Lehetséges-e még az ezredik bőrt is lehúzni a vírus okozta apokalipszis témájáról annyi regény és film után? Sokszor hallani ugyanis: az igazán jó fantasztikus regények eredeti ötlettel állnak elő, amelyek pedig nem, azokat igen jól – újszerűen(?) – kell megírni. A szabadulás – mely egy trilógia első darabja – aligha lesz fantasztikus irodalmi mérföldkő, még ha a Time magazin 2010-ben az év tíz legjobb regényei közé sorolta, és nem is véletlenül.

A szabadulás alapötletében tulajdonképpen semmi új nincs. Még az apokaliptikus világ ábrázolásában sem; azt hiszem, az olvasók részéről minimális elvárás a hihetőség, a kitalált események következetes vázolása – ezekből viszont Cronin kétségtelenül jelesre vizsgázik. A hangulatteremtés, a karakterek, a tét, mindez igen színvonalasan megírva: a tizenegy „könyvből” álló, a magyar kiadásban nyolcszáznegyven(!) oldalas A szabadulás letehetetlen.

Nehéz besorolni (ha kell egyáltalán): a fantasy, a science fiction és a horror elemei keverednek benne, a magyar kiadó honlapján thrillernek írták.

Az Egyesült Államokban játszódó regény lassan indít, kb. a 300. oldalon ér véget a „bevezető”, mert a vírus (a fertőzöttek) napjainkban történt elszabadulása után közel száz évet ugrunk az időben, és Colorado állam után Kaliforniában találjuk magunkat. A bevezetőben megismert szereplők helyett teljesen újak bukkannak fel – mintha a regény kétszer kezdődne el. E ponton aggódtam talán leginkább, hogy vajon nem fog-e az egész történet zombis-hentelős-üldözős kliséhalomként folytatódni, de szerencsére ez nem következett be.

A történetet egy harmadik idősík is színesíti, amely jóval mindezek utánra datálódik, tulajdonképpen az összeomlás feltárásán dolgozó távoli leszármazottak idejére. Ők maguk nem jelennek meg közvetlenül, csak a cselekmény idején keletkezett dokumentumok utalnak rá, hogy az emberiség nem halt ki, de az általunk ma ismert térkép és hatalmi viszonyok átalakultak. Cronin ugyanis nem csak egyszerű narrációban tolmácsolja az eseményeket, olykor egy-egy szereplő naplójába, máskor hivatalos iratok jelentéseibe olvashatunk bele, még régészeti feltárás révén keletkezett térképet is láthatunk.

Az apokalipszis okozója ezúttal is az emberi felelőtlenség, ha úgy tetszik, Istent játszó tudósok tevékenysége. Olyan szert (vírust) akarnak létrehozni, amely az emberi szervezet teljesítőképességét rendkívül felfokozza, az emberi élet hosszát megnyújtja – természetesen harcászati célokból. A napjainkban zajló kutatás azonban ellenőrizhetetlenné válik, a tesztalanyok – tizenkét kiválasztott halálra ítélt – részben vámpírokra, részben zombikra jellemző tulajdonságokra tesznek szert (pl. nem bírják a fényt, kvázi halhatatlanság, iszonyú testi erő, vérszomj, agyhullámok megzavarása, telepatikus képességek). Áldozataikat vagy széttépik, vagy megmarják, ezzel elindítva őket az átalakulás útján. Mire azonban elszabadulnak, addigra a vírus egy tökéletesített formáját is megalkotják…

Ezután magával az összeomlással nem, „csak” az eredményével szembesít az író a könyv száz évvel később játszódó (terjedelmesebb) részében, először egy elszigetelt közösség fallal körülvett telepén, Los Angelestől nem messze. A közösség csak úgy marad fenn, hogy éjszakára nagy teljesítményű reflektorokat kapcsolnak be, fényárba borítva a kolóniát határoló falat, amelyen folyamatosan őrködnek; minden falon kívülre tett utat alaposan meg kell gondolni, hogy napnyugtára visszaérjenek vagy más biztonságos helyet találjanak. Ettől fogva a regény sokáig e közösség életét követi nyomon, már-már megjegyezhetetlenül sok szereplő szemszögéből. Hamarosan az is kiderül, hogy a kolónia túlélése igencsak kétséges: az áramellátás, a számítógépek, járművek, egyáltalán, minden ember alkotta mai eszköz száz év elteltével teljesen tönkremegy, a civilizáció összeomlása miatt senki sem gyárt belőlük újakat. Még az ezekhez értő szakemberek is kincsnek számítanak – nincs, aki átadja a tudást.

Cronin leírásai élénkek, filmszerűek; otthonosan mozog a műszaki és számítástechnikai kérdésekben egyaránt, szereplői hús-vér karakterek, saját motivációval, világlátással és érdekekkel. E ponton úgy kell visszafognom magam, hogy ne spoilerkedjek.

Idővel szépen összekapcsolja a két blokkot (a bevezetőt és a közösség történetét), a sok-sok új szereplőből kiemelkedik az az öt-hat fő, akiknek sorsát aztán nyomon követhetjük. Azért a vége felé közeledve aggódtam, mennyire zárja majd le a történetet Cronin, de azt kell mondjam, nem volt hiányérzetem. Kétségtelenül maradnak nyitott kérdések, és szeretném tudni, mi lesz az életben maradt szereplőkkel, hogy egyáltalán velük folytatja-e, vagy ismét ugrik térben is időben? Külföldön már megjelent a második rész The Twelve címmel (várhatóan ez évben adják ki magyarul); a harmadikra (angolul) azonban 2014-ig várni kell.

A könyv különösen ajánlott azoknak, akik egy igazán hiteles, hátborzongató poszt-apokaliptikus világról akarnak olvasni: civilizációnk – jelenünk – befagyott egy időpillanatba, amelyre száz évvel később pillantást vethetünk. Csak még ezt a néhány oldalt – gondolja az ember este tizenegykor is, amikor már legalább két órája a könyvet olvassa… Olykor azt is meg kellett állnom, hogy ne lapozzak előre megtudni, mi lesz egy-egy szereplővel. A könyv letehetetlen, a feszültség végig tapintható, hiszen a Föld forgása nem állt meg: mindig eljön az éjszaka, és vele a fertőzöttek is előbújnak.

A szerzőről

Justin Cronin 1962-ben született amerikai író eddig négy regényt írt, köztük A szabadulást, és a trilógia második részét (The Twelve); számos irodalmi elismerés birtokosa. A Harvardon végzett, kreatív írást oktatott Philadelphiában, jelenleg a texasi Hustonban él feleségével és gyermekeivel.

Érdekességek

  • Cronint a kislánya 2006-ban arra kérte, írjon egy regényt egy lányról, aki megmenti a világot. Cronin 2010-re készült el A szabadulással.
  • A regény megfilmesítésének jogait 2007 júliusában, tehát még a regény befejezése előtt(!) megvásárolta a Fox 2000 és Ridly Scott cége, a Scott Free Productions. A forgatókönyvet várhatóan a Gladiátor forgatókönyvét jegyző John Logan fogja írni.
  • A helyszínleírások nem véletlenül élénkek: Cronin élt a szereplők által bejárt helyek nagy részén.
  • A szabadulást King Végítéletéhez hasonlították, olyannyira, hogy a Booklist azt is ellenőrizte, hogy King írhatta-e új álnéven. King maga a regényről azt mondta, hogy csak a képzelet és a fantasy epikus darabjai képesek elérni ilyen elevenséget.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon