Noha az SFmag cikkei általában semlegesek, ezúttal nem fogom tudni elkerülni a személyességet, mivel maga a lehetőség, hogy részt vehettem a World Fantasy Conon, személyes volt: a World SF Travel Fund idén Rochite Loenen-Ruiz filippínó szerzőt és engem szponzorált, hogy elmehessünk Brightonba.

A World SF Travel Fund támogatottjai (Kleinheincz Csilla és Rochita Loenen-Ruiz) Lavie Tidharral

A World SF Travel Fund támogatottjai (Kleinheincz Csilla és Rochita Loenen-Ruiz) Lavie Tidharral

Rochita Loenen-Ruiz elsősorban novellista, munkái több antológiában (We See a Different Frontier, a frissen díjazott The End of the Road, Apex Book of World SF 2.) és magazinban (Interzone, Fantasy Magazine, Apex) jelentek meg, ezenkívül a Strange Horizons „Movements” rovatának vezetője és számos cikket írt a spekulatív irodalomról. Jelenleg első regényén dolgozik és Hollandiában él.

Engem  főleg az angolul megjelent novelláim (Interfictions, Apex Book of World SF 2., Heiresses of Russ), valamint a szerkesztői és fordítói tevékenységem miatt választottak ki a támogatásra.

A conoknak a szakmai beszélgetések és díjátadók, könyvbemutatók mellett főleg karrierépítési hasznuk van: értékes kapcsolatok épülnek ki, az írók összeismerkednek, tapasztalatot cserélnek, ügynökökkel, kiadókkal találkoznak és új olvasókat szereznek, a szerkesztők írókat és anyagokat gyűjtenek az új projektjeikhez, felmérik a trendeket, és minden szinten értékes beszélgetések folynak a zsánerről, az érdekes tehetségekről, az újdonságokról és a jövőről.

Ellen Kushner felolvas készülő regényéből

Ellen Kushner felolvas készülő regényéből

A programok nagyjából négy csoportba sorolhatóak: panelbeszélgetések, felolvasások, dedikálások és bulik. Előbbiek Brightonban három helyszínen zajlottak egyszerre, ezért szinte mindig futott olyan beszélgetés, ami érdekelt, hátulütője azonban az volt, hogy mindig választani kellett, lemondani két másik programról. Érdekes tapasztalat volt, hogy míg számomra a beszélgetések többsége informatívnak bizonyult, valamint lehetőséget adott arra, hogy a résztvevő írókkal és szerkesztőkkel egy pár szót váltsak, a veterán conlátogatók arra panaszkodtak, hogy évek óta ugyanazok az általános témák futnak (pl. emlékezetes karakterek alkotása, romantika a zsáneren belül, e-könyvek jövője, merre halad a sci-fi, tündérmesék feldolgozása stb.) specifikusabb, érdekesebb témák helyett. Számukra rég lejárt lemez az, amiről idehaza alig-alig indult el egyáltalán párbeszéd (vagy egyáltalán nem, pl. sci-fi költészet vagy a nők ábrázolásának változása az epikus fantasyben). Változatos paneleken vettem részt, amelyek jó keresztmetszetet adtak a trendekről és az általános véleményekről, noha az feltűnt, mennyire Amerika és brit központú minden beszélgetés során a zsáner megközelítése, és ugyanez az angolszász dominancia mindenhol megfigyelhető volt.

A fordítói panelbeszélgetés résztvevői (Mathieu Saintout, John Ajvide Lindqvist,Thomas Clegg (mod.), Angel Luis Sucasas Fernéndez, Michael Marshall Smith, Cyril Simsa)

A fordítói panelbeszélgetés résztvevői (Mathieu Saintout, John Ajvide Lindqvist,Thomas Clegg (mod.), Angel Luis Sucasas Fernéndez, Michael Marshall Smith, Cyril Simsa)

A fordítói panel erre a problémára is felhívta a figyelmet – bárhol a világon betévednénk egy könyvesboltba, a lefordított művek között túlnyomórészt angolszász szerzőket találni, az angolszász piacon pedig szintén rossz a helyzet: a lefordított fikció aránya 3%, ami különösen annak fényében riasztóan kevés, hogy az angol nyelv közvetítő nyelv szerepét is ellátja, más kultúrák zsánerirodalmát teszi láthatóvá a kiadók számára szerte a világon. A szerzőknek ugyanakkor nincs lehetőségük a saját műveiket angolra lefordítani – vagy ha igen, úgy ez extra munkát igényel, ami máris hátrányba hozza őket az angolul író pályatársakkal szemben (Karin Tidbeck ugyan rengeteget dolgozik azon, hogy a művei elérhetőek legyenek angolul is, ő is elismerte, hogy kénytelen fordítót keresni, mert az írás értékes idejét rabolja el a kényszerfordítás). Vannak persze olyan kiadók, akik lektorokat alkalmaznak – jellemzően azonban nem angolszász kiadók. Megoldást erre persze a panel nem talált, de a conon a háttérben, a kávézóban és a a folyosón elindult egy kezdeményezés, ami ugyan rengeteg szervezést igényel, de talán változtathat ezen az állapoton.

Az árusok terme, rengeteg vintage kiadvánnyal

Az árusok terme, rengeteg vintage kiadvánnyal

Mert látható-érezhető-tapasztalható: a középszerű angolszász írók ugyanolyan, vagy talán jobb esélyekkel indulnak, mint a legjobb nem angolszász szerzők, és még a létező angol fordítás is csak része a sikernek, ehhez az ügynökök, kiadók, pályatársak nyitottsága ugyanúgy szükséges. Vannak, akik sikeresen vették az akadályt, John Ajvide Lindqvist például, vagy Karin Tidbeck, a remek Jagannath írója. A nem angolszász írók láthatóságán az sem segít, hogy a conok az üzleti kapcsolatépítés színterei is, ugyanakkor ezekre eljutni nehéz, sok nem nyugati író számára anyagilag megvalósíthatatlan, ezért is remek kezdeményezés a World SF Travel Fund, és ezért fontosak a díjak, ahol egyre többször kerülnek nem angolszász írók a jelöltek közé.

A World Fantasy Conon egyedüli magyarként rohangáltam a programok között, miközben percenként belefutottam vagy egy általam is olvasott íróba, vagy a lassan növekvő ismerősi tábor valamelyik tagjába (bár találkoztam egy holland SF kiadó magyar származású szerkesztőjével is, akivel a trendekről és az olvasói konzervatizmusról beszélgettünk a bárban). Az elcsípett beszélgetések egyik kijózanító tanulsága az volt, hogy mennyire el vagyunk vágva a nemzetközi SF szcéna történéseitől, mennyire nehéz lépést tartani vele, és hogy idehaza magyar nyelven még mindig jobbára a tegnapi kenyeret esszük.

Tessa Farmer rovarokból és csontokból álló installációja (részlet)

Tessa Farmer rovarokból és csontokból álló installációja (részlet)

Ami kint újító, úttörő, ami lázban tartja a közösséget, ami a határokat feszegeti, az itthon csak elvétve jelenik meg, és ha netán megjelenik, nem ugyanolyan arányú az olvasói nyitottság rá. Szokni kell azt, hogy sok mindenből kimaradtunk, és a lemaradás csak nehezen feldolgozható. Az idei World Fantasy Con fő témája Arthur Machen walesi író, a klasszikus misztikus és okkult horror egyik nagy alakja volt, számos beszélgetés és előadás kapcsolódott hozzá – magyarul egyetlen könyve sem jelent meg, de a tündérmesés panelen említett Angela Carter alapműként számon tartott kötetei is csak az elmúlt két évben jöttek ki magyarul (ráadásul nem is zsánerkiadónál).

Ez az elmaradás az itthoni olvasói elvárásokban is megmutatkozik persze, és a WFC megerősített abban, hogy érdemes volt három éve belevágni az SFmagba. Egy kicsit talán változtattunk ezen…

A World Fantasy Conon egyébként minden az ismerkedést szolgálja: mindenki feltűnő névtáblával ellátva mászkál, és teljesen megszokott odaköszönni ismeretlenül is a felismert íróknak („Szia Neil!”), bárkihez oda lehet lépni váltani vele pár szót – és a kapcsolatépítést szolgálják a felolvasások és dedikálások is.

Művészeti kiállítás

Művészeti kiállítás

Ellen Kushner készülő regényéből olvasott fel, majd elmesélte, hogyan készítenek hangoskönyvet, hogyan keverik össze a hangot, milyen kihívások elé állította a feladat és hogyan viszi át egy-egy karakter hangját (Neil Gaimannel közösen számos hangoskönyvön dolgoznak), de a felolvasásoknak akkor is van egy varázsa, amikor a felolvasó író nem olyan képzett hangművész, mint Ellen.

Esténként pedig egymást érték a bulik: a nagyobb kiadók közösen vagy külön-külön partikat szerveztek a connak otthont adó hotelben, bár buli alatt leginkább azt kell érteni, hogy mindenki ugyanúgy beszélgetett mindenkivel, mint egész nap, csak ezúttal volt inni- és ennivaló is. Lavie Tidhar megtörte a megszokott rendet, a The Violent Century (hamarosan lesz róla ismertető az SFmagon) bemutató bulija egy vérbeli brit kocsma és egy könyvtár keverékében zajlott, ahova azonban a dress code ellenére sem szuperhősjelmezben érkeztek a vendégek…

És természetesen díjkiosztó is volt, amit azonban nem vártam meg, mert indulnom kellett haza; mire hazaértem, már meglett az eredmény. A World Fantasy díj győztesei itt, a Robert Holdstock-díj (lánykori nevén Brit Fantasy díj) győztesei pedig itt találhatók.

Mary Robinette Kowallal

Mary Robinette Kowallal

Összességében érdekes és hasznos élmény volt elmenni a conra, rengeteg íróval találkoztam, sok új embert ismertem meg, úgy néz ki, nemzetközi projektek is indulnak, meghívást kaptam egy antológiába, képet kaptam a jelenlegi trendekről és az íróként rám váró nehézségekről, megpróbáltam minél többet beszélni a magyar sci-firől és fantasyről, akivel csak lehetett – és mindez online folytatódik tovább.

A nemzetközi díjakat és a conokat jellemzően fanyalgások is kísérik, ahogy Nene Ormes megfogalmazta, ez a „lamentation culture”, vagyis a nyavalygás kultúrájának kiváltsága – hogy kinek kellett volna inkább nyernie a díjat, kinek mi nem tetszett a szervezésben, mit csinálna jobban, máshogy, miért nem őt ültették be a beszélgetésekre és így tovább. Minden perspektíva kérdése. Innen, Magyarországról, a WFC lehetőség bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, és kicsit felfrissülni, hogy aztán itthon okosabban, jobban, pocsolyából kijjebb tekintve folytathassuk a munkát a zsáneren belül.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 12 hozzászólás.

  1. Komavary szerint:

    Jó volt olvasni 🙂

    Ha nem is könyv, Arthur Machen megjelent a Sárközy Bence szerkesztette Düledék palota c. antológiában.

  2. setni szerint:

    Érdekes és jó cikk! Legalább lehet látni a külföldi trendeket mert itthon már az is sláger ha kiadnak egy 30 éves regényt ami jó de ennyit késni….

  3. Analemma szerint:

    Írhatnátok cikket arról, akár listába szedve, hogy mik azok a témák, ami odakint lejárt lemeznek számítanak SF fronton, idehaza viszont még csak most kezdtek el foglalkozni vele.

    Írtad, hogy “…mennyire el vagyunk vágva a nemzetközi SF szcéna történéseitől, mennyire nehéz lépést tartani vele, és hogy idehaza magyar nyelven még mindig jobbára a tegnapi kenyeret esszük.”

    Itt az SFmag, hogy ezekről hírt adhasson, nem?

    “Ami kint újító, úttörő, ami lázban tartja a közösséget, ami a határokat feszegeti, az itthon csak elvétve jelenik meg, és ha netán megjelenik, nem ugyanolyan arányú az olvasói nyitottság rá. ”

    Ezekről kicsit bővebben? Példákkal illusztrálva, érdekel.

    “Szokni kell azt, hogy sok mindenből kimaradtunk, és a lemaradás csak nehezen feldolgozható”

    És ami még lényeges és benyelendő: a lemaradás NEM bepótolható. Ezen már szintén kár nyavalyogni.

  4. Hanna szerint:

    @Analemma: Attól még, hogy van SFmag, az általunk olvasott friss sci-fik és fantasyk zöme nem jelenik meg magyarul, ezért az olvasók nem találkoznak velük, nem formálják a képüket a fantasztikumról, nem változtatják meg elvárásaikat.
    Ahhoz, hogy ez változzon, két dolognak kéne teljesülnie: 1. a friss művek ne több éves késéssel jelenjenek meg itthon (ha egyáltalán), és mivel ez nem teljesíthető, 2. az olvasók próbálják meg pl. angolul követni az újdonságokat.
    Az, hogy mennyire vagyunk elmaradva, jól látszik, ha vesszük mondjuk az elmúlt 5 év Locus-, Hugo-, Nebula-, World Fantasy díjainak jelöltlistáját, és kipipáljuk, mi az, ami megjelent magyarul. Nem beszélve a kisebb, progresszív díjak jelöltjeiről, mint amilyen a Kitschies vagy a Shirley Jackson.
    Egyébként valóban, az olvasóknak nem kell feltétlen rosszul érezniük magukat amiatt, hogy lemaradásban van a magyar kiadás, hiszen így is sok jó könyvet találnak – nekem azonban íróként és szerkesztőként megengedhetetlen az, hogy ne kövessem a trendeket. (Fentiek is természetesen az én szubjektív szűrőmön át értendők.)

  5. An szerint:

    Magyarországon elég sok kiadó ad ki SF&F regényeket. Akkor miért lehetetlen hogy a friss regények jelenjenek meg?
    Könyv van, kiadó van, fordító van. Akkor mi a gond?

    A jelenleg kiadott könyvek jó része is eladatlanul végzi. Akkor mennyivel nagyobb kockázat friss regényeket kiadni, mint a Mo-n ismeretlen író, ismeretlen de zseniálisnak kikiáltott 10-20 évvel ezelőtti regényét 3500-4000 Ft/kötet alapáron?

    És mi értelme van nekifutni újra meg újra ugyanazoknak a be nem fejezett kiadású 20 évvel ezelőtti sorozatoknak?

  6. Imi szerint:

    Ha minden igaz idén beindul a MesterMűvek Dark folyama és a második kötet A rejtőző nép címet viseli aminek a gerincét Machen négy novellája adja(The Great God Pan; The Novel of the Black Seal; The Novel of the White Powder; The White People).

    És itt van egy Machen életrajz:
    http://www.deltavision.hu/forum/viewtopic.php?pid=27881#p27881

    Egyébként érdemes elolvasni a MM sorozat minden kötetét mert hűek maradnak a sorozat címéhez és figyelemmel követni a fórumot mert nagyon sokat lehet megtudni a fantasztikus irodalomról.
    (Bár itt nem a trendi új dolgokra koncentrálnak, hanem túlnyomó többségben olyan írásokra amik már kiállták a legnagyobb kritikus, az idő próbáját.)

  7. Hanna szerint:

    @An: Én is ezt mondom. 🙂 Ráadásul minél régebbi egy könyv, annál nagyobb eséllyel olvasta a potenciális vásárlóközönség egy része már angolul…

    @Imi: Ez jó hír, köszi az infót Machenről!

  8. tapsi szerint:

    “Mo-n ismeretlen író, ismeretlen de zseniálisnak kikiáltott 10-20 évvel ezelőtti regényét”

    Azért ezekből van olyan (pl. a Mitágó erdő), aminek nagyon meg kell-kellett jelennie ahhoz, hogy egyáltalán fel lehessen fogni mindazt, ami a megjelenése óta eltelt közel harminc évben történt…

  9. An szerint:

    tapsi: Nem a Mitágó-erdőre gondoltam. Ezúton is köszönöm, hogy a róla készült ismertetővel felhívtad rá a figyelmem. Most olvastam el. 🙂

  10. Attila szerint:

    “Könyv van, kiadó van, fordító van. Akkor mi a gond?”

    Például a több évtizedes szerzői és szemléletbeli kontraszelekció által összehozott hazai összproduktum, aminek eredményeképpen már olvasók se nagyon maradtak?

  11. Analemma szerint:

    Hanna: Tehát az ideális olvasó legalább középfokon értsen angolul, legyen igénye arra, hogy folyamatosan figyelemmel kövesse a külföldi megjelenéseket, trendeket, olvassa el őket és ahhoz viszonyítson? Ennek vajon hányan felelnek meg?

  12. Hanna szerint:

    @Analemma: A két feltétel egyike sem fog egyhamar teljesülni, úgyhogy amit írtam a tegnapi kenyérről és arról, mennyi esélye van az újdonságoknak megjelenni, sajnos még nagyon sokáig igaz lesz. 🙁

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon