SFmag

Lassan kezdem azt érezni, hogy csak fiatal lányok olvasnak könyveket. Ebben a megállapításomban az játszik szerepet, hogy úgy tűnik, hogy a kialakulóban lévő vagy már létre is jött young adult tematika mintha csak nekik szólna: fiatal hősnők történetén keresztül jobb esetben világokat teremt és problémákat ábrázol, rosszabb esetben kapunk egy szerelmes történetet. Pedig a legtöbb mű, ahogy nekem tűnik, karcos, férfias fantasy-világban játszódik, ahol a veszély lételem, vagy a sci-fi sémáit felhasználva valamilyen posztapokaliptikus, disztópikus jövőképet ad. Persze, nem szeretnék általánosítani, de az Ad Astra kiadó legújabb könyve is hasonló történetet mesél el, de messze többet ad az átlagos sablonoknál.

Jessie Lamb egy tizenhat éves lány, aki egy reménytelennek tűnő helyzetben él: a női lakosságot egy olyan vírus támadta meg, amelynek következtében belehalnak a terhességbe, így nem tudnak életképes gyermekeket a világra hozni. A betegség valószínűleg a bioterrorizmus műve, de erre a választ a regény nem adja meg. Helyette azt a folyamatot ábrázolja igazi mélységgel, ahogy egy fiatal lány megtalálja az útját és felelősséget vállal az emberiség túlélése érdekében.

Jane Rogers egy fiatal lány szemén keresztül bemutatja, hogy milyen megoldásokat, túlélési mechanizmusokat dolgozhat ki az ember, amikor érzi a faj pusztulását. A főhős ismerőseinek, családjának szemén keresztül elegánsan érveket, meggyőződéseket ütköztet, bemutatja, hogy a körülöttünk lévő világ hogyan befolyásolja gondolkodásunkat. Széles palettát ad: van, aki inkább kivonulna a társadalomból, van, aki erőszakhoz folyamodna, megjelenik a feminizmus és a környezetvédelem is. Mindenki azt hiszi, hogy az ő igaza az egyetlen. Jessie ezzel szemben csak a saját útját kívánja megtalálni, nem ítélkezik, inkább mérlegel.

A főhős alakján keresztül megjelenik nem csak az egyéni felelősségvállalás, de a szabadság kérdése is: finoman elemzi, hogy mit is jelent ez a sokszor elcsépelt fogalom, mit tehet és meddig mehet el az ember ennek érdekében, de ennek hatásait is bemutatja. Érdekes kérdés az is, hogy a lány végső döntése végül is az önzésen vagy az önzetlenségen alapul-e, ennek eldöntését a szerző az olvasóra bízza.

A legszebb talán az, hogy a magasztos témák ellenére a regény sosem lesz didaktikus, elkerüli az olcsó moralizálás problémáját azzal, hogy a főhős maga írja a történetet. Az ő szűrőjén keresztül lesznek az események valóban hitelesek, mivel az írónő mind a nyelvezetet, mind a stílust az elbeszélő személyéhez igazítja. De nem cuki, édeskedő mondatokat kapunk, hanem egy tinédzserhez illően néhol keményebb, néhol elmélázóbb, de mindvégig hihető gondolatokat.

Különösen értékelendő ez annak fényében, hogy az utóbbi időben olvasott, világsikerű ifjúsági regények ezt az összetettséget nem hogy nem érték el, de meg sem közelítették. A szerelmes cukormáz helyett itt igazi, mély érzelmeket élhetünk át, a történet számtalan lényeges kérdést vet fel és próbál megválaszolni, ami nem csak a fiatalok, de bármely olvasóréteg figyelmére érdemes.

Muszáj azonban egy rövid megjegyzést azért a végére biggyesztenem: engem mindezek ellenére nem győzött meg a könyv, nem vont be a világába. Hiába nyújtott tartalmilag sokat, nem érintett meg, nem tudtam szurkolni a hősnőnek. Persze ez merőben szubjektív dolog; sosem éreztem nosztalgiát a saját tinédzserkorom iránt, így lehet, kevésbé szeretnék elmerülni egy ilyen regényben. Ettől eltekintve a Jessie Lamb testamentuma egy értékes könyv, ami felkelti az érdeklődést a minket körülvevő világ iránt és elgondolkodtat saját felelősségünkről.

Jane Rogers

1952-ben született brit író, szerkesztő, jelenleg a Sheffield-i Hallam Egyetem professzora. A mai napig hét regénye jelent meg, ezen kívül írt tévéfilmeket és rádióműsorokat. Leghíresebb művei a Mr. Woe’s virgins és a The Voyage Home. A Jessie Lamb testamentuma 2011-ben megnyerte az Arthur C. Clarke-díjat.

Hivatalos honlap: http://www.janerogers.org/index.html

Hozzászólások

hozzászólás