Mit lehet mondani egy olyan regényre, amelyben a pozitív főszereplő lebombáztatja a Szent Péter teret az ott lévő, több száz imádkozó hívővel és a katakombában imádkozó pápával együtt, majd megsemmisíti a Kába-követ Mekkában, ezután a jeruzsálemi Templom-hegyet törli el, de nem kerüli el a pusztulást a Buckingham Palota, a Notre Dame és a brüsszeli EU-központ sem?

Mondjuk azt, hogy radikális?

The-Transhumanist-Wager-e1368458616371A magyar gyökerű Zoltan Istvan első regénye, a The Transhumanist Wager egyszerre science fiction regény, kinyilatkoztatás és filozófiai kiáltvány. Erőssége nem elsősorban a regénytechnikai megoldásokban rejlik, hanem a már említett radikalizmusában, az elolvasása utáni továbbgondolásban. Igazán nagy hatású, és ez nem kis bravúr.

Aki azt hinné, hogy poszt- vagy transzhumanizmusról regényt írni már korszerűtlen, az alaposan téved. A sok buta hír mellett, vagy inkább között gyakran elsikkadnak azok a történetek, amelyek a Kurzweil-típusú megszállott emberekről szólnak. Például a washingtoni egyetemen két kutatót kötöttek össze, az interface segítségével az egyik gondolati úton mozgatja a másik kezét; az első bionikus szemhez készül a sokkal jobb látást biztosító firmware; egy hamarosan megvakuló férfi pedig mágneses implantátumot ültetett a saját fülébe. Ez csak néhány hír a közelmúltból. Ami a kilencvenes évek sci-fi irodalmában még inkább (láz)álomnak tűnt, az manapság már kis színes a hírösszeállítás végén, ha ugyan átviszi az ingerküszöböt.

A The Transhumanist Wager főhőse, ha lehet, az idézett példáknál még nagyobb elszántsággal ostromolja a testmódosítás kapuit. Célja: a halhatatlanság elérése.

Jethro Knights, a regény főszereplője túl racionális, túl okos, a társadalmi érintkezésben pedig bántóan őszinte alkat; a Victoria Egyetem negyedéves filozófia szakos hallgatója. Igazi különc, úgy érzi, egyedül van az egész Univerzumban. Se kutyája, se macskája, ahogy mondani szokás. A new yorki Transzhumanista Fórumon gyújtó hangú vádbeszédet tart szenátorok és az USA elnöke előtt. Ostorozza az anti-transzhumán nézeteket.

„A legtöbb ember gyáván idióta” – veti oda később egyik professzorának, akinek a könyvét diáktársai előtt a földbe döngöli. Az egyetemről mennie kell, de nem is bánja: ötszáz válogatott könyv társaságában saját építésű hajójára száll, hogy ott fogalmazza meg transzhumanista nézeteit. Közben állást kínál neki az International Geographics nevű magazin, és ő utazó riporter lesz. Írásai hatalmas sikert aratnak, a világ legveszélyesebb helyeiről tudósít. Pénzt gyűjt, hogy egy kompromisszum nélküli, globális transzhumán szervezetet hozzon létre, amely megváltoztathatja a földi történelmet.

A történet másik szála a transzhumán-ellenes erőké. A főrossz az elvakult, keresztény, de meghatározhatatlan felekezetű Belinas tiszteletes. Befolyásos figura, egyenesen az Elnökkel áll napi kapcsolatban. Gyűlöli a technológiát, gyűlöli a transzhumanizmust. Küzdelmében milliónyi híve és Jethro régi ellenlábasa, a tökéletesen WASP Gregory Michaelson segíti, aki jó úton halad afelé, hogy a következő elnök lehessen.

A bonyodalmak nem mindennapiak: terroristaakciókkal próbálják fizikailag megsemmisíteni az éppen kialakulóban lévő új transzhumanista mozgalom legbefolyásosabb képviselőit, köztük a főhőst. Ez nem sikerül, de az állami gépezet beindításával végzetes csapást mérnek az álmodozókra. Jethro már élni sem akar. Azonban egy új, még nagyobb tervet eszel ki romjaiban: létre kell hozni egy új országot, Transzhumániát, ahová a föld legnagyobb koponyáit hívja majd meg, ahol vallások, hiedelmek és előítéletek nélkül valósíthatja meg az ember saját magát.

A főhős terve szerint Transzhumánia hamarosan meghódítja a bolygót, és új világot épít a régi helyett. Ha lehet, minél hamarabb, még az ő életében. Ha lehet, békével, ha nem, háborúval. Azonban ehhez sok pénzre van szüksége. Elkezd kalapozni a transzhumanizmust támogató milliárdosok közt, de kinevetik, illetve félve az állami bosszútól, nem adnak neki pénzt. Ám egy nap egy orosz milliárdos tízmilliárdos ajánlattal keresi meg. És innen az események elképesztő fordulatot vesznek.

Nem tudtam-akartam az alapvetően nem túl hosszú regény minden szálát megmutatni (pl. Jethro szerelmi életét), de az látható, hogy nem egy unalmas történetről van szó. Zoltan Istvan regénye nem könnyen emészthető. A főszereplő nem ismer se istent, se embert – és ezt szó szerint kell érteni. Ha kell, brutális, mint egy ketrecharcos, ha úgy adódik, hosszú filozófiai fejtegetésekbe kezd, nem törődve a következményekkel. Amit végeredményben elér, az elég durva, és az odavezető út sem piskóta.

Ritkán találkozunk olvasmányaink között ennyire kérlelhetetlen hanggal, alapállással. Itt mindenki egydimenziós: a tiszteletesre például nyugodtan ráaggathatjuk a sátáni jelzőt – semmi jó nincs benne, nincs más oldala, csak a manipulátoré. A transzhumanista eszme ellenségeinek pusztulniuk kell. Itt a szerző mindent alávetett a filozófia igazolásának, nem tűr ellenvéleményt, mintha csak egy kommunistába oltott konkvisztátor mondaná tollba a gondolatait. A regény vége kemény. Amikor letesszük, nagyon elgondolkodhatunk azon, hogy a halhatatlanságot milyen áron érdemes elérnünk, és hogy kérünk-e a szép új világból, amelyben nincs helye sem a ráknak, sem a vallásoknak, sem az önzést nem ünneplő embereknek. A The Transhumanist Wager tényleg felejthetetlen és nagyon egyedi olvasmány.

Zoltan_Istvan2A szerzőről: Zoltan Istvan (40) San Franciscóban élő vállalkozó. A Columbia Egyetemen filozófiai és vallástudományi tanulmányokat folytatott. 21 éves korától teljes magányban évekig tartó föld körüli vitorláshajózással töltötte idejét. A National Geographic tudósítójaként száznál is több országban járt. Szöveges és filmes beszámolói, cikkei olyan médiumokban kaptak helyet, mint például az NBC, CBS, ABC, FOX, Animal Planet, Travel Channel. Kasmíri háborús beszámolójáért díjat is kapott. Világhíres lett egy új extrém sportág, a vulkándeszkázás kitalálásáért és népszerűsítéséért. Később a WIldAid nevű környezetvédelmi csoport igazgatójaként a dél-kelet-ázsiai illegális vadkereskedelem ellen küzdött. Az USÁ-ba visszatérve sikeres üzletember lett.

Channel

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. kwindu szerint:

    Ok mikor lessz magyarul ? Elolvasnám 🙂

  2. Sam Reed szerint:

    Kétségtelenül érdekesnek tűnik.

  3. Zoltan Istvan szerint:

    Thank you for writing this review. I appreciate it very much! Zoltan Istvan

  4. Komaváry szerint:

    „A sok buta hír mellett, vagy inkább között gyakran elsikkadnak azok a történetek, amelyek a Kurzweil-típusú megszállott emberekről szólnak.”

    Hát ha egyszer úgy hápog, mint a kacsa… :p

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon