Az angyal meghajolva nyit a másik szentélyébe, bágyadt, őszi bíbor glóriával.

- Van neved? – kérdezi a másiktól, aki egy ablak mellett ül. – Úgy értem, jelenleg.

- Nincs. Most épp nincs szükségem rá. És neked? – feleli a másik. Nem fordul az ajtó felé. Aztán hozzáteszi: – Isten hozott.

- Köszönöm. Ami a nevet illeti, igen, én most bírok eggyel. Arra kértek, hogy adjam tovább neked, miután meggyőződtem róla, hogy neked még nincs.

- Elég sok nevem volt az utóbbi időkben. Most nincs egy sem – biccent a másik, aki még mindig ül. – Mondd hát ki nekem akkor.

Az ajtóban álló beljebb indul, keresztül az apró, ragyogó szobán. Árnyakat vet, s egy elhullott toll kört ír le mögötte lassan a levegőben. A toll fekete, csak az őszi dicsfény kölcsönöz neki némi bíbort. Amikor az angyal odaér a másikhoz, odahajol hozzá, és belesúg valamit a másik bal fülébe.

- Nem – feleli a másik, aki ül. Tiszta arcán nem suhan át árnyék. – Nem tudom most felvenni ezt a nevet. Túl derűs vagyok a feladathoz, ami vele jár.

A hollószárnyú angyal köntöse egyik zsebébe nyúl, s karja veszít keveset a színéből.

- Ezért mondták, hogy hozzak neked párat ebből.

- Hogy érted? Miből?

- Tablettából. A belső elhárítás fejlesztése. Úgy hívják, depresszáns. Tablettában adják. Segít bizonyos nevek felvételében. Idővel elmúlik a hatása, igen, azt mondták. Még nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz. Igaz, már az könnyebbített rajtam kicsit, hogy átadhattam neked a nevet… De azt még meglátjuk, lehetséges-e valaha is elfeledni ezt az ízt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: novella

Eddig 11 hozzászólás érkezett.

  1. attila szerint:

    Lehet, hogy csak a megfelelő szubkulturális csatlakozási pontok hiányoznak számomra, vagy csak nagyon le vagyok maradva valamivel, de ez az írás elég rossz…

    Hacsak nem stílusparódiának van szánva.

  2. _acelpatkany_ szerint:

    Én csak egyszerűen nem értem, mire akart kifutni…

  3. onsai szerint:

    Hát, valszeg az a hiányzó pont, hogy az angyalok neve előrevetíti a feladataikat is, gondolom, ő a halál angyala lenne. A begyógyszerezett angyalok jó kép.

    (Megint az érzem, amit az elmúlt négy-öt írásnál, hogy jó lehetőség, nem több. Azt hiszem, én tök mást várok el egy novellától.)

  4. crei szerint:

    Mondjuk egy húszsorosból még Örkénynek sem mindig sikerült a lehetőségnél tovább jutnia…:)

    Mindenesetre sokféle elvárás támasztható egy rövid írás felé, pl. csattanó, hangulat, ötlet, mittomén. Te mit?

  5. juhaszviktor szerint:

    onsai: miért várod el a vállaltan flashfictiontől (villámnovellától), hogy olyan legyen, mint egy novella? nem az, nem is akar az lenni.

  6. onsai szerint:

    Nem tudom, nekem vagy csattanó kéne, vagy nagyon erős hangulat, ami eljön velem a hétköznapokba. De mindegy, ez sima benyomás, és valszeg egyedül vagyok vele. Szóval így tovább, meg minden.

  7. handras szerint:

    Hát, azt a kevés hangulatot, amit éreztem teljesen agyoncsapta a “belső elhárítás” szó szereplése. Ez most nem tetszett. :(

  8. tapsi szerint:

    én kifejezetten nagyon szeretem ezt a novellát :)

  9. stb szerint:

    Furcsa szöveg.
    “Mondd hát ki nekem akkor”?
    Furcsa.

  10. archnihil szerint:

    Jópofa, bár az olyanok, mint az utolsó előtti sorban a két “igaz” – egyik zár, a másik nyit – egymás mellett, zavaróak.

  11. nimandi szerint:

    Ha nincs is csattanó, de a vége, az utolsó mondat, amit a cím egyszer már odaad, ezért másodjára még erősebb, szóval az gyönyörű. Nem mondom, hogy minden szava a helyén van, de az egész számomra a helyén van.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon