöréseket általában eddig jobbára az urbánus fantasyk jelentették, a Bábel fiai azonban témájában is más.
A regény ugyanakkor hagyományos alapon nyugszik: a történés két nagyon különböző világot köt össze. Bevallom, féltem is, hogyan fogja ezt kezelni, annyi történetet olvashattunk már, amelyben az egyik oldal a mi jelenkorunk (itt budapesti, magyar szereplők, egy testvérpár: Lívi és Dávid), a másik a fantasy világ (Arzén ókori hangulatú, sivatagi Bábele). A két világ közti átjárhatóságot, párhuzamos létezést illetően igazából újat nem is kapunk. A regény végén mégsem támadt hiányérzetem, ugyanis nem ez volt a fontos, nem véletlenül tevődik át fokozatosan a cselekmény Bábel oldalára.
A történet középpontjában Bábel tornya áll, melynek felépítése a történet idején már halott, mégis Arzénon keresztül mindvégig jelenlévő próféta, Léonard Château álma, küldetése volt. A torony nem csak egy helyszín, egy építmény, de maga is szereplővé lép elő. Eközben Arzén kegyetlen apjának mind több sötét titka derül ki, amelyek a regény játékidejében hatnak: Moskát Anita alaposan felépítette a hátteret, és megfelelő ponton, a változások küszöbén kezdte el a cselekményt.
Mivel nézőpontkaraktereket követünk, a két világ e szempontból is markánsan elkülönül, a szereplők fejezetei viszonylag rövidek, de jól felépítettek, ezért egy idő után megszűnik a „szaggatottság” érzése, a szálak szépen összeérnek.
A szereplők különösen erősek, mindegyiküknek megvan a maga sorsa, akarata, kötelessége, reménye és kudarca. Egyikük sem az a típus, akikkel azonosulni tudnék, de azt hiszem, nem is kell: esendőek, éppen ezért – ha nem is feltétlenül szeretjük meg mindjüket – megérthetők. Szükségszerűen cselekednek, az eléjük gördülő akadályok és a saját magukban rejlő gyengeségeik folytán kénytelenek végigjárni a lépcsőfokokat – sőt, nagy árat is fizetni –, emiatt egy percig sem érezzük úgy, hogy a szerző dróton rángatná őket, és mindegyiküknek meg lesz a maga szerepe.
A regény stílusa a karakterekhez és a háttérhez illő: a Bábel fiai tudatosan, okosan és szépen megírt, a szerző nem tartózkodik a realisztikus, sőt, kegyetlen jelenetek leírásától sem. Az erőszak a hatalomért folytatott harc eszköze, miképpen a tömegek becsapása is; árulás, intrika, manipuláció – mind szükségszerűen van jelen.
Összességében a regény hangulata nagyon erős: szinte érezzük az illatokat és a szagokat, miközben a történet filmszerűen, színesen pereg a szemünk előtt. A Bábel fiai még sokáig foglalkoztatja az olvasót.
Hozzászólások
[lorinczy_judit további írásai]
