Az angol nyelvű megjelenéssel gyakorlatilag egyidőben idehaza is megjelent Neil Gaiman legújabb regénye, az Agave kiadó gondozásában, Pék Zoltán fordításában. Vajon hol helyezkedik el ez a könyv Gaiman eddigi írói pályafutásában?

Egy férfi visszatér gyerekkora helyszínére, és ahogy leül egy kacsaúsztató partján, amelyről egykor régen egy kislány azt mondta, óceán, lassan visszatérnek az elnyomott emlékek. A neve nem hangzik el, de nem is számít, így lehet igazán személyes és megrendítő a történet. Ez a gyerekkor nem a miénk, és mégis: elemi erővel jelenik meg benne a szülőktől való függés és szeretettel vegyes félelem, az elvárásoknak való meg(nem)felelés, az idegenhez és a máshoz fűződő viszony, a barátság.

ocean-az-ut-vegenEgy opálbányász öngyilkos lesz a dűlő végében, és ezzel felébreszt valamit, amit nem kellett volna. A fiú pedig összeismerkedik a Hempstock-családdal, akik képesek megtoldozni-foldozni az időt, és akik öregebbek az emberiségnél is, majd magával hoz valamit a mi világunkba, és a családjában is megjelenik egy idegen…

Kevesen képesek ilyen jól használni a szimbólumokat, és kéne még néhány olvasás, hogy minden a helyére kerüljön, hogy még inkább értékelni tudjam azt a könnyedséget, ahogy a 179 oldalas, vékony könyvben, pontosan annyi szóval, amennyire szükség van, Neil Gaiman képekkel és hangulatokkal köt és old jeleneteket. Ajtó a szívben. Féreg a családban. Óceán egy vödörben. Gyönyörű, takarékos a szöveg, suttogva is kiabál, nem vagánykodik, hanem őszinte és kerek.

Bennem jó értelemben vett feszültséget keltett az, hogy helyenként ráúszott az eseményekre még egy olvasat: vajon a mágikust magyarázza a valóság, vagy a valóságot a mágikus? Ki volt Ursula Monkton, és mennyi történés zajlott odabent és mennyi kívül? A végén azonban megkaptam a válaszomat. A varázslat valódi.

És ha különböző mértékben is, világot megrengetően vagy csak finoman, de minden gyerekkor mágikus; még akkor is, ha nem él világegyetemnél idősebb asszony a dűlő végén, ha a kacsaúsztató a kertben nem óceán. A csoda és a varázslat a gyermekek látásmódjában van elrejtve  – ahogy felnövünk, nem a világ kopik el, hanem a szívünk. Már semmi nem olyan friss és új, mint egykor.

Neil Gaiman

Neil Gaiman

Ebbe a mágikus gyerekkorba visszatérni azonban csak kellő érettség után lehet, amikor az ember már felismerte, mennyi érzésből, felismerésből, milyen mélységekből tevődött össze az, ami visszanézve tiszta és egyszerű. Nem véletlen, hogy több fantasztikus író is visszavágyódott az írásaiban – ha nem is a saját gyerekkorába, mindenesetre egy olyanba, ami akár az övé is lehetne, ami ugyanazt a sajgó elvágyódást, csodát, vagy éppen elemi rettegést váltja ki, mint a szétfoszló emlékek (mint például Bradbury Dandelion Wine-ja, Robert McCammon Boy’s Life-ja, David Almond Skelligje vagy Jeffrey Ford The Shadow Year című regénye). Neil Gaiman az elmúlt extrovertált évek után olyan könyvvel jelentkezett, amely bevallása szerint őt magát is meglepte (eredetileg novellának indult volna), és amely sokkal szomorúbb, mélyebb és szívszorítóbb, mint legutolsó regénye, az Anansi fiúk, ami azért nem ért fel az Amerikai istenekhez. Az Óceán az út végén azonban sok szempontból túl is halad azon és új pályacsúcsot jelöl ki. Lehetne hibákat keresni benne, csakhogy nem érdemes: annyi szív van ebben a kis könyvben, hogy nem lehet nem szeretni.

Amikor elolvastam az Óceán az út végén-t, Gaiman írói pályájának kezdete jutott eszembe, a Tükör és füst novellái, és azokon belül is Az aranyhalas medence és más történetek, valamint Egy élet, Moorcock korai stílusában, ugyanakkor az Óceán… desztillálva hozza az egykori hangulatokat. Nem egyszerűen egy gyerek és a vele megesett különleges, rémítően csodálatos események krónikája, de jelen van benne az idős ember is, amint visszanéz önmagára egy távcsövön, és felmerül benne, hogy a másik oldalról nézve ő nagynak vagy éppen kicsinek látszik-e, sikerült-e felnőni ahhoz a személyhez, aki egykor lehetett vagy lenni szeretett volna.

Olvassa el mindenki.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon