Brent Weeks: A fekete prizma

Közzétette: jakirte_jak_cyr 5 hozzászólás

A Könyvmolyképző Kiadó a XX. Nemzetközi Könyvfesztiválra időzítette A fekete prizma megjelenését. Az SFmag jóvoltából most exkluzív ismertetőnket olvashatjátok az angol nyelvű kiadásról.

A mesékben az árva fiú elmegy világot látni, tanul, fejlődik és egyszer ismert lesz. A fekete prizma Kipje is ilyen – lehetne, ha nem lenne természeténél fogva ügyefogyott. Túlsúlyossága mellett nem kimondottan jó semmiben, ráadásul mindig rosszkor mond oda nem illő dolgokat. Kamaszodik. Egy nap azonban, épp akkor, amikor a faluját egy helyi zsarnok katonái akarják elpusztítani, eljön érte egy férfi, aki állítólag az apja. Nem mellékesen a világ leghatalmasabb embere, maga a Prizma. Aki azonban nem az, akinek mondja magát.

Gavin Guille talán Kip teljes ellentétének is nevezhető. Gazdag családból származik (ami nem mentes a sötét titkoktól), jóképű, sármos, imádják a nők. Feleséget kereső nemesúrnak tökéletes lehetne, ám egész életét meghatározza kivételes mágikus ereje, melynek folytán a színmágia teljes spektrumát képes uralni. Ő a Prizma, a legerősebb mágiatudó a hét szatrápiában: főpap, főmágus, vagy legalábbis valami hasonló. Kedvesnek, és elődeihez képest jóindulatúnak tartják. Minden megváltozna, ha kiderülne, hogy nem az, akinek mondja magát. Ha megtudnák, hogy külön kis kék poklában tartja ikertestvérét saját szobája alatt

A fekete prizma lassú sodrású regény.  Az olvasónak marad ideje megszokni a szereplőket, megismerni őket, mert a ma divatos féltéglákhoz hasonlatosan viszonylag későn indul be a cselekmény, de akkor nagyon. Kip megtalálása után ugyanis a hét szatrápia belpolitikájának kellős közepében találjuk magunkat, mely polgárháborúval fenyeget, és egy titokzatos idegen is felüti a fejét, aki sereget gyűjt a color wightnak (saját fordításban színlidérc) nevezett lényekből. Az akció látványos, a mágia mellett többféle tűzfegyverrel is találkozunk, hisz a fejlettségi szint olyan 18. század körülire tehető. A történet mellett a szereplők is jól kidolgozottak, a naiv Kipen kívül szinte mindenki rejteget valamilyen sötét titkot. Gavin ugyan néha kicsit túl tökéletes, de humoros, inkább akcióvígjátékba illő beszólásai, tettei miatt ezek megbocsáthatóak (milyen dolog egy Prizmától egy kormányzót kidobni a saját szobája ablakán). A mellékszereplők közül én nagyon szerettem Livet, a hitelezői csapdájába került varázstudó lányt.

A világ nagyon jól és részletesen kidolgozott, a politika és a mindennapi életre hatást gyakorló mágia külön figyelmet érdemel. A varázstudók (drafter) a spektrum egy, de maximum három színét képesek manipulálni, melyeket különböző halmazállapotú anyaggá manifesztálnak.  A vörös gyúlékony folyadék, a kék szilárd páncél. Mindez genetikai alapú, vagy van tehetsége hozzá az ifjúnak vagy nincs. Különösen tetszett a mágia mellékhatásainak bemutatása. Minden varázstudónak van ugyanis egy limitje. Ha egy drafter túlerőlteti magát, mágiája elszínezi az íriszt, és előbb-utóbb megbomlik az elméje, túlcsordul, és color wight lesz belőle, akik akár közveszélyesek is lehetnek. Így legalizálta a társadalom a Prizma általi rituális gyilkosságot azok számára, akik úgy érzik, nincs sok hátra józan eszükből. A Prizma az egyetlen kivétel, isteninek tartott mágiája szinte korlátlan, de cserébe élete is véges. Felavatása után hét, tizennégy vagy huszonegy év múlva meghal.

Weeks jó stílusban ír, könnyed, olvasmányos, többször kimondottan vicces. Sok fogalmat alkotott meg az archetipikus középkori fantasytől gyökeresen eltérő világához. Ezeket relatív későn magyarázza, így az első kétszáz oldal egyfajta tanulási folyamatként is felfogható az olvasó számára: nagyon kell ugyanis figyelni, hogy megértsük az összefüggéseket, hatalmi csoportokat.

A fekete prizma eredeti világgal rendelkező, minőségi kalandregény, és humora ellenére szorult a könyvbe elég komorság és kegyetlenség ahhoz, hogy ne sodorja el a könnyed olvasmányok irányába. Ugyan egy négyrészes sorozat (The Lightbringer) első kötete, rendelkezik tisztességes lezárással is. Javaslom mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató mágiarendszereket.

Hasznos linkek

Érdekességek:

  • Magyarul már olvasható a szerző első sorozata, az Éjangyal-trilógia. E regények egyik szereplőjének, Durzo Blintnek az előtörténetét bemutató The Perfect Shadow kisregény még várat magára.
  • A fekete prizma folytatása, a The Blinding Knife több internetes magazin szerint 2012 egyik legjobbjának bizonyult. Ilyen volt a Fantasy Faction ill. a Barnes & Noble.
  • Létezik egy könyvtrailer, ami könyvbemutatónak látványos, de nem sokat mutat a történetből és kissé zavaros is.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 5 hozzászólás.

  1. dominikblasir szerint:

    Az Éjangyal-trilógiáról nem hallottam sok jót, s valahogy ez sem vonz. A színmágiás, sablonosnak kinéző történet mintha inkább gagyi lenne, mintsem érdekes. De lehet, hogy csak olvasatlanul tűnik így.

  2. anarion szerint:

    Jómagam megvettem a Könyvfesztiválon (így 3100 Ft-ért sikerült hozzájutnom a keménykötéses kiadáshoz), és ha végeztem az olvasásra váró könyvekkel, akkor ez is sorra kerül.

    Az Éjangyal-trilógia nekem tetszett, úgyhogy erre is kíváncsi vagyok.

  3. vladi szerint:

    Az Éjangyalt elkezdtem, de 60 oldal után feladtam, és a megbízható ízlésű ismerőseimnek sem tetszett. Ettől függetlenül nagyon népszerű az író, tehát biztos sok embernek bejön a stílusa.

  4. anarion szerint:

    @vladi:

    Látod, én a Napok Házával vagyok így, pedig azt is agyon dícsérték. 🙂 De nem jutottam tovább 50-60 oldalnál. Viszont a Jelenések tere tetszett. 🙂

  5. Lizerett szerint:

    Éjangyal trilógia nekem tetszett. Ez se rossz csak figyelmesen kell olvasni 😀 Már várom a folytatást.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon