„Ó, ha rózsabimbó lehetnék!
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna!
Nem lennék ilyen nagy otromba!”

A legjobb barátaim Süsünek hívnak. Ez a becenevem. Sosem gondoltam rá pejoratív értelmű szóként, éppen ezért megmosolyogtató volt számomra, ha egy idős ember (nagyapám például), a fejét ingatta, amikor meghallotta, hogyan hívnak mások. Az ő gyerekkora teljesen másként telt.

A hetvenes évek előtt a süsü szó azt jelentette, hogy buta, együgyű. Mára teljesen egybefonódott az 1974 és 1984 között a Magyar Televízió által készített bábfilmsorozat főszereplőjével, a jámbor, kissé együgyű sárkánnyal, aki ahelyett, hogy királylányokat rabolna, és falvakat perzselne fel, inkább segít az embereknek.

A sorozat sikeres lett, összesen kilenc rész készült el hozzá, és Süsü, a sárkány máig ikonikus figurája a magyar „mesepantheonnak”. Csukás István meséjének főhőse Bodrogi Gyula hangján szólalt meg mély és rekedt hangon, mégis szívmelengető kedvességgel. A főcím alatti képsorokból pedig az is kiderül, hogy olyan, akár egy elefánt a porcelánboltban. Szeret énekelni, pillangókat hajkurászni, és nem áll tőle távol a fizikai munka sem.

Miért lett Süsü olyan sikeres?

Az egész történet az eredeti sárkánymítoszok kifordításán alapul, de úgy, hogy Süsü mégis a hagyományos hősök útját járja be. Már eleve az a felütés, hogy egy mese főszereplője nem a királyfi, hanem a sárkány, izgalmassá teszi a mesét.

A történet azzal kezdődik, hogy Süsüt kitagadja az apja, többek között azért, mert csak egyetlen feje van. A magyar népmesei hagyományokban a sárkányok minimum három fejjel rendelkeznek (ahogy Süsü testvérei is), ezért érthető, miért nem ő viseli a családban a papa kedvence címet. Süsü ráadásul belül is más, mint a többi sárkány: nem tekinti életcéljának a pusztítást, sőt, inkább meggyógyítja az ellenséget. Ez robbantja ki a fő konfliktust az apjával. A hősünk tehát elindul a nagyvilágba a sárkányok földjéről az emberek birodalmába, az ismeretlenbe, egyelőre célok nélkül.

Süsü amúgy tipikusan sodródó hős: ezt remekül jelképezi a pillangó, amelyet énekelve követ. Számára az adott pillanat létezik, amelyben minél több szépséget akar megragadni. A lepke végül elvezeti őt az emberek királyságába, amely annyira az átlagos emberi környezetet kívánja megmutatni, hogy senkinek nincs neve, csak foglalkozása (a Zsoldosok, a Dajka, a Sárkányfűárus, és a többiek). És bár elsőre úgy látszik, hogy csak Süsü rendelkezik névvel, ne felejtsük el, hogy a neve a legfőbb tulajdonságával egyezik meg. (Még egy karakter van, aki hasonló cipőben jár: ő az ellenlábas, Torzonborz király. És hát, valóban elkelne az udvartartásába egy valamirevaló borbély).

Süsütől persze mindenki megretten, aki csak látja. Menekülnek előle, elviszik szörnyű hírét a várba is, ahol elsősorban a Királylány esik kétségbe, mivel jól ismeri a legendákat. A sárkányok általában királylányokat rabolnak el, ki tudja, miféle okokból. A Király, hogy az események elébe siessen, rögtön vérdíjat tűz Süsü fejére, és egyúttal a lánya jövőjét is meg kívánja alapozni.

Süsü története itt véget is érhetne, ám a sors közbeszól, és összetalálkozik a Kóbor Királyfival, aki társként és mentorként is színre lép. Ez a két szerep szintén a klasszikus hőstörténetek egyik fontos eleme. A Királyfi az, aki megismerteti Süsüvel az emberek világát, megtanítja, hogyan játssza el a félelmetes sárkány szerepét. Fel sem merül a Királyfiban – és miért is merülne fel –, hogy Süsünek más feladatot szánjon.

A terv persze nem úgy sül el, ahogyan eltervezik, Süsü nem képes hozni a vérszomjas szörnyeteget, ám minden jóra fordul: az emberek befogadják Süsüt, a Kóbor Királyfi pedig elveszi feleségül a Királylányt.

A fordított történet a végén bicsaklik meg, hiszen mégsem Süsü lesz a király, ahogy egy hagyományos történettől elvárná az ember. A mese az elfogadással záródik, hiszen éppen az el nem fogadással nyitott. Süsü történetének alapkonfliktusa ugyanis nem az, hogy kitagadták és földönfutó lett, hanem az, hogy a családja nem tolerálja a másságát. És ez a jámborság, jószívűség az egyik közösségben bűn, egy másikban erény. Süsü új otthonra lel.

Ez az otthon persze csupa munkából áll, amit Süsü fél kézzel elintéz, játéknak fogja fel, megelégszik az emberek szeretetével. Néha úgy érezheti a néző, hogy kihasználják azzal, hogy alantas munkát végeztetnek vele, de – főleg a Torzonborz király hódítási törekvéseit bemutató részekben – kiderül, hogy Süsü igazi hősként mindig megmenti a királyságot.

A kilencedik rész végére persze ő is megkapja a jutalmát a sárkánylány személyében, hogy ne csak lélekben, de társadalmi szempontból is önmagára találhasson, és ezzel bezárul a kör, a hős útja is véget ér.

És hogy a kérdésre is választ kapjunk: Süsü azért sikeres, mert bár nem emberi karakterről van szó, mégis emberi értékeket közvetít. A békét hirdet a háború helyett, a szív erejét az ésszel szemben, a lepkék szépségét, a vadkörte ízét, és hogy a fizikai erőt elsősorban egymás megsegítésére kell felhasználni.

Süsü számomra mindig is egyfajta identitást jelentett, hiszen sok gyerek érzi azt, hogy különleges, hogy a felnőttek nem értik meg, hogy túl otromba a nagyok elvárásaihoz. Süsü, a sárkány, a gyerekkorom hőse.

Epizódok:

  1. Süsü a sárkány
  2. Sárkányellátó vállalat
  3. Süsü a rettentő
  4. Vendég a háznál, öröm a háznál
  5. Süsü a pesztra
  6. A mű-Süsü
  7. A bűvös virág
  8. Süsü csapdába esik
  9. Süsü és a sárkánylány

Linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 5 hozzászólás.

  1. archnihil szerint:

    Süsü a király!

  2. setni szerint:

    Igen Süsü a király!! :))

  3. Johann szerint:

    Gyermekfejjel imádtam Süsüt. Ez szerencsére máig sem múlt el. 😀
    Szeretem a kissé döcögős és vásári, máshol viszont (pl. tűzokádás) hi-tech bábtechnikájával, a remek és részletgazdag díszleteivel, a néhol bugyuta-egyszerű, néhol többdimenziós mellékszereplőivel és a reszelős hangú énekekkel együtt. Még a Kancellár lila szakállához, meg Bors Máté (Sztankay, mint Kóbor Királyfi) hangjához is hozzászoktam az évek során. Minden a helyén van: a történet, a szereplők, a céljaik, a dialógusok és a háttér. Igazi varázslat, ahogy megteremtették az egészet.

    Épp ezért érdekes (egyúttal lehangoló és elszomorító is), hogy a gyerekeimnek “nem jön be” a retró. Talán a 3D-s mozikfilmeken kificamodott, kissé tompult érzékeiket nem tudta kellően felborzolni. Pedig én a mai napig az a kiskölyök vagyok, ha a Süsüt nézem az m2 matinéban, aki sok évvel ezelőtt voltam. És még mindig lenyűgöz…

  4. tapsi szerint:

    Szerintem nem feltétlenül a megvalósítás retró nekik, hanem a történet közege változott meg. Amikor mi gyerekek voltunk, Süsü újszerűségét az adta meg, hogy annyira más volt, mint a többi sárkány – de ma ez már nem igaz. A sárkányok többsége ma már jófej, vagy kiderül róluk, hogy jófejek, viccesek, stb. Ha nincs meg ez az újdonság, akkor meg pl. az “Így neveld a sárkányodat” mellett nem csak a látvány tűnhet döcögősnek, hanem számít az is, hogy a történet sokkal egyszerűbb, az epizódok lassabbak, elvégre nem vegyes közönségre írták, nem volt cél, hogy egy felnőtt érdeklődését is lekösse.

  5. dbl szerint:

    A hétvégén láttam azt az epizódot, amikor Torzonborz király megtámadja Kóbor királyfiékat a seregével, és ennek előkészítéseként csapdába csalja Süsüt, aki vadkörtét akar szedni. Egészen elvarázsolt a történet és a szereplők bája…
    Nos, én biztos már a korom miatt értékelem azt a lassúnak tűnő tempót, ami a mai ifjoncoknak vontatott… :

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon