Sorozatunkban a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek néhány ismert és kevésbé ismert filmjeiről írunk, nosztalgiázás helyett mai szemmel megnézve. (A cikksorozat nem a filmek kronológiai sorrendjében jelenik meg.)

Alig őrzi már az emlékezet, de ez volt az a science fiction film, amelyet először a Fóton felépített grandiózus díszletek között (is) forgattak. A korabeli hazai sajtó büszkén számolt be erről a tényről. Később a film körüli, főleg költségvetési viharok elsodorták ezt is, és az új rendező, a német Wolfgang Petersen a müncheni Bavaria stúdióban újraforgatta az egészet.

A magyar száltól függetlenül: a film bukott, pedig minden oka meg lett volna a sikerre.

Enemy Mine _1985_A cselekmény szerint „a 21. század vége felé a Föld népei végre békében éltek egymással”. Összefogva elindultak, hogy gyarmatosítsák a világűr távoli részeit. De nem voltak egyedül: belefutottak a drákoknak elnevezett idegen fajba, akik maguknak követelték a galaxis néhány értékes csillagrendszerét. A háború elkerülhetetlenné vált. A főszereplő pilóta, Willis Davidge (Dennis Quaid) is épp egy drák támadást próbál meghiúsítani, amikor érzelmei elragadják, és tűzharcba keveredik egy idegen űrhajóval. Elszakad a rajtól, és lezuhan a felderítetlen, de szerencsére lélegezhető levegőjű Fyrine IV bolygóra. Mivel másodpilótája halott, Davidge-t csak a bosszú élteti: felfedezi, hogy a drák is lezuhant, és hamarosan – egy késsel a kezében – a vérszomjas ember elkezdi becserkészni az éppen tóban úszkáló, humanoid és gyíkszerű vonásokat ötvöző Jeriba Shigant (Louis Gosset, Jr.).

A kiváló magyar cím jól visszaadja a film – nagyjából – első részét, amelyben az ember és a drák kénytelen szövetséget kötni, hogy a barátságtalan bolygón valahogy életben maradjanak. A szövetségből barátság lesz, és ez még mindig csak a film dramaturgiai egyharmada. A két további részben a kétszereplős kamaradráma kibővül, és több cselekménnyel, sok érzelemmel ajándékozza meg a kitartó nézőt.

A kedves ellenségem tipikus hidegháborús film. (Szigorúan véve a science fiction csak kellék benne, enélkül is működne a történet, csak nem lenne ennyire érdekes.) Két ellenség, két szövetség, két kultúra áll a középpontjában, akik rájönnek, hogy a közös túlélés miatt be kell szüntetniük a háborút – legalábbis a Fyrine IV-en. A pátosz helyett világos érzelmekkel, humorral ismerik fel egymásban a másik szerethető oldalát. A drákok sokkal fejlettebbnek tűnnek nálunk, legalábbis pszichológiai szempontból: egymagukban is békére lelnek, soha nem érzik magukat magányosnak, szent könyvük bölcsességét pedig még az emberek is felismerhetik.

enemymine5A film látványvilága kiválóan megkomponált, a már említett hatalmas díszletek jó keretet adnak a cselekmény kibomlásához. A drák maszkja igazi mestermunka. A két színész nagyon hihetően mutatja be az átalakulást, és ez Dennis Quaid esetében elég látványos. (Külön jó pont, hogy a magyar hangja Hegedűs D. Géza!)

Hogyan bukhat meg egy olyan film, amelynek még a zeneszerzője is olyan híresség, mint Maurice Jarre?

Úgy, hogy bár van benne akció, mégsem az a lényeg. Van benne űrcsata, de nem erre van kihegyezve, és ez talán nem jött be a korabeli közönségnek.

Két nagyszerű alakítás viszi a hátán a filmet, miközben újra meggyőződhetünk a sci-fi egyik alapigazságáról: az emberiség legnagyobb ellensége, minden bajának igazi forrása saját maga.

Néha szükség van egy-egy rusnya idegenre, hogy ezzel szembesítsen minket.

További információk:

  • A film Barry B. Longyear azonos című, 1979-es kisregényéből született. Az írás kategóriájában elnyerte az 1979-es Nebula- és az 1980-as Hugo-díjat.
  • A filmben hallható drák nyelv alapvetően orosz, visszafelé mondva.
  • A Gosset által kitalált gargalizáló beszéd annyira sikeres lett, hogy a színészt később közönségtalálkozókon gyakra kérték fel arra, hogy beszéljen már egy kicsit drákul.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. DBL szerint:

    Az előttem szólók már elmondták a lényeget.
    Még annyit, hogy ismerve Hollywood elmegyilkos voltát, minden jobb értelemben vett félresikerült alkotása megbukott. Azért, mert a célközönséget komoly, fáradságot nem ismerő munkával megtanítják a gondolkodás nélküli életre… 🙂

  2. Attila szerint:

    „Még annyit, hogy ismerve Hollywood elmegyilkos voltát, minden jobb értelemben vett félresikerült alkotása megbukott.”

    Konkrétan? A Das Bootra, vagy a Végtelen Történetre gondolsz?

    „Azért, mert a célközönséget komoly, fáradságot nem ismerő munkával megtanítják a gondolkodás nélküli életre…”

    Le ne szédülj a magaslataidról…

    Ez a film meg szimplán azon bukott meg, hogy egy se hús, se hal cucc volt, amiből lehetett volna valami, ha nem fosik be a lehetőségtől és nem megy el inkább egy langyos semmitmondás felé…

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon