Szerdán hirdetik ki a The Kitschies díjazottjait. A Red Tentacle (regény) kategóriában jelöltművek közül a héten kettőt ismertetünk. Ezek közül az első James Smythe The Machine című műve.
A Red Tentacle kategória jelöltjei:
- Anne Carson: ed Doc>
- Ruth Ozeki: A Tale for the Time Being
- Thomas Pynchon: Bleeding Edge
- Patrick Ness: More Than This
- James Smythe: The Machine
James Smythe nem ismeretlen a magyar olvasók előtt – tavaly jelent meg A felfedező című regénye, és a The Testimony-ról is írtunk itt az SFmagon. A The Machine Smythe-ra jellemző módon szintén egy erős alapkoncepció végletekig húzása
A történet kezdetén a klímaváltozás után, haldokló Anglia egy szigetén Beth, a magányos tanárnő illegális Gépet vásárol, mely némán és sörtéten magasodik fölé. A Gép lassan eluralja a lakást és Beth gondolatait is. A Gép ugyanis képes kitörölni, elraktározni és újraírni az emlékeket, márpedig bőséggel akad olyasmi, amit Beth elfelejtene.
Ő mégis másik utat választ.
Beth férje, Vincent, sérüléssel és kegyetlen emlékekkel tért vissza a háborúból. A Gép kitörölte ezeket az emlékeket, ám ezzel a férfi lelke is megszűnt létezni. Mi az én, ha nem a korábbi tapasztalások és emlékek összessége? Egyetlen emlék kitörlése is felfejti a tudat szőttesét, és a kezdeti traumapszichológiai sikerek után a Gépet kivonták a forgalomból, csak kétes fórumokon lehet leírást találni működéséhez, kereskedni vele pedig szigorúan illegális.
Beth megfogadja, hogy újra felépíti üres héjjá vált, magáról gondoskodni képtelen és vegetatív funkciók szintjére süllyedt férjét az eltárolt emlékekből, és ezt a célt megszállottan hajszolja. A világ sivár és kilátástalan, a jövő bizonytalan, Bethet azonban folyamatosan hajtja előre a remélt cél.
A Gép ördögi eszközként tornyosul a történet fölé, és egy istenfélő szereplőn, Laurán keresztül felmerül, szabad-e így istent játszania az embernek, elvenni, majd törött darabokból újrahegeszteni egy lelket, egy személyiséget? És lehetséges-e egyáltalán, ha a Gép az emlékek közti hézagokat soha meg nem történt részletekkel pótolja ki?
Akárcsak a tegnap ismertetett regény, a The Machine is az identitás és a tudat miben létét fontolgatja, ám nem az űropera, hanem egy sci-fi thriller határain belül. A lepusztult környezetben élő Beth mindentől és mindenkitől elszigetelve küzd azért, hogy férjét az emlékdarabokból összefércelje. Ez sci-fi, ám maga a folyamat nem sokban különbözik a gyász megélésétől és az eleven emlékek helyébe lépett fényképek és felvillanások mozaikjából valami valóságot összefércelni próbáló elme kétségbeesésétől.
Beth nem csupán környezetében kiszolgáltatott – magányosan élő nőként az utcai bandák komoly veszélyt jelentenek rá, és nagyon nehezen nyílik meg mások felé –, hanem érzelmeiben is. Vincent a férje ugyan, de ahogy az idő telik, az emlékekkel együtt a kötődés is megkérdőjeleződik, egyre inkább megszállottsággá válik az, ami kezdetben nehezen feldolgozható veszteségnek tűnik.
Vincent apránként visszanyeri funkcióit, ám az már korántsem biztos, hogy ő ugyanaz a Vincent, aki egykor volt. A kipótolt, átírt emlékekből felépített személyiség lehet-e azonos az eredetivel? És egészen biztos, hogy minden jellemvonást korrigálatlanul helyre kell állítani?
James Smythe
A baljós hangulat, Beth, elsősorban a mindennapos rutinba beépült megszállottságon keresztül bemutatott rögeszméje nagyon erősen megjelent a regényben. Smythe rendkívül erős a reménytelen, magányos emberek bemutatásában. Ahogy A felfedezőben Cormac,úgy Beth is csak magára van utalva,miközben teljesen elszigetelődik a közvetlen környezetétől éppúgy, mint az emberi társadalomtól.
Pusztán az rontotta számomra a könyv nagyon erős, nyomasztó légkörét, hogy úgy éreztem, néhol ismétli önmagát. Azt gondolom, valamivel rövidebb terjedelemben egy torokszorító, légszomjas írás lehetett volna, egy kapcsolat és az azt ért trauma feldolgozhatatlanságának pontos és kíméletlen rajza, egy ragyogó sci-fi kisregény. Ám regény lett, és ezzel valamennyit hígult az ereje. Ám ezzel együtt is figyelemreméltó és sötét mű, amit érdemes elolvasni.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
