Iain M. Banks nekrológ

Közzétette: _acelpatkany_ 1 hozzászólás

Június 9-én, vasárnap érkezett a hír, amire a science fiction közönség már szorongva várt: Iain M. Banks elhunyt. Az író nemrégiben jelentette be, hogy előrehaladott rákot diagnosztizáltak nála, és nem valószínű, hogy megéli az év végét. Mindenki számított tehát a halálhírre – de a halálhír mindig szomorú, legyen az híres emberé vagy bárkié, akit ismertünk. Banks pedig, mint a jó írók általában, sokaknak nem csak egy regényszerző volt.

iain-banksNagyon különös, hogy kit mikor érnek a különféle behatások élete során. Nem mindegy, mikor leszünk először szerelmesek, mikor halnak meg a szüleink, mikor veszítünk úgy igazán először, mikor olvasunk el egy jó könyvet. Emlékszem, éppen betöltöttem a 18-at, amikor az Agave kiadó idehaza kihozta első Banks köteteit, A játékmestert és a Sötét háttér előttet. Ha csak az utóbbit olvastam volna, akkor is azt mondanám, Banksnek volt valami különösen egyedi stílusa, amit leginkább egy moralizáló tornádóhoz tudnék hasonlítani: magával ragad, megráz, féktelen sebességgel, közben azonban galád módon elrejt olyan dolgokat, amiken elgondolkodva eljutunk valahová. Igazi erővel azonban A játékmester ért, máig meghatározó olvasmányélményemnek tekintem. Ebben a rövidke könyvben – Banks talán legrövidebb sci-fije – nagyon sok gondolat sűrűsödik össze, amelyek később is vissza-visszatérnek más regényeiben: felelősség, egyenlőség, a cél és az eszköz viszonya, morális és politikai kérdések, nem is beszélve magáról a Kultúráról.

Nemrégiben részletesen írtunk a Kultúráról, Banks különbejáratú űropera világáról, ami azonban sokkal több, mint egy egyszerű, bolygókkal és fura nevű űrhajókkal telepakolt sci-fi világ. A Kultúra a mi utópiánk. Banks univerzumának erőssége éppen az, hogy tökéletesen tud rezonálni napjaink világára, a mi problémáinkra és kérdéseinkre. Egy tökéletes emberi világ Banks szerint ilyen lenne: idilli, békés, ám az árnyékban persze egy-egy mocskos kis ügylet megmaradna, mert fent kell tartani az utópiát. Ez egy teljesen pozitív értelemben vett liberális, individualista társadalom (már ha társadalomnak lehet nevezni egy ilyen rendszert egyáltalán), ami mégis a mások iránti felelősségben találta meg legfőbb célját. Banks az évtizedek óta a liberális-individuális emberképet érő legnagyobb kritikára megtalálta a legegyszerűbb választ: az ember legfőbb célja az önmegvalósítás mellett a másik segítése. Olyan tézis ez, amit az emberiség évezredek óta mindig újra és újra felfedez, de valahogy a mai napig nem képes véghezvinni…

Lehetne Banksről még írni. Oldalak százait lehetne megtölteni a méltatásával, regényei ismertetésével, kiemelve, hogy Banks sikeres szépíró is volt, akinek regényei közkedveltek nem csak hazájában, hanem világszerte. Lehetne elemezni a Kultúrát, a szereplőket és a helyzeteket. Sokan meg is teszik, nálam sokkal szakavatottabb személyek. Én csak azt akarom elmondani, mit jelent nekem Banks és a regényei. Azt a világot, ahol mindig szeretne a világ értelmesebb fele élni. Azt a fajta gondolkodást, aminek minden felnőtt embernek a sajátjának kellene lennie. Banks szórakoztatva mutatta meg, amit még sok száz szerző is, hogy az embernek szerinte mi a célja ezen a világon. Kiteljesedni és segíteni másokat.

Ő regényeivel mindkettőt elérte, és remélem tisztában volt ezzel, amikor eltávozott. Teljes életet élt. Nyugodjék békében.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Crei szerint:

    Rest in peace, Mr. Banks.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon