SFmag

Kaaron Warren ausztrál írónő elsősorban novellistaként (többször kapott Ditmar- és Aurealis-díjat) és horroríróként ismert, Slights című regénye elnyerte az Australian Shadows díjat és a Ditmar-díjat, és második regénye, a Walking the Tree is meglehetősen nyomasztó hangulatú mű.

Botanica szigetét apró törzsek lakják, amelyeket több hónapos út választ el egymástól – valamint az egész szigetet betöltő, több fajból álló, összenőtt, óriási Fa, amely évről évre egyre jobban a tenger felé szorítja az embereket és amely egyszerre táplálójuk, sírjuk és istenük. Botanica lakóinak életét teljesen meghatározza a Fa és a méretéből adódó tény: a szigetet csak a part mentén, öt év leforgása alatt lehet megkerülni, útra kelni viszont muszáj, mert a vérnek keverednie kell, a kis közösségek saját tagjaik közül nem választhatnak párt. Az eltérő szokások, mondák, felhalmozott tudás megismerése és a vérfrissítés céljából időről időre fiatal lányok indulnak el a rájuk bízott „iskolával”, 8-9 éves gyerekek csoportjával, hogy öt év alatt teljesen körbejárják a szigetet, és közben megtalálják azt a közösséget, ahol igazán otthon érzik magukat, és ahol nem fenyegeti őket a beltenyészet. Ily módon minden férfi életében egyszer, minden ő pedig kétszer teszi meg a hosszú utat (és élete végéhez közeledve még egyszer, amikor visszamegy szülőtörzsébe meghalni).

Lillah is egy ilyen fiatal „tanárnő”, akit örök kíváncsiság fűt, de útja során nem csupán az iskoláját kell kísérnie, hanem meg kell védenie féltestvérét, Morace-t is, aki beteg – márpedig a betegséget ebben a világban a populációt a múltban megtizedelő járvánnyal azonosítják, és a betegeket kivétel nélkül kegyetlenül „kezelik”, a feldarabolástól kezdve a Fára akasztásig. Lillah-nak titkolnia kell Morace gyengeségét, ami azonban csak addig lehetséges, míg a nyomukban járó hírvivők meg nem hozzák a fiú anyjának halálhírét.

A regényt ugyan Lillah köré építette fel az írónő, mégsem a szereplőkön van a hangsúly, hanem azon, hogyan módosulnak, térnek el az elszigetelt közösségekben a szokások, hiedelmek, babonák. Minden közösség tud valamit, amit a többi nem: van, amelyik illatos olajat állít elő, a másik kiváló edényeket készít, a harmadikban különlegesen finoman készítik el a halat; és minden közösségben mások a tabuk és tiltások is. A bűnözőkkel, betegekkel másként bánnak el, máshogyan viselkednek a férfiakat  „kipróbáló” tanárnőkkel, akik közül, ha az egyik úgy dönt: letelepszik, új lány lép a helyére, hogy mindig teljes legyen a létszám.

Ám nem csupán a megtalált férjek miatt fogynak a tanárnők (és a gyerekek), előfordulnak balesetek és akadnak olyan törzsek is, amelyekről sötét hírek keringenek. A végén pedig Lillah kénytelen olyan utat választani, amit előtte senki: be kell lépnie a Fába, a halottak és kísértetek közé, hogy megmenthesse Morace-t.

Kaaron Warren

Nagyon női könyv, amennyiben a természeti népek nyíltságával kezeli a szexualitást, beleértve a menstruációt és a szülést is, de ennek így is kell lennie. A világban kevés a gyerek és központi kérdés a vérfrissítés, a családfák és tiszta párosítások létfontosságúak, a nem kívánt terhességek és beteges csecsemők ellen pedig törzsi szokások közé épült megoldások védenek – kegyetlenül, mert Botanicán kegyetlen az élet is.

Leginkább antropológiai sci-finek tekinthető, ahol a világ és a különféle közösségek fontosabbak, mint a karakterek – de ez tudatos választás következménye: mindenki másmilyen, mégis ugyanaz a szerepe, és így az ismeretlen is ismerőssé válik. Miközben az iskola sorra látogatja a közösségeket, megtanulja, hogy talán minden törzs másként él, de végső soron mindannyian emberek és minden életforma természetes. Némelyik félelmetes, kirekesztő, kegyetlen, de az emberi természet maga is az, és ami a másik csoportban nem tetszik, furcsának hat, az végső soron bennük is megvan – amikor pedig egy-egy lány eljut erre a felismerésre, otthonra lel.

A szerző honlapja

Hozzászólások

hozzászólás