Leigh Bardugo ifjúsági irodalmi Grisha-trilógiájának második része, a Siege and Storm majd’ másfél hónapja jelent meg angol nyelvterületen. Az első részről, az Árnyék és csontról már olvashattatok kritikát itt, az SFmagon. A jó nyitás után nagy potenciált láttam a második részben, és nagy örömömre nem kellett csalódnom, bár nem is voltam teljesen elégedett. Az Árnyék és csont felkerült a NYT bestsellerlistájára, de a sorozat olvasottsága akkor fog igazán dübörögni, ha végre filmet készítenek belőle – a jogokat ugyanis megvette a DreamWorks .

siege and stormAz orosz hangulatú fantasy háttérvilág látszólag kibővül. A Siege and Storm mutatós térképe is tükrözi ezt: megjelenik rajta a tenger, és a szomszédos országok is – bár a kezdeti világjárós ígéret elsikkad, a környező országok leginkább nevek maradnak, csak az számít, hogy lakóik miként viszonyulnak a Grishákhoz, és hány fronton állnak háborúban Ravkával.

A történet első harmada a tengeren zajlik, ahol kalózok elvadult grisháikkal karöltve fosztogatnak. Szélidézők dagasztják a vitorlákat, szívtörők egyetlen csuklómozdulattal megállítják ellenségük szívét, hullámhívók gyorsítják a hajókat. A fedélzeten jól megfér egymás mellett grisha és képesség nélküli ember. A sznob udvari intrikák és grisha felsőbbrendűség után ez egy frissítő előrelépés.

Alina, a Napidéző, az első rész végén hajóra száll gyerekkori szerelmével, Mallal, hogy elmeneküljenek az őket üldöző nagyhatalmú Grisha, a Darkling elől. Maguk mögött hagyják a széteső Ravkát, és új élet reményében lépnek Novyi Zem földjére. Mielőtt egyáltalán megszokhatnák a szabadságot, fogságba esnek, és az egyik leghírhedtebb kalóz hajóján kötnek ki, összezárva a Darklinggal, aki új hatalmával a “kicsi tudomány” határait feszegeti. Morozova szarvasbikája után a második legendás lény, a jégsárkány nyomába erednek, hogy a pikkelyeiből készített erősítővel Alina képessége újabb szintre léphessen. A Napidéző az egyetlen, aki elpusztíthatja, a Darkling meg az egyetlen, aki kiterjesztheti a Shadow Foldot, a füstszerű sötétséget, ami kettéhasítja az országot és emberevő szárnyas szörnyetegeknek ad otthont. A legfőbb vallási vezető és királyi fenségek is beszállnak a lányért folytatott küzdelembe, mert aki maga mellett tudja Alinát, az a kezében tartja Ravka jövőjét is.

Egyetlen olyan ambiciózus YA karakter sem jut eszembe, mint Alina. Az árvaházban nevelkedett lány igen magasra emelkedik. Az hagyján, hogy a képessége egyedi, és az erősítőknek köszönhetően az egyetlen, aki érdemben szembeszállhat a Darklinggal. Alinát élő szentként tiszteli Ravka népe, ismeri a Vágás titkát, amivel hajókat és épületeket dönthet romba. Belső vágya, hogy használja és kiteljesítse hatalmát – bár ezt Grisha vonás, hiszen legyengülnek, ha nem használják a képességüket. Alina kikosaraz nem is egy herceget, és magáénak követeli a Grishákból álló Második Hadsereg vezetésének jogát. Ez azért picit sok, még ha YA regényről is van szó, ahol tinik váltják meg a világot.

Az első részben megjelenő technikai fejlődés – nem lovaglós fantasy, hanem vannak muskéták és pisztolyok – tovább burjánzik, a Darkling félelme beigazolódik, hogy az egyre fejlődő technológia mellett szép lassan leáldozik a Grishák kora. Alina a Második Hadsereg vezetőjeként mindent megtesz, hogy a Grishák és a képesség nélküli emberek elkezdjenek együtt dolgozni, és az új találmányokban a Grisha képességeket is hasznosítják. (Az Avatar – Az utolsó léghajlító meséjétől ebben a részben sem tudtam elvonatkoztatni, ráadásul a spin-off sorozatban, a Legend of Korrában szintén ezt a fejlődési irányt követik a készítők.)

Alina visszatér a fővárosba, a terepre, amit már jól ismerünk a sznob udvarral és a klikkesedő nemesekkel. Alina igyekszik megszilárdítani a hatalmát a Második Hadsereg élén, eközben Mallal megromlik a kapcsolata, a Darklingot a hálószobájába hallucinálja, és egyre közelebb kerül a fiatalabb herceghez, Nikolajhoz. Alina eközben csinál néhány megalapozatlan ballépést, amin egyértelműen érezhető volt a szerző erőltetése.

Viszonylag ritka, hogy a főszereplő lány a gyerekkori barátja/szerelme mellett tartson ki, és nem az éppen ügyeletes csintalan fiúba habarodjon bele. A rész elején megörültem a kalózkapitánynak, akit a teli pénztárca és a saját érdekei motiválnak – persze az érdekei a főszereplő megmentésével esnek egybe –, aztán csavarként a kalóz is magára szed jó adag sármot meg címet (csak hogy spoilermentes maradjak). A Darkling vonzza Alinát, hiszen az ő hatalmuk közel egy szinten van, a “hasonló vonzza a hasonlót”, de szerencsére csak vérszegény szerelmi háromszög/négyszög alakul ki. Alina és Mal szenvedése kommunikációs félreértéseken alapszik, megszokott húzás ez a második részekben.

Nem szerettem, hogy a történet csupán egy maroknyi karakterrel operál, igazi dimenziót a főszereplő mellett egy-két mellékszereplő kap. A többiek egy névből, képességből és valamilyen markáns külső tulajdonságból állnak. Ez azért bosszantott, mert adott egy érdekes háttérvilág, jó kis hangulattal, mégis egy csomó papírbábú mozog benne.

SiegemapfinalA végső ütközetet feleslegesen hosszan készíti elő a szerző, ráadásul nagyon rövid idő alatt lezajlik. Hiányzott belőle az a grandiózusság, amit ki lehetett volna hozni egy fallal körülvett városból, és az azt lerohanó, réseken átszivárgó árnyékhadseregből. A címben is benne van az ostrom szó, részben emiatt készültem valami nagy dologra – persze Alinát is “ostromolják” átvitt értelemben, de nem hinném, hogy erre gondoltak volna. A befejezésbe remek fordulatot vitt a szerző, ami szervesen épült a történetbe. A nagy csatára, a végső leszámolásra a befejező részig várni kell, de ez a kötet sem volt felesleges töltelék: Alina hosszú utat jár be, a karaktere alakul, és hatással van a világára és fordítva. (A könyvek keretét, az E/3-ban, eltérő stílusban megírt Prológust és Epilógust még mindig nagyon szeretem. A történet többi részét Alina E/1-es szemszögéből követjük végig.)

Az első rész, a Árnyék és csont még ebben az évben megjelenik itthon a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában (update: a 2014-es Könyvhéten jelenik meg). A sorozat harmadik része, a Ruin and Rising 2014 júniusában várható a tengerentúlon. Minden hibája ellenére a trilógiát frissnek tartom a YA tengerben, és remélem megtalálja itthon is az olvasótáborát.

A cikket Tóth Fanni írta.

Kapcsolódó linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon