- És akkor Kálmeró kinyitotta a harmadik, legkisebb ajtót is.

Vártam, hogy a Felvonó folytatja, de az csak hallgatott. Most hallgatott először.

- Mi történt azután? – kérdeztem.

A Felvonó talán több száz éves volt, favázzal, tejüveg ablakokkal és sötétbarnára koptatott bőrpaddal.

A szálló vendégei először furcsállották, hogy mit keres egy bőrpad a liftben, azután elraktározták a szálló többi antik különcsége között, végül fogták magukat, és próbaképpen leültek a bőrpárnára. És ekkor a Felvonó mesélni kezdett.

Mindenkihez volt egy története, és a történetek pont akkor értek véget, amikor az utazó felért a kívánt szintre. Sokan nem hitték, hogy eljutnak a történetek végére, de Felvonónk egy másik, nyugodtabb világ szülötte volt, amikor az emberek és liftek még nem siettek ennyire, hogy utolérjék magukat, és a tervezők nem felejtették ki az ülést a felvonóból. Voltak, akik azt mondták, a tejüveg ablakok mögött megáll az idő – vagy legalábbis olyan sebességgel suhannak el odakint az emeletek, ahogy azt a Felvonó és a történet dramaturgiája megkívánja.

Én magam két hete voltam a Szálló vendége, és két hét nem volt elég ahhoz, hogy megunjam a Felvonó meséit. Korábban már egy másik magyar is járt itt előttem – ezt maga a Felvonó árulta el.

Egész ittlétét azzal töltötte, hogy reggeltől estig jegyzetfüzettel liftezett fel-le a földszint és az első emeleti szobája között. Egy út átlagosan egy percig tartott. El tudod képzelni, egy nap hányszor fordult? – kérdezte akkor tőlem a Felvonó.

Ám arról senki sem tudott, hogy a Felvonó valaha is félbehagyott volna egy történetet.

- Mi történt a vándorlegénnyel? – kérdeztem ingerülten a lifttől, mert biztos voltam benne, hogy valamiért pikkel rám.

Most végre válaszolt.

- Nem vele. A negyedik emeleten tűz ütött ki, ezért kell abbahagynom a történetet. Kiteszlek a hatodikon, mert nem tudnálak épségben levinni.

A Felvonó szokásos nyugodtságával válaszolt, de a hatodikon ideges döccenéssel állt meg. Ez nem volt rá jellemző.

Széthúztam a tolóajtót, és bőröndömet magam után húzva kiléptem a folyosóra. A Felvonó utánam szólt:

- Én a helyedben jobbra indulnék, a folyosó végén van egy ablak. És vigyázz a lépcsőkkel.

Lefordultam a jobb oldali szárny felé, a bőrönd ott döcögött mögöttem. Az emelet szokatlanul kihalt volt, lépteim és a kerekek zaját elnyelte a vörös szőnyeg, amiből mintha ritkás füst szállt volna fölfelé. A Felvonó fura búcsúján gondolkoztam, orromat időnként égő toboz és nedves akác illata csapta meg. Azután meghallottam.

Közelebb húztam magamhoz a bőröndöt, és megszaporáztam lépteimet. Körülöttem sűrűbb lett a füst, már térdig gázoltam benne, és a hátam mögött egyre közelebbről hallatszott a lépcsőfogak csattogása.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: novella

Eddig 8 hozzászólás érkezett.

  1. csokker szerint:

    Még mindig nagyon szeretem ezt a novellát.

  2. justin szerint:

    Ez tényleg jó!

  3. redstart szerint:

    Sajnos nem tudom teljes egészében felfogni, hogy mi a mondanivalója, – ez talán a fiatal korom számlájára írható – de mégis valamiért nagyon megfog. Sokszor elfogom még olvasni… :)

  4. abdul szerint:

    tökjó! :)

  5. onsai szerint:

    Szerintem ez nem jó írás, csak jó lehetőség, ami nincs kibontva.

  6. abdul szerint:

    onsai: szerintem meg pont az a lényege az ezekhez hasonló írásoknak, hogy nincsenek kibontva. de hát ízlések és közhelyek.

  7. crei szerint:

    Jah, villámnovella. Hangulat.

  8. justin szerint:

    Szerintem az az ötlet, hogy egy kissé szerencsétlenül megfogalmazott figyelmeztető tábla (mert ugye azt is mindenki hozzáolvassa a novellához?) látszólag ártalmatlan szövege mögül felvillant egy világot, ez a jó benne. A szájbarágósabb kifejtés ezt elrontaná. Az én olvasatomban az a lényeg, hogy nap mint nap elmegyünk körülményeskedő feliratok mellett – és mi van, ha az egyik valóban a mi valóságunkon túli valóságra figyelmeztet?
    A Szabó Lőrinc vers jut eszembe, amiben úgy olvassa a kisgyerek a feliratot, hogy “Óriás és ékszerész”, és hatalmas a csalódása, mikor kiderül, hogy nem egy óriás lakik ott.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon