HAMLET

Dánia börtön.

ROSENCRANTZ

Úgy az egész világ is az.

HAMLET

De még milyen! mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne!

s Dánia egyik legcudarabb.

ROSENCRANTZ

Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.

HAMLET

Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz;

gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön.

A fenti Shakespeare-részlet az örök emberi kérdést feszegeti: az számít, hogy milyen a világ, vagy az, ahogyan nézünk rá? Ajándékot kaptunk Istentől, vagy csak kínlódunk a közönyös Teremtő által alkotott siralomvölgyben?  Alden Bell The Reapers Are the Angels (Az aratók az angyalok) című poszt-zombikaliptikus regényének is ez a toposza. A főhős, a tizenöt éves lány (nő?) Temple számára a válasz magától értetődően egyszerű, ez rögtön a könyv első mondatával világossá lesz:

„Temple tudja, hogy Isten nagyon menő. Tudja, mert látja, mennyi klassz dolog van még mindig ezen a romba dőlt bolygón.”

Nem az a kérdés tehát, mi Temple (azaz az író, Bell) véleménye. Az az igazán érdekes, ahogy a főhős tézise és az apokaliptikus, holtakkal teli, elpusztult világ antitézise egymás körül tekereg  ebben a zseniális road movie regényben.  Amennyiben van ilyen.

A környezetre, a történet hátterére már a cím is utal: a kifejezés Máté Evangéliumából származik, ebben a szakaszban (Mt13,38-39) Jézus az utolsó ítéletről beszél:

„A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.”

A világvége eljött tehát, de a várakozásokkal ellentétben Isten nem haragvó, fehér szárnyú angyalokat küldött lángoló karddal, az ő aratói undorítóak, rohadnak és bűzlenek – de a munkát elvégezték.

A rohadó angyalok formálta világ unalmasnak tűnhet, hiszen – mint az közismert – a zombi az új vámpír, mely a military áldokumentum-regénytől (World War Z) a kislányoknak szóló pubertás-történetig (Kezek és fogak erdeje) már mindenhová betette rothadó lábát, Bellnél viszont az élőholtak annak ellenére nem játszanak hangsúlyos szerepet, hogy a műfaji szabályoknak megfelelően a regényben a Föld csordultig telt járkáló hullákkal. Egyszerű peremfeltételek csupán. Ahogy Cormac McCarthy megrázó könyvében,  Az útban sem számít igazán, hogyan lett vége a világnak, itt sem fontos, hogy jelentek meg a zombik. A kalásznak mindegy, ki fogja a kaszát, a lényeg az aratás.

De legyen bármilyen förtelmes, kemény és reménytelen a világvége utáni Föld, Temple szereti. Legyen bármilyen kemény harc a túlélés, Temple mindig észreveszi a szépséget. Nem keresi Istent a romok között, hanem látja őt a megmaradt szépségben.

A regény természetesen nem csak abból áll, hogy Temple áll és gyönyörködik a világban. Egy hosszú, kalandos úton kísérjük végig a őt az óceán partjától keresztül a romba dőlt Amerikán. Így tehát ha pusztán fizikai síkon nézzük, a Reapers egy igazi amerikai kalandregény, egy jövőben játszódó acid western kosszal, éhezéssel, halállal – a műfaj minden kellékével és szereplőjével. Igaz, a világ a feje tetejére állt, a szerepek pedig összemosódtak, senkit sem lehet elhelyezni egy skatulyában. Nincs western főellenfél nélkül, Temple nemezise Moses Todd lesz, a déli férfi, akivel hősünk útja során véletlenül találkozik, Nem azért ered Temple nyomába, mert gyűlöli, hanem mert vannak szabályok, amelyek a világ vége után is érvényesek. Sőt, még inkább azok. Megy, mert mennie kell, mert ember.

„– Morton azt mondta, hogy soha se leszek olyan, mint ő. Most már értem, hogy miért. Őt nem izgatta volna, hogy te élsz valahol a világon.

– Szóval rájöttél, hogy mégsem vagy igazi üzletember.

– Csak ember.

– Az ősi faj… Majd jönnek más Mortonok, és kiirtják.

–  De nekünk nem számít a jövő, nem számít semmi már, se a föld, se a pénz, se az asszony. Miattad jöttem ide. Mert tudom, hogy most végre elmondod, mit akarsz tőlem.

– Csak az utolsó pillanatban.

– Tudom.”

Moses valami fura módon barátja is, apja a tizenéves csavargónak, megmentője és gyilkosa is akar lenni. A Reapers világában ilyen a barátság, közhely a halál, fáj, és rövid a szerelem, a béke és a nyugalom megmaradt szigetei pedig egyenesen abszurdnak tűnnek. És mégis minden lapról visszaköszön az életigenlés, az élethez való makacs ragaszkodás, és az abszolút erkölcs kanti parancsa, melynek hiánya közönséges túlélőket a valódi emberektől elválasztja.

Egzisztencialista dráma, deista hitvallás, moralitásregény, útikönyv az elpusztult Egyesült Államokhoz, vagy egyszerű kalandregény – sokféleképpen lehet olvasni a The Reapers are the Angels-t. Rajtunk áll, sikerül-e a könyvben meglátni a csodát, vagy csak egy zombis tucatregényként értékeljük. Ez már az olvasó felelőssége.

picidzé

További érdekességek:

  • Alden Bell valójában Joshua Gaylord írói álneve, akinek első regénye 2009-ben jelent meg Hummingbirds címmel. New Yorkban tanít, itt is él szintén író feleségével.
  •  A regény 2012-ben elnyerte a Könyvtáros Testvér Év Könyve Díjat

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. Untergang szerint:

    Nagyon jó könyv, imádom. Többször megríkat olvasás közben. Nagyon szép és szomorú történet. Azóta megjelent a folytatása is (Exit Kingdom), ami igazából egy előzmény hozzá Moses Todd szemszögéből. Sajnos az közel sem ilyen jó. Kicsit túlzásba viszi benne a szerző a minél művésziesebb, különleges fogalmazást a történet kárára. A Reapers… viszont mindenkinek ajánlott.

  2. flynn szerint:

    Én ezt anno képtelen voltam végigolvasni. Jó az alapötlete és a világa, de a megírásában van valami unalmas és érdektelen.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon