A tavalyi World Fantasy Con egyik legjobban beharangozott könyve volt a brit Gollancz és a francia Bragelonne együttműködésének eredményeképpen megjelent The Path of Anger. Nem véletlenül – a fantastique az angolszász fantasyvel párhuzamosan fejlődött, és bár hatottak rá a brit és amerikai írók, mégis sajátos íze van. Franciából (is) kevés könyvet fordítanak angolra, zsáneren belül meg különösen, ezért is övezte akkora érdeklődés Antoine Rouaud trilógiájának nyitókötetét.
A The Path of Anger le sem tagadhatná francia gyökereit. A történet kezdetén már tizenhét éve áll a Köztársaság, mely a forradalom során megdöntött császárság romjain épült. A régi lovagok száműzetésbe vonultak vagy köztársaságpártiak lettek, a nemesek elmenekültek vagy a bitón végezték – vagy pedig (az élelmesebbek) a Köztársaságot irányító tanácsban uralkodnak a nép felett.
Egy paraszti sorból származó, fiatal történészlány egy kocsmában rátalál egy iszákos veterán katonára, aki a szóbeszéd szerint tudja, hol van a megdöntött császár varázserejű kardja, Erael. Ahogy beszéltetni kezdi az öreget, kiderül, hogy a részeg nem más, mint Dun-Cadal, egyike a császárság legendás tábornokainak, akinek a császár bukásakor a karddal együtt nyoma veszett…
A történet részben a jelenben halad, ahol egy titokzatos merénylő a császár egykori személyes orgyilkosának képében gyilkolni kezdi a köpönyegforgató tanácstagokat, Dun-Cadal pedig felváltva küzd emlékeivel és a megnyomorító alkoholizmussal. Visszaemlékezéseiből bomlik ki a másik szál, amelyben a felkelés kezdetén megsérült tábornokot a sómocsárbéli lázadók közül származó fiatal fiú. Béka menti meg, és szolgálataiért csak annyit kér, hogy a tábornok tanítsa meg őt harcolni, hogy a világ legnagyobb lovagja lehessen. A fiú története és motivációja homályban marad, ám Dun-Cadalnak így is a szívéhez nő, és kettejük között ambivalens, ám erős kapcsolat alakul ki.
Nem sokan nézik azonban jó szemmel, hogy Dun-Cadal egy lázadó vidékről érkezett senkiházit választott maga mellé, különösen, amikor Béka a forradalmat kirobbantó, kivégzett nemes udvartartásából származó lánnyal kezd találkozgatni…
Később azonban kiderül, hogy nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan Dun-Cadal emlékezik rá, és a regény bravúrja, hogy már ismert jeleneteket gyökeresen más szemszögből képes elmesélni úgy, hogy az a történetet gazdagítja. Nem ez az egyetlen szokatlan és érdekes írói fogás: a flashbackek nem jelenetként különülnek el, hanem beleszövődnek a jelen szálba, visszhangok, visszatérő mondatok képében, így a váltás múlt és jelen között valóban olyan mindkét irányba, mint amikor valaki elmereng, majd visszatér.
Az eltérő olvasatok többször visszatérnek a regényben, bármit is tesznek a szereplők, azt mások félreértelmezik, az igazság pedig csak attól függ, ki meséli el. Dun-Cadal és Béka kapcsolata mély és meghatározó, mégis gyökeresen eltérően látják önmagukat, mint ahogy a másik őket, és ez lehetetlenné teszi, hogy valóban megértsék egymást. Rouaud a könyvben végig ügyesen játszik azzal, hogy különböző szemüvegeken keresztül mutatja meg szereplőit, teljesen elcsúsztatva egymás mellett az énképet és a mások által alkotott képet. Emiatt a regényben hőst is nehéz lenne találni – ugyan az ellenfél adott, de mivel mind Dun-Cadalról, mind Békáról megváltozik menet közben az olvasó véleménye, felmerülhet benne, hogy akkor akik ellen harcolnak, valóban csak torzító üvegen keresztül tűnnek legyőzendő gazembereknek?
A regény középpontjában álló tárgyak – az istenek suttogását rejtő könyv és a kard – is a történelem újraértelmezésének, a szabályrendszerek átszabásának eszközei. Az istenek szavai mögé ki-ki azt magyarázza, amit ő maga gondol, és a saját képére formálhatja a világot. Eben a könyvben minden nézőpont kérdése – még a birodalom sorsa is, és ettől válik a bosszút középpontba állító fantasy többrétegű regénnyé.
A The Path of Anger egy trilógia első kötete, a másodikon jelenleg is dolgozik. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretnének kicsit betekinteni a francia fantasybe, és olyan érdekes narratív megoldásokkal operáló, másodlagos világban játszódó történetet olvasni, amely túlmutat a megszokott epikus fantasy témákon.
További érdekességek:
- A szerző honlapja
- A regényt nem csak a Gollancz kapta fel, de az angol kiadás mellett német, holland, spanyol nyelven, valamint Brazíliában is megjelent.
Hozzászólások
[hanna további írásai]