A tavalyi World Fantasy Con egyik legjobban beharangozott könyve volt a brit Gollancz és a francia Bragelonne együttműködésének eredményeképpen megjelent The Path of Anger. Nem véletlenül –  a fantastique az angolszász fantasyvel párhuzamosan fejlődött, és bár hatottak rá a brit és amerikai írók, mégis sajátos íze van. Franciából (is) kevés könyvet fordítanak angolra, zsáneren belül meg különösen, ezért is övezte akkora érdeklődés Antoine Rouaud trilógiájának nyitókötetét.

rouaudA The Path of Anger le sem tagadhatná francia gyökereit. A történet kezdetén már tizenhét éve áll a Köztársaság, mely a forradalom során megdöntött császárság romjain épült. A régi lovagok száműzetésbe vonultak vagy köztársaságpártiak lettek, a nemesek elmenekültek vagy a bitón végezték  – vagy pedig (az élelmesebbek) a Köztársaságot irányító tanácsban uralkodnak a nép felett.

Egy paraszti sorból származó, fiatal történészlány egy kocsmában rátalál egy iszákos veterán katonára, aki a szóbeszéd szerint tudja, hol van a megdöntött császár varázserejű kardja, Erael. Ahogy beszéltetni kezdi az öreget, kiderül, hogy a részeg nem más, mint Dun-Cadal, egyike a császárság legendás tábornokainak, akinek a császár bukásakor a karddal együtt nyoma veszett…

A történet részben a jelenben halad, ahol egy titokzatos merénylő a császár egykori személyes orgyilkosának képében gyilkolni kezdi a köpönyegforgató tanácstagokat, Dun-Cadal pedig felváltva küzd emlékeivel és a megnyomorító alkoholizmussal. Visszaemlékezéseiből bomlik ki a másik szál, amelyben a felkelés kezdetén megsérült tábornokot a sómocsárbéli lázadók közül származó fiatal fiú. Béka menti meg, és szolgálataiért csak annyit kér, hogy a tábornok tanítsa meg őt harcolni, hogy a világ legnagyobb lovagja lehessen. A fiú története és motivációja homályban marad, ám Dun-Cadalnak így is a szívéhez nő, és kettejük között ambivalens, ám erős kapcsolat alakul ki.

Nem sokan nézik azonban jó szemmel, hogy Dun-Cadal egy lázadó vidékről érkezett senkiházit választott maga mellé, különösen, amikor Béka a forradalmat kirobbantó, kivégzett nemes udvartartásából származó lánnyal kezd találkozgatni…

Később azonban kiderül, hogy nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan Dun-Cadal emlékezik rá, és a regény bravúrja, hogy már ismert jeleneteket gyökeresen más szemszögből képes elmesélni úgy, hogy az a történetet gazdagítja. Nem ez az egyetlen szokatlan és érdekes írói fogás: a flashbackek nem jelenetként különülnek el, hanem beleszövődnek a jelen szálba, visszhangok, visszatérő mondatok képében, így a váltás múlt és jelen között valóban olyan mindkét irányba, mint amikor valaki elmereng, majd visszatér.

Antoine_Rouaud02-petitAz eltérő olvasatok többször visszatérnek a regényben, bármit is tesznek a szereplők, azt mások félreértelmezik, az igazság pedig csak attól függ, ki meséli el. Dun-Cadal és Béka kapcsolata mély és meghatározó, mégis gyökeresen eltérően látják önmagukat, mint ahogy a másik őket, és ez lehetetlenné teszi, hogy valóban megértsék egymást. Rouaud a könyvben végig ügyesen játszik azzal, hogy különböző szemüvegeken keresztül mutatja meg szereplőit, teljesen elcsúsztatva egymás mellett az énképet és a mások által alkotott képet. Emiatt a regényben hőst is nehéz lenne találni – ugyan az ellenfél adott, de mivel mind Dun-Cadalról, mind Békáról megváltozik menet közben az olvasó véleménye, felmerülhet benne, hogy akkor akik ellen harcolnak, valóban csak torzító üvegen keresztül tűnnek legyőzendő gazembereknek?

A regény középpontjában álló tárgyak – az istenek suttogását rejtő könyv és a kard – is a történelem újraértelmezésének, a szabályrendszerek átszabásának eszközei. Az istenek szavai mögé ki-ki azt magyarázza, amit ő maga gondol, és a saját képére formálhatja a világot. Eben a könyvben minden nézőpont kérdése – még a birodalom sorsa is, és ettől válik a bosszút középpontba állító fantasy többrétegű regénnyé.

A The Path of Anger egy trilógia első kötete, a másodikon jelenleg is dolgozik. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretnének kicsit betekinteni a francia fantasybe, és olyan érdekes narratív megoldásokkal operáló, másodlagos világban játszódó történetet olvasni, amely túlmutat a megszokott epikus fantasy témákon.

További érdekességek:

  • A szerző honlapja
  • A regényt nem csak a Gollancz kapta fel, de az angol kiadás mellett német, holland, spanyol nyelven, valamint Brazíliában is megjelent.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon