A hétvégén, a bradfordi Easterconon díjazza a The British Science Fiction Association a tavalyi év legjobb brit alkotásait. A BSFA listája garancia a minőségre: évről-évre izgalmas, sokszínű művekkel találkozhatunk a jelöltek listáján. A héten a díjra jelölt regényekből, novellákból szemezgetünk. Jack Glass kalandjairól februárban írtunk, hétfőn a távolabbi jövőt céloztuk meg, most pedig figyelő szemünket Angliára vetjük.

A szerzők szerint nemcsak az USA lép a romlás útjára, legalábbis ami a liberális demokráciafelfogást illeti. Skócia egyik legbalosabb science fiction írója, Ken MacLeod is meghúzta már párszor a vészharangot Nagy-Britannia fölött. BSFA-ra jelölt tavalyi regénye, az Intrusion is tőrölmetszett, a legszebb brit (orwelli) hagyományokat folytató disztópia.

Itt nincsenek atomháborúk és kóborló, elárvult, koszos ruhájú emberek. A közeljövőben játszódó történetben a szigetországot a Párt irányítja egyfajta techonrata kapitalizmussal. Anglia egyfajta hidegháborút vív az oroszokkal, miközben az ország tele van pakolva az emberek minden döntését és pillanatát megfigyelő technológiai megoldásokkal. A diktatúrától a helyzetet a diktátor személyének hiánya választja el, ezért a számunkra sajnos ismerős puha diktatúra kifejezéssel írnám le a viszonyokat.

Még semmi sem kötelező, de erősen ajánlott (mint egykor nálunk bizonyos állások betöltéséhez a párttagság). Ilyen a Fix nevű biotechnológiai csoda is. Ez egy génmódosító gépezet tabletta formában, és képes arra, hogy már terhesség alatt korrigálja a magzat esetleges génhibáit, megelőzve minden gyermekkori betegséget.

A főszereplő, Hope Morrison mégsem akarja bevenni. Kálváriája akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy se vallási, se lelkiismereti okot nem tud döntése mellé állítani. Egyszerűen csak nem akarja és kész.

Az egy emberöltő múlva várható (?) szép új világ gépezete gyorsan mozgásba lendül. Kiderül, hogy a Párt szerint mi a szabad döntés titka: az ember csak akkor tud helyes döntést hozni, ha az igazán fontos adatok a rendelkezésére állnak. Mivel ez az eshetőség nem áll fenn, a mindenható állam – amely tiszta levegőt, foglalkoztatottságot és békét hozott – dönt helyette, hiszen az birtokában van ezeknek az adatoknak.

Eközben Hugh, Hope férje különös hallucinációkat él át: mintha a fantasy világból elevenednének meg a misztikus hiperboreánok. Hamarosan nyilvánvaló lesz, hogy egy különleges génhibával rendelkezik, és emlékképeket lát a múltból… vagy a jövőből? Akárhogy is van, születendő gyerekük nem fogja örökölni ezt a többgenerációs „áldást”, ha felesége a társadalom, a környezet egyre növekvő nyomására mégiscsak beveszi a tablettát.

Az egyre elviselhetetlenebb helyzet hatására Hugh szülőfalujába menekülnek – de az igazi kaland csak itt kezdődik el.

Ken MacLeod regénye folyamatosan nyerte el a tetszésemet. Először nem tetszett, hogy lassan keveri a kártyákat, nem jó a regény tempója, de fokozatosan egyre érdekesebb lesz. A vége felé már elég rémisztő életképet kerekít a szerző. A disztópiák hatásmechanizmusa általában ilyen: a leromlott, széthullott világ annyira éles kontrasztot mutat be a mostanival szemben, hogy komfortérzetünkben rémületet kelt. Az Intrusion sokkal hihetőbb a maga törvények által körbebástyázott kormányával, a jólét miatt jogaikkal nem törődő emberekkel, a bürokrácia útvesztőjében elveszett emberéletekkel. Egy ilyen világban nincs magánélet és nincs hely, ahová menekülhetnénk.

És amikor a Londonba telepített térfigyelő kamerák erdejeiről vagy a ciprusi bankokban tartott pénzek önkényes megadóztatásáról olvasok, beleborzongok: csak nehogy az olyan íróknak legyen igazuk, mint ennek a MacLeodnak.

Csak nehogy eljöjjön a kor, amikor a szent törvények nevében kötelező lesz lenyelni azt az átkozott tablettát, bármilyen jóval is kecsegtessen.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. crei szerint:

    Enyhe Equilibrium feelingje van a dolognak…

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon