Nora K. Jemisin már első regényével, a The Hundred Thousand Kingdoms című, esendő és egyúttal végtelen erejű isteneket és  sajátos mitológiát és hatalmi viszonyokat bemutató történettel berobbant a fantasy-palettára, és rögvest jelölték is a Hugo, a Nebula-, Tiptree és a World Fantasy díjakra. Az új generációs fantasy-szerzőkhöz hasonlóan, mint amilyen Brandon Sanderson is, aprólékosan kidolgozott egy világot és mágiarendszert, isten-ember kölcsönhatást, és a láncra vert, és kiszabadulásuk után is bizonyos szinten kiszolgáltatott istenek köré szőtte trilógiáját, amelynek lezáró kötete pontot tesz az uralkodó istenhármas történetének végére.

The-Killing-MoonÚj, kétkötetes sorozatának szintén három díjra (Locus fantasy, Nebula és World Fantasy) jelölt első kötete, a The Killing Moon hasonlóan erős világgal rendelkezik. Míg az Inheritance-trilógiában az istenek az emberek között jártak, az egyiptomi-mezopotámiai hangulatú és gyökerű új világban a mágiára kerül a hangsúly – a varázslatra, amit az emberek álmaiból nyernek Hananja, az Álmodó Hold papjai. Istennőjük kegyelméből az álmokból nyert négyféle varázserő gyógyíthat, levágott végtagokat növeszthet újra, termékennyé teheti azt, aki meddő, és az előnyökért cserébe csupán annyit kér, hogy a halálos álom tizedét is megfizessék az alattvalók.

A mitológiát a fejezetek elején található versek, vallásos énekek, szólásmondások és mondatöredékek mélyítik el, miközben nem lassítják, inkább alátámasztják a történéseket, és Gujaareh úgy bomlik ki, akár egy különleges, éjjel nyíló virág.

Gujaareh  országában az egyházé, a Hetawáé a spirituális hatalom, míg a világi hatalmat a herceg, Hananja földi helytartója gyakorolja. A háború, a káosz tiltott dolog, a gyógyíthatatlan betegek és végkimerülésben haldoklók boldog halálba álmodását pedig néhány kiválasztott, makulátlan erkölcsű és elkötelezett pap végzi: ők testükbe fogadják a tizedet, és cserébe a lelkeket a boldog álommezőkre segítik. Szerepük és feladatuk önmagában is rengeteg feszültséget hordoz magában, hiszen lényegében orgyilkosok, akik az egyház nevében „ölnek” – csakhogy hitük szerint ez nem gyilkosság, hanem jogos juss behajtása, és egyben a rend és béke tartós fenntartásának záloga.

A regény főbb szereplői között két ilyen pap is áll: Ehiru, a nemesből lett begyűjtő, aki azonban a nyitójelenetben a megszokott és békés álomvér-begyűjtés helyett véletlenül a pusztulásba taszít egy lelket, és a bűntudat megtöri; valamint Nijiri, a kamasz papnövendék, akinek egy felborult világban kell megmutatnia, hogy alkalmas begyűjtőnek, és felül kell emelkednie személyes vágyain és érzelmein, miközben nem veszítheti el emberségét, érzékenységét és empátiáját sem – ölni Hetawa egyházában ugyanis csak mély megértéssel és irgalommal szabad.

A világ békéje már a könyv első lapjain széttörik: egy lelkeket zabáló, mérhetetlen éhségtől fűtött arató jelenik meg a városban, és amikor a szomszédos, hatalmas Kisua Gujaareh-be küldött nagykövete, Sunandi nyomozni kezd nevelőapja és egyben elődje különös halála ügyében, arra is fény derül, hogy nem pusztán egy elszabadult, mohó begyűjtőről van szó.

N. K. Jemisin

N. K. Jemisin

A The Killing Moon nem csupán egy epikus hatalmi harc és egy végveszélybe sodort világ küzdelmének története, de a főbb szereplők szintjén és személyes konfliktusaikban is kiválóan működik. A szerző otthonosan mozog mind a világot rengető események, mind az emberi rezdülések szintjén, és e kettő folyamatosan erősíti és hitelesíti egymást.

A vallás társadalmi szerepét, a doktrínák megítélését Jemisin folyamatosan ütközteti a kisua Sunandin és a két papon keresztül, de teret enged annak is, hogy változtassák véleményüket, meggyőződésük meginogjon, és a két kultúra közeledjen egymáshoz. A megérdemelt halál és az eutanázia kérdésköre végigkíséri az egész regényt, és noha választ csak a bemutatott vallás keretein belül kínál, már önmagában a kérdésfeltevés komolysága kiemeli a könyvet a tavalyi epikus fantasytermésből.

Mindemellett a könyv szövevényes és izgalmas, és Jemisin szokásához híven egy köteten belül le is zárja a szereplők történetét – Gujaareh és Kisua konfliktusa ugyan még nem oldódott meg, de a Dreamblood-duológia következő kötete, a The Shadowed Sun már új főszereplőket mozgat.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Noro szerint:

    Ezt aláírom, nekem is nagyon bejött a könyv.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon