Hogyan kategorizálnád a regényedet? Horror, apokaliptikus, sőt poszt-apokaliptikus, netán fantasy? Ezt azért kérdezem, mert mintha magad sem döntötted volna el, milyen regényt szeretnél írni: a formai eszközök a zsánerregény, az áthallások, a kiszólások, a regény a regényben megoldás meg mintha a szépirodalom felé vinné a könyvet.

Kétségtelenül nem egyértelmű egyetlen műfaji meghatározást adni a könyvnek. De ne felejtsük, az ilyen címkék praktikus funkciót látnak el, és csupán az első orientációban segítik az olvasót. Éppen ezért nem látok kivetnivalót abban, hogy itt ne ragaszkodjunk egyetlen megjelöléshez, hanem együtt emlegessük a horrort, a biopunkot vagy az apokaliptikus irodalmat, noha ebből, mivel ezt érzem a legtágabbnak, én az utóbbit részesítem előnyben.

Valóban nem határoztam előzetesen a műfaj felől, az ember ugyanis írás közben a cselekménnyel, a szereplőkkel és a jelenetezéssel foglalkozik, és nem azzal, hogy utólag mi lesz majd az a skatulya, amelybe a könyv éppen beleillik. A valódi kérdés az, hogyan képződik meg az a koherens világ, amelyben a különböző zsánerek regiszterei együtt és összefüggően szólalnak meg. Megjegyzem, egyáltalán nem akartam külön kihívás elé állítani az olvasókat, szerintem a számtalan fogódzó és a lineáris narratíva kellőképpen biztosítja, hogy a szöveg probléma nélkül fogyasztható legyen.

Hogyan foglalnád össze regényed tartalmát a Twitter-generáció max. 140 karakteres nyelvén?

Egy filozófuscsoport előkészíti New York, majd az egész emberi civilizáció gyökeres átformálását.

Nem találtad túl erősnek a regény kezdőjelentét? Nem tartasz attól, hogy sokan lerakják a könyvet a véres nyitány miatt?

Azt hiszem, a szövegek akkor működnek, ha „erősek”, és nagyjából ezt is várjuk tőlük. Ha valaki erősnek vagy akár túl erősnek érzi a nyitányt, azt dicséretnek veszem. Az, hogy valaki emiatt már félre is teszi a könyvet, sokkal kevésbé foglalkoztat, mint az a reményem – és az első visszajelzések ezt igazolták vissza –, hogy az emberek szomjazzák és megbecsülik az ilyen szövegeket. Megjegyzem, egyáltalán nem önmagában az erőszak, hanem a leírás mikéntje miatt. És arról se feledkezzünk meg, hogy a befogadói ingerküszöb jóval magasabban van, mint gondolnánk – persze mindig voltak és lesznek akik megbotránkoznak azon, amivel nem tudnak mit kezdeni.

A három filozófushősöd közül ki a kedvenced és miért?

Mindig éppen az volt a kedvencem, akinek a gondolataiban és a lelkivilágában éppen a leginkább elmerültem. Mindhárman ellentmondásos figurák. Egyikről sem mondanám, hogy szívesen összebarátkoznék vele, ugyanakkor megejtő az esendőségük. A kérdésre azért is nehéz válaszolni, mert a könyvben mindhármukat nagymértékben a másik kettőhöz fűződő viszonya határozza meg, ezért nehéz önmagában látni őket. Ha most mégis el kéne döntenem, kivel innék meg egy kávét ma délután, talán Ludwigot mondanám.

Tudjuk, hogy te magad is filozófia szakon végeztél. Mi fogott meg ebben?

A filozófiatörténet hihetetlenül gazdag és ugyanakkor meglehetősen alábecsült kultúrkincs. Meggyőződésem, hogyha az ember kellő alázattal olvassa a legnagyobb szerzőket, az összes klasszikus szövegben bukkanhat olyan összefüggésekre és belátásokra, amelyeket a saját környezetére vagy akár közvetlenül az életére is tud vonatkoztatni. Én személyesen nagyon sokat köszönhetek ezeknek a tanulmányaimnak, és sajnálom, hogy a filozófia nemcsak a gimnáziumi oktatásból kopik ki, de a társadalmi presztízse is csökkenőben van. A könyvben maga a filozófia, az egyes gondolatok vagy komplex elképzelések persze karikírozva jelennek meg. Az viszont nem vicc – és számomra ez a könyv egyik alapproblémája –, hogy a filozófiában potenciálisan mindig is jelen volt a világ megváltoztatásának (jobbá tételének) ígérete és követelése.

A filozófiatudásod miben segített, amikor írtad ezt a regényt?

A három központi alak megformálásánál a valóságra támaszkodtam, ugyanakkor ezek a portrék nyilvánvalóan elnagyoltak: mind az egyes élettörténetekből elcsent anekdotikus elemek, mind a szerzők filozófiai meglátásai többnyire parodisztikusan jelennek meg a könyv lapjain. Ennek azért is van kiemelt jelentősége, mert rávilágít arra, hogy ezek a gondolkodók valójában idegen testként ékelődnek ebbe a világba és ebbe a korba, és végső soron maguk is súlyos identitásválsággal küzdenek.

Első regényed, a tavalyelőtt megjelent Fém kapcsán főleg pozitív kritikákat olvastam. Mi vett rá, hogy átruccanj a magasirodalom által sokszor lesajnált zsáner-alvilágba?

libri_arc_001_bm

Bartók Imre

Mint fentebb utaltam rá, egyáltalán nem így tekintettem a projektre. Megjegyzem, az első regényben is volt belezés, két méteresre dagadt nukleáris csecsemő, megelevenedő robotfa, vámpír stb., ott mégsem merült fel a kritikában, hogy mindez „zsánerirodalom” lenne. Ha az olvasók akkor képesek voltak arra, hogy ezen elemek miatt ne csóválják a fejüket popkultúrát és trashirodalmat kiáltva, akkor ez most is elvárható. A Patkány éve számomra a téttel bíró, egymással összetett viszonyban lévő tematikus rétegek és a nyelvezete miatt ugyanúgy szépirodalomnak minősül, mint az előző regény.

Melyik alzsáner (sci-fi, fantasy, horror) áll hozzád a legközelebb és miért?

A fantasyhez inkább fiatalon vonzódtam, a sci-fiben pedig, a szűkebb értelemben vett technológiai aspektus sosem foglalkoztatott igazán mélyen. Olvasóként is mindig azok a könyvek álltak közel a szívemhez, amelyek nem riadnak vissza attól, hogy különböző megszólalási módokat vegyítsenek. Pl. Ellis: Holdpark, ami egy család eróziójának történetét keveri össze horrorelemekkel, és mindezt (pszeudo-)önreferenciális megoldásokkal hangolja össze. A horrort szintén akkor szeretem, ha az erőszak/félelem egyéb jelentésrétegekkel is gazdagodik. A klasszikus horrorfilmek pl. ilyenek.

Ha rajtad múlna, ki rendezné a regényedből készült filmet? Milyen vizuális világot képzelnél el?

A rendezőre egyelőre nincs konkrét ötletem, a főszerepeket azonban már kiosztottam: Philip Seymour Hoffman (Karl), Mads Mikkelsen (Martin), Michael Fassbender (Ludwig). A robbantások előkészítéséhez nyilván profi pirotechnikusok kellenek, ugyanakkor egy olyan rendezőt szeretnék, aki kellő érzékenységgel képes bemutatni a szereplők egyéni vívódásait is.

Mit szóltál a regény borítójához? Hogyan zajlott a tervezési munka?

Elmondtam az ötleteimet, továbbá a tervezők tisztában voltak azzal, hogy nagyjából mi is ez a könyv. Két kört futottunk, az első változattal nem voltam elégedett, ezután pár nappal később kaptam három újabbat, és hosszas mérlegelés után kiválasztottam ebből azt, amelyik végül most látható. Legyen titok, hogy milyen lehetőségek voltak még, de annyit elmondhatok, nekem végül az volt a fontos szempont, hogy a borítón maga a város megjelenjen.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon