Az Így neveld a sárkányodat az elmúlt évek egyik legbájosabb animációs filmje volt, pedig meg kell hagyni, ebben a műfajban erős a mezőny. Nem csoda, hogy kíváncsi lettem rá, mit tudhat a film alapjául szolgáló gyerekkönyv-sorozat: azt hamar sikerült kideríteni, hogy valami mást, de hogy mennyire mást, azt csak az első vékonyka kötet kézbevételekor fogtam fel.

Kezdjük azzal, hogy a szerző saját rajzaival illusztrált könyvek is bájosak. De a hangulattól kezdve a történetig mindenben eltérnek a filmtől, nem előnyükre, nem hátrányukra, csak nagyon és érezhetően el.

Főhősünk, Hiccup vézna és jelentéktelen fiúcska, ha nem lenne a főnök fia, szinte észre sem vennék, hogy létezik. Nem olyan laza és gunyoros, mint a filmbeli megfelelője: okos, de egy félénk tízéves módjára naiv. Tulajdonképp Johnny Maxwell valamelyik inkarnációja is lehetne, például vele is megesett, hogy nem figyelt arra, hogy ne figyeljen dolgokra, csak ő nem a halottakat kezdte látni, hanem észrevétlenül megtanult sárkányul. Márpedig erre viking-emlékezet óta nem volt példa, elvégre a sárkányokat nem társalkodónőnek tartja az ember, hanem hogy engedelmeskedjenek neki. És ehhez legyen csak elég a hangosan üvöltés meglehetősen egyirányú módszere (illetve, ha nem elég, akkor a még hangosabban üvöltés).

A könyvbeli sárkányok ugyanis gyávák. És kicsik. És Hiccup születésekor már viking-emlékezet óta együtt élnek az emberrel, mint idomított vadászjószágok. A legnagyobbak akár az őzet is elejtik, de még a legkisebbek is hasznosak, ha nyúlra vagy halra küldik őket – éppúgy természetes közegük a víz, mint a levegő. A gazdáikat gyávaságból és jól felfogott önzésből nem támadják meg, de ha nagyobb vad sárkányraj verődik össze – teszem azt, a Dragon Cliff környékén – akkor bizony könnyen rajta veszthet az arra tévedt ember.

Meglovagolni nem lehet őket: ha akkorák lennének, alighanem fütyülnének rá, milyen hangosan ordibálnak nekik a vikingek, és viszonylag hamar megvacsoráznák a teljes törzset. Persze azért léteznek nagy sárkányok is. Hatalmasak, akkorák, mint egy kisebb sziget, és uzsonnára egész római légiókat fogyasztanak (a pikt vidéken köddé vált IX. légió rejtélye megoldva), de szerencsére nagyon régen láttak már utoljára ekkora bestiát. Ezután a felvezetés után nyilván hamarosan beúszik a képbe legalább egy, aki eddig a tenger mélyén sziesztázott pár évszázadot, na de őt sem akarná meglovagolni épeszű ember.

Bár a vikingek között ritka az épeszű. Mással nem lehet magyarázni az iskola helyett rendszeresített vikingképzés fennmaradását, aminek nagyjából az a lényege, hogy minél veszélyesebb helyzetekbe zavarjuk el a serdületlen kölyköket, a többit majd elintézi a természetes kiválasztódás. Hiccup legjobb barátját, az asztmás, rövidlátó geeket, Fishleget például másfél oldalanként elintézné, ha Hiccup, aki pedig szintén nem a viking képességeiről híres, nem mentené meg minduntalan.

Egyszer még egy teljesen átlagos sárkányt is nekiad (Horrorcow későbbiekben az egyetlen vegetáriánus sárkánynak bizonyul), majd, mivel a sárkányszerző kirándulásról senki sem térhet vissza üres kézzel, felkapja az első keze ügyébe eső hüllőt – aki nem csak a valaha látott sárkányok legkisebbike, de annyira apró, hogy még foga sincsen. Bár újdonsült gazdája mindenkinek elmagyarázza, hogy ez nem Közönséges Barna, hanem Fogatlan Álmodozó, a legtöbben nem veszik komolyan.

Őszintén, nem csoda.

Nem csoda az sem, hogy természetesen a vikingeket szőröstül-bőröstül, sárkányostul-hősöstül Hiccup és Toothless mentik meg, nem is egyszer. Még csak kötetenként sem. A csoda inkább az, hogy a vikingek nem haltak ki Hiccup felcseperedése előtt, persze lehet, hogy alábecsülöm a hangosan üvöltés hatékonyságát.

Azt persze tudni kell, hogy ez egy gyerekkönyv sorozat, rövid és kiszámítható kis történetekkel (és érthetetlenül sok takonnyal). Ötletes, bájos, de hamar kiismerhető, és felnőttként idővel rá is lehet unni. Nem tud egyszerre több korosztályt kiszolgálni, mint a film tette – de szerintem nem is akar. Amit ígér, a szívmelengetően ötletes mesét, azt teljesíti.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon