Oké, sci-fi olvasók, rajongók és műkedvelők, bevallhatjuk: néha csak arra a bűnös élvezetre várunk, amit úgy hívunk, szórakozás. Van, amikor nincs szükségünk világmegváltó ideákra meg társadalmilag hasznos üzenetekre, se kimunkált tanulságokra vagy magvas gondolatokra az élet mibenlétéről. Van, amikor csak újra 12 éves gyerekek szeretnénk lenni, akik fantasztikus, könyvbe zárt kalandokat élnek át.

Daniel Suarez idén februárban megjelent regénye, az Influx pontosan ilyen pompás utazásra csábít.

JacketKlasszikus science fiction alaphelyzettel indít a könyv: egy kutatólaborban járunk, ahol a befektető előtt Jon Grady vezetésével ő és kollégái demonstrálják egy antigravitációs szerkezet működésének lehetőségét. Ezzel természetesen új fejezet nyílna a világegyetemet leíró elméletekben is, és óriási távlatokat nyitna az emberiség fejlődése előtt.

Ha… ha egy csapat tudományellenes, zsoltárokat mormoló terrorista-milicista csoport be nem rontana a laboratóriumba, és nem mondana ki rájuk halálos ítéletet. Pedig ez történik: Gradyt és társait megkötözik, majd egy robbanásban megsemmisítik a helyet és az ott lévő kutatókat.

Snitt. Jon Grady egy high-tech irodaépületben tér magához. Megtudja, hogy egy kormányok feletti, még a hidegháború éveiben létrehozott, oroszokat és kínaikat is magába foglaló szervezet ügyel arra, hogy a hihetetlen emberi találmányok idő előtt ne kerüljenek ki az egyszerű halandók elé. Ők mentették meg. Van mit titkolni: klónozást, androidokat, működő, igazi mesterséges intelligenciát, általános rákgyógyszert, emberi halhatatlanságot, kvantumszámítógépet, metaanyagokat. A rejtőzködő szervezet vezetője, Graham Hendrick ambíciózus terve pont az, hogy a három világrészre tagozódott irodában megszerzi a végső hatalmat – csak ehhez szüksége van Gradyre is. A tét egy jól működő antigravitációs szerkezet megépítése. Tudósunk azonban nemet mond, az ő etikájába nem fér bele, hogy az emberiség elől eldugják a felfedezéseket, ahelyett, hogy megosztanák mindenkivel.

A renitens felfedezőt – akiről a világ azt hiszi, hogy halott, így nem is keresi senki – egy lakatlan szigetre száműzik, hogy magába szállva megtörjön. Gardy azonban makacs, így a Hibernity nevű, disztópikus börtönbe zárják, ahol kimondhatatlan szenvedésen megy keresztül. Lényegében lemondanak róla, de agyáról pontos másolatot akarnak készíteni.

Azonban hiába él-tengődik magányos cellájában, egy nap kiderül, hogy más híres tudósok is foglyok. A jó hír az, hogy földalatti hálózatot építettek ki, és ráveszik Gradyt, hogy az ő együttes segítségükkel vessen véget Hendrick piszkos játszmájának. A kalandok csak itt kezdődnek el.

Az Influx legnagyobb erőssége a dinamikája. Gyors, pörgő kezdés, lendületes folytatás, pontosan adagolt információkkal, elméleti és akciórészek jól adagolt egyvelegével. Az író nem volt rest, és elméletet dolgozott ki az antigravitáció elérésére, elmondja, miért lehetetlen az emberi tudatot lemásolni, és Michael Crichtont idéző technothrillert hozott össze. Az ilyen könyvekre mondják azt, hogy letehetetlen.

Negatívum csupán a karakterek tekintetében említhető. A tudós tudósos, a főrossz nagyon főrosszos, nincs is szinte másik oldaluk, árnyalt, több dimenziós személyiségük. Azt hiszem, hogy nem is miattuk lesz sikeres a regény, hanem a technofil jelleg, a tudományos spekuláció izgalma és távlatai miatt.

Szemérmetlen, közönséges szórakozást ígér a regény, nem csoda, hogy a 21th Century Fox még a könyv megjelenése előtt leopciózta. Szó se róla, borzalmas lenne, ha csak ilyen sci-fiket olvashatnánk, de az is rettenetes lenne, ha ilyen sci-fi regényeket sohase olvashatnánk.

Ui.: amikor olyan sületlen véleményekkel találkozom, hogy de hát az átlag magyar sci-fi regények vannak ugyanolyan jók, mint az átlag amerikai sci-fi regények, akkor kéne az Influxhoz hasonló regényeket elolvasnia a hurráoptimizmus képviselőinek. Az Influx tipikus átlagregény: nem ígér stilisztikai bravúrokat és csavaros gondolatokat, nem fogjuk a világot máshogy látni tőle. De mivel írója tisztában van a megtanulható írói fogásokkal (dinamika, dramaturgia, zsánerbe illő ötlet, újdonság, ötletadagolás és leírás), ezért kitűnő szórakozást nyújt. Ez az első és legfontosabb dolog, amit egy science fiction regénytől elvárhatunk. Figyelem: idehaza is.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon