Ez volt az a könyv, amit minden előismeret nélkül kezdtem el olvasni: mit nekem retro-tévésorozat, mit nekem Tim Burton és Johnny Depp! Sőt, egyáltalán nem bántam, hogy nem tudok semmit, néha jobb tiszta lappal kezdeni. Így nehogy nem csalódtam, alapvetően kellemes olvasmány volt az Éjsötét árnyék – legalábbis az első fele.

Angelique fiatal félvér lány, aki Martinique szigetén él édesanyjával, szerényen, de szeretetben – egészen addig, míg a lányt apja, egy gazdag ültetvényes el nem viszi magával, anyja reményei szerint egy jobb életbe. Azonban a férfi csak felhasználja, mint egy voodoo istennőt azért, hogy rabszolgái ne hagyjanak fel a munkával a kegyetlen körülmények között. A gyermek egyre inkább megismerkedik a különböző sötét varázslatokkal és apja bukását követően különböző tanítókhoz is jár. Egy sötét árny, egy veszedelmes isten látogatása után azonban felhagy a mágiával és szobalányként kezd dolgozni, egészen addig, míg meg nem ismeri a gazdag ficsúrt, Barnabas Collinst, akivel egymásba szeretnek. A fiú azonban egy másik lányt vesz feleségül és ekkor Angelique megfogadja, hogy minden hatalmával megkeseríti a férfi életét…

Ahogy a fenti ismertetésből is kiderül, a történet nem tartogat különösebb izgalmakat: a tucatregények kellemes kliséi hatják át, amikor szinte minden fordulatot előre tudunk a gazdag fiú és a szegény lány szerelmétől a boszorkány erejének felismeréséig. A szépen metszett unalmat egyedül a regény első fele töri meg: számomra szokatlan és élvezetes fordulat volt a tipikus kegyetlen gyermekkort (hogy később igazolni tudjuk a sátáni tetteket és ezzel szimpatikussá tegyünk egy antipatikus szereplőt) a voodoo és a karibi térség mágiáinak világába helyezi. Az olvasmányaim között eddig nem igazán szerepelt ennek a félig vad, félig civilizált környezet, így érdekes volt ezekről a távoli mítoszokról olvasni. A gyermek Angelique alakja és élete is rejtett olyan érdekességeket, kezdve a szertartások bemutatásával vagy az első szerelem történetével, amik elütöttek a megszokott paneloktól.

Barnabas belépésével azonban kezdetét vette a tipikus bűnbeesés-sztori, annak érdektelenségével. A szereplők viselkedése megszűnt logikus lenne, amit magyarázhatna az érzelmek heve, de valahogy nem tűnik elég indoknak. A történetet egyébként érdekes keretbe foglalja az, hogy a legtöbb eseményt csak naplójegyzetként ismerjük meg, hiszen a később vámpírrá váló Barnabas (és ez közel sem volt spoiler) XX. századi gyógyulását követően jut a kis könyvecske birtokába és ismeri meg szerelmének és élete megrontójának a történetét. Éppen ezért ez az első kötet csak mintegy bevezetőként szolgál a további két folytatáshoz, hiszen a jelen eseményei csak zárójelesek Angelique múltjához képest.

Hozzá tartozik a teljes képhez, hogy a szerző, Lara Parker jó ismerője a történetnek, hiszen a ’60-as évekbeli, Amerikában kultikus népszerűségnek örvendő Dark Shadows sorozatban maga játszotta a boszorkány szerepét, így látható szimpátiával fordul karakterei felé. Azonban ez volt első könyve, így komoly írói kvalitásokat nem tud felmutatni, regénye néhol megfogalmazásában is dagályos, túlírt és csak kevés helyen olyan pörgős, mint ami egyfajta kalandregénytől elvárható lenne.

Mérsékelten szórakoztató regény az Éjsötét árnyék, amit csak helyszínei emelnek ki az átlagművek közül. Akit érdekelnek a múltban játszódó, mágiával, boszorkánysággal foglalkozó történetek, mindenképpen érdemes elolvasnia, de akit sem ez, sem a Karib-tenger fülledtsége nem köt le, azok talán evezzenek más vizekre.

Benkő Marianna (makitra)

A szerző saját honlapja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. rorimack szerint:

    A borító a félvér főhősnőt ábrázolja? Ez azért eléggé blackface…

  2. anarchoid szerint:

    Sok tomjenezes megy ezen az oldalon, olyan jo egy vitriolos bejegyzest is olvasni 😉

  3. archnihil szerint:

    “Ez azért eléggé blackface”

    Sajnos nagyon az, akármi is volt a szándék. Az egyik orcájáról mellesleg mintha kezdene kopni a festék…

  4. tapsi szerint:

    az én monitoromon simán sötétkék… talán navi félvér?

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon