Jane Ellsworth igazi, Jane Austen-könyvekbe illő hősnő: csúnyácska, harmincas éveihez közeledve vénkisasszonynak számító lány, akinek szelleme azonban megelőzi korát, gondolatai és tehetsége a bűbájhoz pedig kiemelik a többi társaságbeli hölgy közül. Noha ebben az Angliában az illúziók mágiájának űzése éppúgy az általános műveltség része, mint a zongorázás vagy a festészet élvezete, a felsőbb körök élete nagyjából ugyanúgy alakul, ahogyan azt Austen regényeiben megszokhattuk: házasulandó ifjak és hajadonok kerülgetik egymást a bálokon, kertekben és kirándulásokon.

Jane már-már beletörődik, hogy mindörökre csinos húga árnyékában kell maradnia, hiába ért a bűbájhoz mesteri szinten, de egy titokzatos és mogorva bűbájszövőnek és egy szélhámosnak köszönhetően kénytelen előlépni az árnyékból, hogy a családja becsületét megvédje.

Mary Robinette Kowal 2008-ban elnyerte a legjobb új íróknak járó Campbell-díjat, és 2011-ben For Want of a Nail című novellájával a Hugo-díjat, első regénye pedig felkerült a Nebula-díj jelöltlistájára. Nem véletlenül: a Shades of Milk and Honey nem egy Jane Austen-epigon főhajtása a klasszikus írónő felé, és pláne nem utánzás, hanem egy önmagában is teljes, régmúlt időket idéző, ám új gondolatokat és remek szereplőket tartalmazó regény.

Jane Ellsworth nem mindennapi nő: bár kezdetben visszahúzódó, és hajlamos a saját érdekeit másoké mögé helyezni, nagyon is érzi és érti a férfiak és nők, illetve a különböző társadalmi rétegek közti szakadékot, és a maga módján lázad ellene – a második kötetben, a Glamour in Glassban már merészen tesz is a konvenciók ellen, és kockára teszi saját maga és magzata életét is, hogy megmentse azt, akit szeret. Bár férjhez megy, a története nem ér véget a happy enddel, hanem akkor indul el igazán. A két szereplő egyenrangú párosként, vállt vállnak vetve néznek szembe a nehézségekkel, a társadalmi nyomással és a napóleoni Európa veszedelmes politikai viszonyaival.

A könyvek hangulata és folyása erősen idézi Austent, és nem véletlenül: Kowal bevallotta, hogy a két regényhez komoly kutatásokat végzett, és többek között csak olyan szavakat használt, amelyek Austen regényeiben is előfordultak. Ugyanakkor Jane Ellsworth sokkal inkább tudatában van annak, milyen szerepekbe kényszerülnek a nők a társadalmában, és gondolataiban, megnyilvánulásaiban gyakran felszínre bukik ez a felismerés, érdekes például, amikor a Glamour in Glassban megszokott női szerepből kiemelkedve észreveszi magán, milyen nyárspolgári módon reagál a trónörökös férjes szeretőjének terhességére.

Jane erős nő, aki habozás nélkül képes kezébe venni a saját sorsát, ugyanakkor, mint az austeni hősnők, személyes boldogságra is vágyik egy férfi oldalán. A modern és a régi keveredik az alakjában, és teszi érdekes, vibráló karakterré.

A bűbáj (glamour) természete és törvényei mindkét regény történéseit meghatározzák, Kowal pedig szépen kidolgozza a mágikus hátteret, a bűbáj belesimul a mindennapokba, miközben nem borítja fel teljesen a megszokott történelmet.

A fotót Annaliese Moyer készítette

A Shades of Milk and Honey és a Glamour in Glass olyan regények, amelyeket akár Jane Austen is írhatott volna – ha éppen fantasyhez lett volna kedve. Austen-rajongóknak kötelező!

És talán már a magyar megjelenésre sem kell olyan sokat várni – tudtunkkal egy magyar kiadó már lecsapott a trilógiára.

Linkek:

Mary Robinette Kowal oldala

Twitter

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 10 hozzászólás.

  1. tapsi szerint:

    Emlékeim szerint a Jane Austen regényekben nem csúnyácskák a főszereplők, inkább a makacsságukkal van gond (a Büszkeség és balítéletben pl. Elizabeth Bennett a vidék egyik ünnepelt szépsége, akinél csak a nővére csinosabb), talán kb. Charlotte Bronte Jane Eyre-je az első, akiről kimondják, hogy nem az a kifejezett szépség (épp nemrég morfondíroztam azon, hogy mennyire kell, hogy egy női főszereplő szép legyen, és akkor azért nyilván sorra került Austen is, és hát nála szépek).

  2. hanna szerint:

    @Tapsi Hm, akkor ebben tévedtem, nekem valamiért nem maradt meg, hogy Austen hősnői szépek lennének

  3. archnihil szerint:

    Köszönet az ismertetőért, az írónő amúgy Sandersonnal és Dan Wellsszel szokott együtt podcastolni a Writing Excusesban, és mind ott, mind más megjelenésében kimondottan szimpatikus volt. 🙂

  4. tapsi szerint:

    @hanna: bennem is nagyon sokáig úgy maradt meg, mert hogy mindig volt bennük valami, amiért nehezen keltek el 😀 főleg az önfejűség és az enyhe pénzhiány/családi probléma. Szóval nekem is csak kifejezetten sokára esett le, hogy nem, ezek az Austen-lányok többnyire kifejezetten szépek 🙂 és akkor egy kicsit haragudtam is rá, hogy így félrevezetett… (lehet, hogy nem minden hősnője szép, bevallom, nem olvastam minden regényét)

  5. tapsi szerint:

    @hanna: bennem is nagyon sokáig úgy maradt meg, mert hogy mindig volt bennük valami, amiért nehezen keltek el 😀 főleg az önfejűség és az enyhe pénzhiány/családi probléma. Szóval nekem is csak kifejezetten sokára esett le, hogy nem, ezek az Austen-lányok többnyire kifejezetten szépek 🙂 és akkor egy kicsit haragudtam is rá, hogy így félrevezetett… (lehet, hogy nem minden hősnője szép, bevallom, nem olvastam minden regényét)

    Az ismertetett sorozat pedig nekem valónak és érdekesnek hangzik 🙂 (bár az az igazság, hogy a „For Want of a Nail” nekem annyira nem jött be, de hát egy Peter Watts novella után nem is volt sok esélye)

  6. makitra szerint:

    A legtöbb Austen-hősnő szép (most így visszaemlékezve talán csak a Meggyőző érvek hősnőjét nem emlegetik így, de ő már majdnem vénkisasszony a regény idején), inkább az anyagi javakban nem bővelkednek. Persze, vannak nem bájos hölgyek a regényeiben, de ők általában nem a főhősök 🙂
    Nekem inkább az öntudatosság tűnik párhuzamos tulajdonságnak hanna ismertetője alapján, nem a szépség 🙂 Mindenesetre érdekes történeteknek tűnnek, bár nem vagyok oda a „bűbájos” sztorikért…

  7. hanna szerint:

    No, úgy néz ki, az első kötet májusban megjelenik magyarul… 🙂

  8. jakirte_jak_cyr szerint:

    Hanna: Azt lehet tudni, hogy melyik kiadónál? Nálatok?

    Amúgy az írónő honlapja szerint októberben jön ki a brit verzió, 2 fejezettel hosszabban.
    http://www.maryrobinettekowal.com/journal/want-to-see-the-uk-cover-for-shades-of-milk-and-honey/

  9. hanna szerint:

    @jakirte_jak_cyr: Nem nálunk… 🙂

  10. jakirte_jak_cyr szerint:

    Mondjuk ezalapján ha kijön májusban nagyon ügyesek. Egy februári post szerint most adták el a jogokat:
    http://www.maryrobinettekowal.com/journal/sold-the-glamourist-histories-are-heading-for-hungarian-translation/

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon