1899-et írunk, New Yorkba a jobb élet reményében áramlanak a bevándorlók Közel-Keletről és Európából, de a háború elől menekülők áradata még messze van. A bevándorlók kis, városon belüli városokat alakítanak ki: külön élnek a zsidók, a szírek, a németek, és angol szó szinte el sem hangzik. Mintha hátukra vettek volna egy darabot a régi hazáikból és letették volna New Yorkban.
Chava nem közönséges bevándorló. „Férje” és gazdája meghalt az Atlanti-óceánon való átkelés során, percekkel azután, hogy életre keltette Chavát. Chava ugyanis gólem: agyagból és varázslatból teremtett nő, akit gazdája bizarr parancsára kíváncsisággal ruházott fel teremtője, egy magát fekete tanokba ártó varázsló. Gazda nélkül is hallja, érzi az emberek kívánságait és vágyait, a világukról viszont nem tud semmit, lelke olyan üres, akár egy agyagtábla. New Yorkba érve zavartan bolyong, hiszen még az emberek életét irányító szabályokat sem ismeri, és csak egy nyugalmazott rabbinak köszönhető, hogy nem lepleződik le. A rabbi befogadja és tanítani kezdi, közben azonban egyre vívódik, mit tegyen a papírdarabbal, amelyet Chava ruhájában talált, és amelyre a halálát okozó néhány szó van felírva.
Ahogy a rabbi tanítani kezdi, lassan kirajzolódik Chava egyénisége. Ugyan nem alszik, nem ver a szíve, de fontos számára, hogy hasznosnak érezze magát, és munkát talál egy pékségben, éjjelente pedig hosszú sétákra indul New York néptelen utcáin. Lelketlen teremtmény vagy érző lény? A könyv nem arról szól, hogyan lesz ember, mert nem az, nem is lehet – de láthatjuk, ahogyan az agyagszoborból érző, gondolkodó, vágyakkal és gondolatokkal teli személy lesz.
Kis Szíriában Arbeely, egy bádogos ütött-kopott rézedényt kap, hogy hozza rendbe, ám ahogy dolgozni kezd rajta, egy dzsinnt szabadít ki. Ahmad egykor szabad volt, de ármányosan foglyul ejtették évszázadokkal ezelőtt, és most emberi testben, a bádogos inasaként kénytelen tanulni a hétköznapi emberek életét. Máshonnan indul, mint Chava: ő nem gazdákat, hanem megvetésre méltó lényeket lát az emberekben, de neki is változnia kell. New York nem a sivatag, a hatalma pedig mit sem ér. Csak egy gazdag New York-i lány sejti meg és egy motyogó, mindenki arca helyén démonokat látó fagylaltárus ismeri fel benne a tűz szellemét.
A gólem és a dzsinn összetalálkoznak New York éjszakai utcáin, és bár nem is lehetnek különbözőbbek, mégis mindig összefut az útjuk. Nem csupán magányuk, emberektől örökre elhatároló másságuk hozza őket össze, hanem a mindkettejük sorsában szerepet játszó varázsló alakja is, aki az örök élet reményében átkel az óceánon az Újvilágba…
A The Golem and the Jinni tavalyi megjelenése után nagyon népszerű lett Amerikában, sokáig tartotta helyét a legjobb történelmi regények között, talán mert érzékenyen és őszintén ragadta meg két mesebeli teremtményen keresztül a bevándorlók érzéseit és gondjait, a beilleszkedés nehézségét, a fojtogató magányt, amiből nincsen hazatérés.
Helene Wecker
Ugyanakkor a regény nem csupán bevándorlók története fantasy köntösben, hanem olyan komoly kérdések is előkerülnek a rabbi, Chava és Ahmed beszélgetéseiben, mint hogy miért tabu az öngyilkosság és szükség van-e Isten koncepciójára ahhoz, hogy ez a tiltás éljen; biztonságot ad-e valamiképpen a rabszolgaság és mivel jár a szabad akarat gyakorlása. Végtére is, a gólemet szolgának alkották, csupán a gazdáját vesztette el.
A The Golem and the Jinni egyszerre kiváló történelmi regény és fantasy, amely két olyan lényt hoz össze a gyönyörűen ábrázolt háttér előtt, akik egyenként is elvinnének a hátukon egy egész könyvet.
További érdekességek
- Helene Wecker honlapja
- A The Golem and the Jinni-t jelölték az idei Nebula-díjra, és szerepel a Locus 2013-as ajánlott olvasmánylistáján.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
