SFmag

Egyszer volt, hol nem volt, még az Atlanti-óceánon is túl, volt egyszer egy Daniel Abraham nevű író, aki úgy döntött, összegyűjti azokat az elemeket, amitől igazán jó egy epikus fantasy regény. Ezért segítségül hívta barátait, akik közt volt például George R. R. Martin is, és együttesen próbáltak megfelelni a kihívásnak. Dióhéjban ennyi a The Dagger and the Coin ötrészes sorozatának (a továbbiakban „sorozat”) előtörténete. Jelen kritika az eddig megjelent három résszel foglalkozik, ami alapján az eredeti koncepció egy igen sajátos, kissé felemás módon került megvalósításra.

Ha röviden össze kellene foglalni, miről is szól a sorozat, akkor mondhatnánk, hogy egy háború kirobbanásáról szól, vagy egy zsarnok felemelkedéséről, esetleg egy istennő visszatéréséről a mágiát szinte elfeledett világba. De egyik sem lenne igazán találó. A valósághoz talán az áll a legközelebb, hogy  a sorozat öt ember története, akik az élet viharai közt megpróbálnak életben maradni, és megvalósítani terveiket a kirobbanó háború ellenére, vagy éppen az által. Az öt ember közt megtalálhatjuk a tradicionális fantasy hősök és gonoszok egyikét-másikát, de mindegyiket új köntösben.

Cithrin Bel Sarcour a mesebeli árva, csak épp nem vitéz dalia, hanem törékeny kislány, akit egy öreg bölcs helyett egy bankház tanított. Fényes karrier állna előtte, de mikor egy ellenséges sereg felégeti a városát, minden összeomlik. Fiúnak álcázva kénytelen menekülni a bank maradék vagyonával, egyedül. Noha törékeny lány módfelett talpraesett, kénytelen korán felnőni. Az ő nézőpontjából megismerjük egy bankház működését (erre is utal a címben a coin – érme – szó),  melyhez a szerző a Medici-család történetéből merített. Cithrin élete a későbbiekben összefonódik a bankkal, a pénz világával és egy Marcus nevű zsoldossal.

Marcus Wester kapitány háborús veterán, a kiégett katona mintapéldánya lehetne. Családját ellenségei megölték, akiken bosszút állt, szinte céljai sincsenek. Mikor a rábízott karaván egyik kocsisáról kiderül, hogy lány, csak bosszankodik. A hölgy, Cithrin azonban a félig-meddig lopott pénzén felfogadja, és egyre inkább a saját lányára kezdi emlékeztetni. Végül belekeveredik egy olyan játszmába, melyben egy olyan, visszatérő istenség megölésére bérlik fel, aki fel akarja falni a világot. Mindezzel pedig az istennő egykori beavatottja bízza meg. Marcus nagyon szórakoztató karakter, jeleneteit nem egyszer humor fűszerezi. Nem szenved tesztoszteron-túladagolásban, nem legyőzhetetlen, kimondottan értelmes fegyverforgató.

Geder Palliako szinte mindenben Wester ellentéte. Nemesen született, tapasztalatát csak könyvekből szerezte, fizikailag gyenge, a nők nevetnek rajta.  Minden megváltozik, mikor felfedező útra indul keletre, és egy olyan szekta papjait hozza vissza a civilizációba, akik előtt nem lehet hazudni. Támogatásukkal Geder Antea királyságának egyik legnagyobb emberévé válik. Küldetéstudata egységes birodalmat és békét tűz ki célul, még akkor is, ha ezreknek kell belehalniuk. Geder életútján keresztül Abraham egy sötét úr felemelkedését mutatja be, aki rendkívül ellentmondásos karakter. Mélyén megtalálhatjuk a sebzett, emberi kapcsolatokban tapasztalatlan, szinte gyerekes ifjút, aki kegyetlen zsarnokká lesz, mindezt a jó érdekében.

Dawson és Clara Kalliam régivágású nemesek, Antea régi világának őrzői. Azt kell azonban tapasztalniuk, hogy minden összeomlani látszik, mikor egy Geder nevű senki irányítható báb helyett veszélyes ellenfélnek mutatkozik. A koronához való hűségük szembemegy a régensnek tett esküjükkel, patrióta árulókká válnak, ám a nehezebb út mégis Claráé, aki még az utcát is megjárja kitaszítottként. A szerző Clarával szerintem nagyon jó munkát végzett, sikerült igazi, határozott úrihölgyet megalkotnia.

A sorozat legnagyobb erénye a karakterek életszerűsége. Hús-vér emberek, vágyakkal, gyengeségekkel. Fejezeteik egymást váltják és mindannyiuk hangja annyira egyedi, hogy szinte azonnal felismerhetőek. Látásmódjuk erősen rányomja a bélyegét az olvasó tudására, azt tudjuk csak, amit ők. A sárkányok által teremtett emberiség és a hagyatékukként hátrahagyott világ is kimondottan érdekes, de inkább csak háttér, nem annak egyedisége alkotja a sorozat súlypontját.

Korábban azt említettem azonban, hogy a sorozat kissé felemás lett. Abraham visszanyúlt a zsáner gyökereihez, és egy egész világot megrengető háború történetét kezdte el mesélni, miközben néhány toposzt kicsit átalakított. Nekem azonban erőteljesen hiányzott a műfajra szintén jellemző kalandregény-aspektus, melyet a sorozat kissé elhanyagol. A koncepció és a borító számomra pörgős regényt ígér, de valójában a szerző karaktercentrikus regényeket írt, ahol a cselekmény ugyan érdekes, de néha rendkívül lassan halad előre. Ráadásul a könyvek egyáltalán nem akciódúsak, egy kötetben jó, ha néhány kardcsapás esik. Bizonyos események, melyek egy klasszikus kalandregényben több helyet kapnának, legyen az egy utazás egy őserdőben vagy egy csata, itt nem egyszer röviden el vannak intézve vagy csak utalás történik rájuk. Nem ezeken van a hangsúly, hanem a párbeszédeken, az emberi kapcsolatokon. Ha úgy nézzük, a sorozat a háború története az emberek szemével, mindennapi életükön keresztül. Nincs ezzel semmi baj, hisz ez nem szerzői hiba, hanem a mű sajátossága, de nekem azért hiányzott a pörgősebb izgalmak nyújtotta adrenalin. Szintén zavar, hogy a sárkányok által 13 rasszra osztott emberiséget néha üres keretnek érzem, mivel jelenleg őket akár népnek is nevezhetnénk. Egyediek ugyan, de nincs különösebb jelentőségük.

Abraham stílusa hihetetlenül olvasmányos. Választékosan fogalmaz, de kerüli a túlbonyolított leírásokat. Néha egy párszavas mondattal, vagy egymondatos bekezdéssel többet mond el, mint más író ennek többszörösével. Az időnként előforduló kegyetlenségek ellenére sok a humor a könyvekben, főként a Wester és altisztje közti beszélgetések bővelkednek benne. Nem tudok azonban sajnos szó nélkül elmenni a formátum mellett. Az Orbit a szokott könyvméretére rátolt még pár centit, és a betűméret is nagy, így egyedül azt tudom elképzelni, hogy a figyelemfelkeltést tűzték ki célul a könyvesboltok polcain.

Összességében azt mondhatom, hogy aki könnyed olvasmányra, és egy akciódús kalandregényre vágyik, kerülje el a sorozatot messzire. Akit azonban felcsigáznak az érdekes karakterek, egy háború hátterének bemutatása és a szépirodalmi szintű jellemábrázolás fantasy környezetben, bátran vágjon bele.

Linkek:

• A szerző honlapja
• Abraham mesél a sorozat előtörténetéről
• Abraham beszél a sorozat koncepciójáról (angol nyelvű videó)
• Interjú a szerzővel
• Még egy interjú a szerzővel

Érdekességek:

• Abraham Ty Franck nevű barátjával közösen alkotta meg James S. A. Corey álnéven a The Expanse nevű sci-fi sorozatot, melynek első kötete, a Leviatán ébredése júliustól magyarul is olvasható.
• Abraham korábban írt egy egyedi hangvételű, négyrészes sorozatot, ami a Long Price Quartet névre hallgat. A tetralógia világa a Távol-Keletre hajaz, mágiarendszere egyedi, motívumai relatív távol állnak a „tipikus” epikus fantasytől. A maga módján filozofikus mű, és a kritikusok ezzel valamint szokatlan hangvételével magyarázzák sikertelenségét a piacon.

Hozzászólások

hozzászólás