Idén ötödik alkalommal osztják ki a The Kitschies díjat, amellyel a progresszív SF műveket tüntetik ki. Fiatal kora ellenére figyelemreméltó díjról van szó, zsűritagjai a szakma kiválóságai közül kerülnek ki, ugyanakkor nem veszi magát véresen komolyan (a díj többek között némi rummal jár).

Tegnap este kiosztották a díjakat, a győztesek:

  • Red Tentacle (regény kategória: Ruth Ozeki: A Tale for the Time Being
  • Gold Tentacle (debütálás): Ann Leckie: Ancillary Justice
  • Inky Tentacle (borító): Will Staehle Adam Christopher: The Age Atomic regényének borítójáért
  • Black Tentacle (különdíj): Dame Malorie Blackman

 

A Golden Tentacle kategóriában (debütálások) szerepelt Ramez Naam Nexus című műve, mely nagyszerűen fogy, és rengeteg jó olvasói kritikát kapott megjelenése óta.

A Golden Tentacle díj jelöltjei voltak:

  • Monica Hesse: Stray (Hot Key)
  • Anne Charnock: A Calculated Life  (47 North)
  • Ann Leckie: Ancillary Justice  (Orbit)
  • Ramez Naam: Nexus (Angry Robot)
  • Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja  (Atlantic, itthon a Gabo adta ki)

starchildElőször jó másfél éve találkoztam Ramez Naam nevével és debütáló regényével, a Nexusszal, az Amazon friss SF megjelenéseit böngészve. Egy klikk, majd egy félig elolvasott szinopszis után úgy gondoltam, hogy köszönöm, de nem szeretnék modern köntösbe csomagolt CP-t olvasni. Az oldal marketing motorja ezután vagy egy éven át folyamatosan a képembe dörgölte a regényt, így nem tudtam nem észrevenni a napról napra szaporodó pozitív olvasói kritikák számát. Ezért aztán nemrég megkapta tőlem az esélyt, és Jeff Bezos is pár dollárral gazdagabb lett általam…

A közeljövő Amerikájában járunk, a nyugati parton, ahol elit egyetemeken végzett zseniális fiatalok élik hedonista mindennapjaikat.  Az élet élvezetét megkönnyíti egy divatos új nano-drog, a Nexus, melynek hatása alatt a használók tudata összekapcsolódik. Főhősünk, Kaden Lane, nemcsak használja a drogot, hanem barátaival tovább is fejlesztette azt. A módosult szer, a Nexus 5, egyfajta operációs rendszerként telepíti magát a használók agyába, és képes különböző alkalmazásokat is futtatni. A történet kezdetén Kaden éppen egy csajozós alprogramot tesztel, több-kevesebb sikerrel. A Nexus 5 legfélemetesebb vívmánya, hogy a használója képes tudati kontroll alá venni a többi Nexus usert. Természetesen a kormány egy titokzatos és nagyon gonosz ügynöksége is megneszeli Kaden és társai fejlesztésében rejlő lehetőségeket, és szép lassan behálózzák a baráti társaságot. Egy balul elsült Nexus 5 szeánsz után aztán lekapcsolják Kadent, és barátai szabadságáért cserébe egy veszélyes küldetésre küldi őt a titokzatos és nagyon gonosz ügynökség, az ERD. A küldetés célja, hogy kiderítsék, miben mesterkedik Su-Yong Shu, az ellenséges Kína vezető transzhumanizmus kutatója. Segítségére lesz ebben az ERD egyik top ügynöke, Sam, aki mindenféle biomechanikus szuperreflexekkel és izomzattal rendelkezik, és tényleg bárkit legyak, akit később elé dob a szerző.

Kaden és Sam elutaznak Bangkokba, ahol egy tudományos konferencián adódna esély megkörnyékezni Su-Yongot. Thaiföldön aztán a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy azt az amerikaiak eltervezék, és mindenkiről kiderül, hogy nem egészen az, akinek látszik. Kaden ezalatt csak sodródik, és sodródik az eseményekkel, és egyáltalán semmi olyant nem csinál, amitől szimpatikussá válna az olvasó számára. Márpedig egy főszereplőnél ez nem árt.

-nexus-ramez-naam-1A történet elég klisés, a karakterek meglehetősen sablonosak, bár azért akad közöttük nem egy, aki szerethető. Mindez egy jódarabig egyáltalán nem zavart, mert úgy tűnt, hogy Naamnak sikerült teljesen új tartalommal megtölteni a közeli jövőben játszódó techno-thriller zsánert. Az alapfelütés és az elme-összekapcsoló drog koncepciója kellően ötletes. A Nexus 5 társadalomra gyakorolt hatása, a lehetséges technológiai interpolációk kifejtése okos és érdekes. Sőt, a 2040-es évek paranoid Amerikája és bezárkozó Európája is hihetően ábrázolt, elhiszem, hogy akár logikus következménye is lehet jelenünknek.

Aztán egyszer csak mindez az érték elhalványul, és szép lassan feloldódik a szétrobbanó testek, villámgyors rúgások, kelepelő automata fegyverek vérpermetes orgiájában. A könyv felétől az egész átalakul egyfajta nem túl eredeti kémes-akciós-állandóan-menekülős  valamivé. Nagy kár érte. Rengeteg elhalasztott lehetőséget, intelligens kérdésfelvetést áldozott fel Naam az akció oltárán.

Nem akarok képmutató lenni, majdnem egy szuszra olvastam el a regényt, és az előbbiek dacára teljesen jól szórakoztam közben. Bizonyos akciójeleneteknél még levegőt is elfelejtettem venni, mert jól voltak megírva. De egy idő után fárasztóvá válik mindez, és ha ilyesmire lenne szükségem, akkor egy laza Call of Duty parti mégiscsak jobb erre a célra.

Szóval haragszom Ramez Naamra, de azért már a tervezett trilógia második részét, a Cruxot is beszereztem. Valahol mégis érdekel, mi lesz Sammel és azzal a béna Kadennel…

6,5/10

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás érkezett.

  1. Hanna szerint:

    Pont így érzek én is ezzel a könyvvel kapcsolatban, és teljesen értetlenül állok a hájpolása előtt…

  2. Takács Bogi (prezzey) szerint:

    Karen Burnhamnek se tetszett:

    http://www.strangehorizons.com/reviews/2013/02/nexus_by_ramez_.shtml

    Én nem olvastam… kaptam belőle ARC-t, de nem sikerült sorra keríteni.

  3. Andris szerint:

    Nem tűnik túl újszerűnek az alapötlet.
    Tudatösszekapcsoló nanodrog, nehéz lehetett kitalálni…. :D

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon