Caitlín R. Kiernan tíz megjelent regényt és nyolc elnyert díjat tudhat a háta mögött (többek között  Bram Stoker-díjat, az International Horror Guild díját és a James Tiptree Jr. díjat), és mellesleg paleontológus. A regényei kivétel nélkül sötétek, furcsák, és bőségesen tartalmaznak természetfeletti és lélektani horrorelemeket – ennek ellenére Kiernan többször tiltakozott már az ellen, hogy horrorírónak titulálják.

perrault1

Albert Perrault: Fecunda ratis (Matthew Jaffee festménye)

The Drowning Girl című regénye, amelyet az idén jelöltek a Nebula-díjra, a Mythopoeic-díjra, a World Fantasy díjra és a British Fantasy díjra, a Bram Stoker-díjat pedig el is nyerte, szintén akár horror is lehetne mélységesen felkavaró történetével, mégis inkább a pszichológiai pokolbugyrok végigjárása miatt hátborzongató, és hatásában, megközelítésében felidézte bennem Charlotte Perkins Gilman A sárga tapétáját, amely szintén egy elmebeteg nő természetfelettibe átcsúszó hallucinációinak (vagy a valóságnak?) a fokról fokra építkező krónikája, és egyben az egyik legjobb klasszikus rémnovella.

kiernan-drowning-girl-coverA regényben India Morgan Phelps, vagyis Imp kezdi el legépelni gondolatait és emlékeit a pszichiátere tanácsára, hogy fel tudja dolgozni részben saját őrületét, amit anyai ágon örökölt (és ami anyja és nagyanyja esetében öngyilkossághoz vezetett), részben pedig többszöri találkozását Eva Canninggal és egy mitológiai-képzőművészeti-szellemtörténetgubanccal, ami teljesen és minden szinten áthatja a regényt.

Imp szkizofrén, és hol szedi a gyógyszereit, hol nem, ez pedig erősen rányomja bélyegét az írására is. gyakran kérdőjelezi meg saját magát, tér vissza ugyanazokhoz a motívumokhoz, ám ez korántsem az írói bizonytalanság jele – épp ez a repetíció, a rétegről rétegre előbukkanó bizonytalanság és őrület az, amitől a könyv végig fenn tudja tartani az érdeklődést, megrázó és kínosan őszinte úton vezetve végig a betegség mélységeibe.

Imp nem mindig tényszerű, és hiába mondja el többször: „vigyázat, csalok”, a trükk láthatatlan marad. Vele együtt tévedünk el az elméjében és az összefolyó események sűrűjében, és vele együtt haladunk kérlelhetetlenül a végpont felé – amiből több is van, hiszen talán az az állítás is hazugság, hogy „Eva Canningból csak egyetlen egy létezett”). Hiszen van egy nyári első találkozás és egy novemberi első is. Melyik a valóság? Eva Canning vajon sellő? Vízbefúlt lány? Farkasember? Mi történt valójában a folyó mellett, tényleg eljött Imp lakására, tényleg miatta szakított Imppel Abalyn, a barátnője?

kiernan-novel-excerpt

Az Eva Canninggal kapcsolatos hallucinációk (ha ugyan azok) mellett pedig feltárul Imp valódi élete is, küzdelme a betegséggel, a felvillanó, normális időszakok és a szkizofréniával járó kibírhatatlan szakaszok, amiket a környezetének el kell viselnie. Látjuk, mennyire nehéz így megtartani egy munkát, tartós párkapcsolatban maradni, milyen áldozatot követel mind a beteg, mind a szerettei részéről a mindennapi élet.

Caitlín R. Kiernan

Caitlín R. Kiernan

Az öngyilkosság, öncsonkítás témája mindvégig jelen van a könyvben, mindegy, hogy ez testi vagy mentális síkon jut kifejezésre. Az Impet felfaló Eva Canning metamorfózisa és későbbi búcsúja felfogható Imp belső küzdelmének is, amelynek végén letesz egy súlyos terhet, de akár értelmezhetjük szó szerint, a fantasy konvenciói mentén is a regényt. Hatása nem lesz kisebb, sőt, még fokozza is a tudat, hogy garanciák és biztos válaszok nincsenek. Az olvasónak bizonyos értelemben ugyanúgy meg kell őrülnie, mint Impnek, el kell kísérnie a végsőkig.

Phillip George Saltonstall: The Drowning Girl (by Michael Zulli)

Phillip George Saltonstall: The Drowning Girl (by Michael Zulli)

A The Drowning Girl tökéletesre húzott kísértettörténet és őrült napló egy abszolút megbízhatatlan, de lenyűgöző narrátortól, és míg olvastam, végig felállt a tarkómon a szőr, ahogy Imp világában összekeveredett Phillip George Saltonstall vízbe fulladó lányáról festett képe, a Piroska és a farkas története, Imp párkapcsolata Abalynnal, első találkozása Eva Canninggel júliusban és novemberben, egy vérfarkas halála és egy rakás rejtélyes öngyilkosság.

A regény nyitóképe és szimbóluma egy festmény, amelyen sötét erdőből még sötétebb folyópartra kilépő, meztelen lány néz hátra a sűrűbe, miközben lába már a vízben. Valahányszor látjuk a képet, újabb rétegeket kap. Hová néz a lány és kicsoda ő?

A nyugodtnak tűnő, de ismeretlent rejtő folyó maga az emberi psziché – a sötét víz felszíne alatt pedig bármi lehet.

További érdekességek:

  • A szerző blogja.
  • Michael Zulli a regényben szereplő Phillip George Saltonstall festő bőrbe bújva megfestette a címadó képet és az „elveszett”, második festményt is.
  • Matthew Jaffee pedig a szintén kitalált Albert Perrault képeit álmodta újra.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. Crei szerint:

    Mélységesen nyomasztott ez a könyv…

    Egy mentálisan komolyan sérült ember nézőpontjából szemlélni az eseményeket meglehetősen felkavaró tud lenni, nincs kapaszkadó, csak várom, hogy végre valami előrelátható történjen. De nem történik.

    Tök jó könyv, utáltam.

  2. solymosgyu szerint:

    ez mikor jelenik meg magyarul?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon