Michael Chabon 2007-es regénye megnyerte a Nebulát, a Hugót, a Locus SF- és a Sidewise-díjat. Jelölték a BSFS-díjra, a John W. Campbell-emlékdíjra és több hétig tanyázott a New York Times bestsellerlistáján. Mit tudhat ez az író, hogy ilyen impozáns listára tett szert a Jiddis Rendőrök Szövetségével?

Írni.

A gettó

A regény gyönyörűen és egyedien megalkotott világban játszódik. Alternatív történelmében Izrael Állam nem marad fenn, hanem 1948-ban az arab csapatok végetvetnek Herzl Tivadar álmának. A túlélők egy része – az amerikai kormány jóvoltából – az alaszkai Sitkában hatvan évre autonóm területet kap, hogy megszervezze saját zsidó országát.

Chabon történetében egy klasszikus noir elevenedik meg: középpontjában Meyer Landsman nyomozó áll – vagy fekszik magányosan albérletében. Nem egy ajvézó típus, hiszen róla hamar megtudjuk, hogy „a maga módján kemény fiú, nem retten meg a veszélyektől. Szokták vakmerőnek nevezni, meggondolatlannak, momzernek és őrültnek.” (Neve amúgy is hasonlít a valóságban élt hírhedt amerikai zsidó bűnözőre, Meyer Lanskyra.) Szóval elvált, tipikus kemény zsaru, alkoholproblémával, súlyos családi örökséggel, és ahogy illik, jó adag neurózissal és édességzabálhatnékkal. Alaszkában járunk, tehát hideg, szél és ádáz havazás vár minket, nem az eilati tengerpart kellemes, bódítóan meleg levegője. Ez Jewlaska, az askenáziak végső menedékhelye, amelyet az író számtalan neologizmussal (a mobiltelefon márkája például zseniálisan csak Shoyfer) és apró részlettel kelt életre.

Landsman hotelének neve Zamenhof, és igen, a liftet elevatórónak nevezik, de megtaláljuk a Max Nordau utcát, miközben valaki Emanuel Laskernek adja ki magát. Német, lengyel bevándorlók keverednek Oroszországból érkezett nehézfiúkkal. Mindenki jiddisül beszél, csak a súlyosabb káromkodások alkalmával csúszik ki egy-két káromkodás amerikaiul. Itt szinte mindenki zsidó, az egy-két feltűnő gój nem játszik jelentős szerepet; megjelenésük idegenérzéssel tölti el az olvasót, hiszen ez nem az ő történetük, ezt a világot nem az ő kedvükért rendezte be a szerző, a külvilágról is csak egy-két dolgot tudunk meg (például a független Mandzsúria űrhajósairól).

A sitkai zsidók életét a racionalitás és a háttérben végig meghúzódó „valami-természetfölötti-van-a-levegőben” érzése tölti ki. Chabon ügyesen integrálta kitalált tartományába a különféle zsidó szektákat – az ő szóhasználatában: feketekalaposokat – akik a kérlelhetetlen vakbuzgóságot testesítik meg, akikkel szinte lehetetlennek tűnik a normális, szekuláris együttélés. Sitka nem olyan, mint a mai, modern, high-tec Izrael: elmaradott kis térségként lakói azt találgatják, mit lesz velük majd azután, hogy lejárt a hatvan évre szabott önrendelkezési joguk.

Az író nem emeli piedesztálra a zsidókat, és bár ez valahol egy posztholokauszt-mű, nem adja át magát a könnyű ítélkezésnek, a nagyívű szentenciáknak. Úgy ábrázolja Sitka lakóit, amilyennek csak a megrögzött antiszemiták nem hajlandóak látni őket: különféle emberek heterogén társulatának, jók és rosszak népének. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy a karakterek túlnyúlnak a kliséken, sokoldalúak, többdimenziósak, még a mellékszereplők egy-kétmondatos jellemzése is hús-vér embereket elevenít meg a szemünk előtt. A főszereplő nem igazán rokonszenves figura, de drukkolunk neki, hogy kisiklott életét valahogy helyretegye. Társa, a félig indián, félig zsidó rendőr már pozitívabb alak, de mindenkin ott ül egy fekete felhő – nyomasztja őket a sitkai lét, az évtizedekbe merevedett bizonytalanság, a hamarosan bekövetkezendő rossz változások gondolata. Néha úgy érezzük, itt lehetetlen élni, de a szereplők helyzetébe képzelve magunkat, fogalmunk sincs, mi magunk hova mehetnénk.

Sötét van és nyomozás

A regény igazi krimi. Chabon egy nem mindennapi hullát dob a főszereplő állóvíz-életébe, és amikor a végkifejlet felé közeledünk, a nyomozás olyan szálakat bolygat meg, amelyek túlmutatnak Landsman belterjes kis életén. A szerző a detektívtörténetbe sikeresen kever misztikumot, rejtélyt, fordulatot. A főhős elég határozott alak ahhoz, hogy sokak levesébe beleköpjön és a halálát akarják. Ennek megfelelően az intellektuális izgalmakat ügyesen váltogatja Landsman kalandjaival.

Az alternatív történelmi regények egyik hibája lehet az, amikor a sikeresen kitalált világban maga a történet lesz kisszerű vagy banális, mintha az írójának elfogyott volna a szuflája, mielőtt igazán belecsapna a dolgok közepébe. Az alternatív történelem csak a belőle kinövő történettel lehet telitalálat és igazi csemege. A Jiddis Rendőrök Szövetsége tökéletesen teljesít ezen a téren is: a kis, banális bűnügy kapcsán egészen egy lehetséges, bár nem szokványos Messiásig, és egy olyan zsidó-keresztény összeesküvésig jutunk, amely felborítja a regény világában fennálló világhatalmi egyensúlyt. Nem valami misztikus, popvallásos halandzsára kell gondolnunk. Egy olyan eseményre fut ki a regény, amely a mi világunkban 1969 augusztusában egy ausztrál turista „jóvoltából” majdnem bekövetkezett.

Angyal a részletekben

Michael Chabon mondatai néha lágyan simogatnak, néha acélkalapácsként ütnek, de ő az az író, aki mondatszinten is kiválóan teljesít. Az egyik főrossz például így néz ki:

„Heskel Shpilman rabbi egy deformált hegy, egy óriási süteményrom, egy kartonpapír ház csukott ablakokkal, amiben nyitva hagyták a csapot. Egy kisgyerek rakta össze, vagy inkább egy csapatnyi gyerek, mind vak árva, és még sohasem láttak embert.”

Egy csődületet így mutat be:

„A Shpilman-ház előtt álló emberek eddig pusmorogtak, kommentálták az eseményeket, de most elhallgatnak. Az élet sípol a tüdejükben, ahogy szívják, fújják a levegőt, az élet szörcsög az orruk taknyában.”

Egy hétköznapi tárgy működés közben:

„A filteres kávéfőző úgy krákog és köpköd, mint egy rozoga zsidó rendőr, miután megmászott tízfordulónyi lépcsőt.”

De nemcsak a nüanszok tűéles ábrázolása, és így egy sosemvolt világ filmszerű megidézése megy igen-igen jól a szerzőnek. Mivel ez egy Chandler stílusát is felhasználó noir, tökösen beszélnek benne, és bár egyszerre van jelen a woodyallenes, Marx testvéres önreflexív humor, azért a beszólások is pompásak. Itt például egy Dick nevű gój beszél hősünkhöz, miután kihúzta a csávából:

„– De bármennyire is szeretnélek azonnal hazazavarni, hogy az exnejed a seggednél fogva fölakasszon egy kampóra, Landsman – folytatja Dick háborítatlanul –, sehogy sem vinne rá a lélek, hogy elengedjelek anélkül, hogy feltegyek nektek egy kérdést, előre tudva, hogy mindketten úgy-ahogy zsidók vagytok, és hogy bármilyen választ adtok is a kérdésemre, az csak tovább növeli azt a hazugságkupacot, ami már így is kezd megvakítani a zsidó szikrázásával.”

De végtére mit is akar mondani Chabon? Mire akar kilyukadni ezzel a világgal, amely egyszerre hasonló és mégis tökéletesen más, mint a nemzsidóké? Mit csináljunk azzal a helyzettel, amely a racionális politikai érdekek és a leghihetetlenebb természetfeletti jelenségek metszéspontjában vibrál?

A Jiddis Rendőrök Szövetsége alternatív történelmi regény és krimi is egyben, és végeredményben megerősítése a cionizmus budapesti születésű prófétájának ugyancsak spekulatív fikciójára. Herzl Tivadar ugyanis épp az 1902-es Altneulandban írja meg, milyen boldog jövő várhat a zsidóság egyetlen szóba jöhető ős-új hazájában, Palesztinában az évezredek által számkivetettként élő népre. Chabon pedig egy keserű hangvételű, sötét krimiben mutatja be, hogy milyen lett volna, ha ez a fikció elbukik, ha a nép – mint a főhős – albérletben, gyökér és ág, múlt és jövő nélkül lenne kénytelen tovább élni.

Landsman beszédes név: ország-ember. Neki saját, valódi otthon, ország, cél és család kell, ami nem biztos, hogy elfér ezen a csöppnyi, barátságtalan helyen.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. profunduslibrum szerint:

    10/10 Nagy kedvenc lett azonnal!
    Ha nem bánjátok, pofátlanul ide teszem az én linkemet is:

    http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/01/michael-chabon-jiddis-rendorok.html

    Jó cikk lett!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon