Immár hagyománnyá vált, hogy az év végéhez közeledve SFmag szerkesztői, cikkírói megosztják idei legkedvesebb olvasmányaikat, könyvélményeiket, ötletet adva a karácsonyi vásárláshoz. És Nektek mi volt idén a kedvenc könyvetek?

Farkas Balázs (Fbdbh)

Idén annyi jó SF került a magyar polcokra, hogy lehetetlen egyet-kettőt kiválasztani: megjelent az Ad Astra kiadó, a Delta Vision felpörgette a MesterMűvek-sorozatot, az Agave, az Európa, a Galaktika, és az Alexandra is keményen verseng a kegyeinkért. Talán a rendszeres könyvvásárlás mellett karácsonykor egy kicsit jobban odafigyelünk a külcsínre / exkluzivitásra / egyebekre, ezért én kifejezetten ajándékízű könyveket válogattam:

J. R. R. Tolkien - A hobbit művészete

A hobbit 75. évfordulójára született ez a kötet, ráadásul egybecseng a hazai kiadás a film érkezésével is. Bár erőteljesen termék-kombinálós hangulata van az ilyesminek, ez egy olyan könyv, amelynek nem csak esztétikai, de eszmei értéke is van – amennyiben egy Tolkien-rajongó fája alá kerül. A professzor rajzait, festményeit és az ezeket magyarázó jegyzeteket tartalmazó kötet szép dobozban, igényes kiadásban érkezik az Európától, emellett persze rengeteg más Tolkien is újra megjelenik, szép-szép kiadásokban.

Howard Phillips Lovecraft összes művei I-III.

Újra kapható a Szukits-féle Lovecraft-kollekció. Főként azoknak ajánlom, akik most ismerkednének a horrorirodalom alapvető darabjaival, meg persze azoknak is, akik ismerkedtek már, de el is mélyülnének. Nekem megvannak, nagyon szépen mutatnak a polcon, és amikor odakint sötét és hideg van, nincs is borzongatóbb, mint fellapozni, és kiválasztani egy kellemes darabot. A hangulat, ha egyszer elkap, nem is ereszt. Karácsonyra ajánlom Az ünnep c. novellát az első kötetből.

The Exegesis of Philip K. Dick

Bár ez sem kimondottan idei, ráadásul angolul kapható csak, mégis, friss darab, s ha eddig is hatalmas neveket emlegettem, itt a helye. A könyvről már írtam, de röviden annyi, hogy PKD naplójegyzeteinek (“exegézésének”) válogatott és jegyzetelt gyűjteménye, hatalmas könyv, rajongóknak igazi kincs. Alternatívaként magyarul olvasóknak ajánlom a nálunk idén kiadott Egy megcsúszott lélek vallomásait, amely PKD egyetlen életében megjelent nem-SF regénye. Nagyszerű darab, mind gyűjtőknek, mind zsánerszkeptikusoknak.

Mladonyiczki Balázs (Jakirte Jak Cyr)

 Joe Abercrombie: A királyok végső érve

Idén jelent meg Joe Abercrombie Az Első törvény című trilógiájának záró kötete, mely sötétebb, realistább környezetbe helyezett több megszokott fantasy toposzt és összekapcsolja a low-fantasy karakterközeliségét a high-fantasyben szokásos eposzi ívű cselekménnyel. A könyveket főként a zseniális karakterek, a fanyar humor, a rejtélyes és a titokzatos, nem egyszer ijesztő mágia miatt tudom ajánlani. (Itt olvasható a kritika első és a második részről)

Robin Hobb: A bűvös hajó (I-II)

Robin Hobb két kötetben megjelent műve egy új trilógia első kötete, mely szakítva a fantasyben hagyományos, középkori környezettel, egy reneszánsz fejlettségű városba, Bingtonba repíti az olvasókat. Izgalmas kalandregény, melyet a jól kidolgozott személyiséggel megáldott főszereplők tesznek emlékezetessé. Egy olyan kereskedőcsaládhoz kötődnek rokoni vagy egyéb szálakon, akik egy ritka mágikus “tárgyat”, egy beszélni és gondolkodni képes hajót birtokolnak. Ez utóbbira fáj a foga azonban egy tehetséges kalózkapitánynak is.

Susanna Clarke: A hollókirály

Nem idei megjelenés, de idén fedeztem fel Clarke sajátos hangvételű fantasyját, mely arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi történt volna Angliában, ha az országot két mágus segíti a napóleoni háborúk idején. A mű azonban nem háborús témájú, fanyar humora és stílusa Jane Austen korának műveiből kölcsönöz elemeket, anélkül hogy romantikus regénnyé válna. Nagyon lassú sodrású könyv, de a vége a legsötétebb dark fantasyket is megszégyeníti. Figyelemre méltóan egyedi a tündérek idegen, ijesztő gondolkodásának ábrázolása. Az írónőtől magyarul még egy novelláskötet olvasható.

Glenda Larke: The Watergivers trilogy

Larke magyarul még nem olvasható trilógiája egy sivatagos világba repíti az olvasókat, ahol vízmágiával bánni képes varázstudók teremtik elő és osztják be az élethez szükséges vízmennyiséget. A mű alapkonfliktusa, hogy mi történik akkor, ha a legfőbb viharúr haldoklik, és az egyetlen ember, akinek van elég tehetsége pótolni őt, egy nomádok által feldúlt faluból származó, tudatlan árva? Mindeközben ugyanezek a nomádok a vízmágusok civilizációjának meghódítására készülnek és ebben egy áruló is támogatja őket. A trilógia három izgalmas, kellemes kalandregényből áll, melyeknél kiemelendő a részletes és egyedi világépítés és az egyedi mágiarendszer.

Kleinheincz Csilla (Hanna)

Én már ugyan szűkszavúan ellőttem az idei ajánlásaimat a Hármas könyvelésnek, de próbálom kifejteni:

Catherynne M. Valente: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making (A lány, aki körbehajózta Tündérföldet) 

Fordítóként és olvasóként is hatalmas élmény volt Cat Valente gyerekkönyve, amely épp olyan áradó fantáziájú, sötét és igaz mese, mint a felnőtt történetei. A lények, ötletek úgy képesek eredetien hatni, hogy közben számos utalás van elrejtve a történetben más, híres mesékre és mondákra, így Valente Tündérföldje egyszerre ismerős és ismeretlen, páratlan igényességgel megírt és költői világgá változik, hőse, Szeptember pedig az A-tól L-ig névre keresztelt könyvgyíkkal együtt minden bizonnyal helyet kap a legemlékezetesebb mesehősök között. Hallgassatok rám: ebből a könyvből kihagyhatatlan klasszikus gyerekkönyv lesz.

Murakami Haruki: 1Q84

Alternatív 1984-be átcsúszó szereplők, valóságot megváltoztató fantasy-regény, hideg-rideg színek és tárgyilagosan borzongató történet. Van benne bérgyilkosságtól elkezdve beteg lelkületű vallási
szektáig minden, mégis, ha lehántjuk a rétegeket, leginkább egy szerelmes történet ez, két magányos ember bukdácsolása a csodaországi Nyúl üregében, ahogyan egymást keresik, és egymás mellett futó, de egymást szinte sosem keresztező útjukon csak a két hold vezérli őket.

Karin Tidbeck: Jagannath

A svéd írónő novellái már megjelentek korábban a különféle magazinokban, de ennek a vékony kötetnek minden betűje arany – az év novelláskötete volt a számomra, körülbelül olyan élmény, mint amikor először találkoztam Kelly Link munkásságával. Nagyon skandináv, nagyon sötét és nagyon furcsa történetek ezek, amiket áthat ugyanakkor valami éteri szépség, és hiába olvassa el az ember az első sorokat, sejtelme sem lehet róla, hova fogja vinni a történet. Végtelenül eredeti,
szépen megírt írások, egyelőre csak svédül és angolul.

Pusztai Dániel (Archnihil)

Idén is jó pár alkotás kényeztetett el minket földön, vízen, levegőben, regény, képregény és filmfronton. Az én kedvenceim a következők az idei megjelenések, illetve azok közül, melyekhez idén volt szerencsém.

Regény: Mark Lawrence: Tövisek hercege

Mark Lawrence trilógiájának első része eredeti nyelven tavaly augusztusban jelent meg, magyar nyelven pedig idén áprilisban a Fu-max kiadó gondozásában, keményborítóval, Gy. Horvát László, a Gépnarancsfordítójának tolmácsolásában. A történet hőse… főszereplője Jorg herceg, aki semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy bosszút álljon családjáért és magához ragadja a hatalmat a sötét középkort idéző világban. A történet feszes és pörgős, ugyanakkor komor, amit a visszafogottan adagolt fanyar humor old némiképpen, az Ezernyi Napvillanás Napja utáni feudális Európa pedig a poszt-apokaliptikus és fantasztikus elemek elkeverésének köszönhetően kellőképpen markáns. A sötétebb, mocskosabb fantasy rajongóinak kötelező darab.

Képregény: Jonathan Hickman – Esad Ribić: Ultimate Comics: The Ultimates 1-12

Mi történne akkor, ha a szuperhősök és –gonoszok jelenléte valódi hatással lenne világunkra? Mi lenne, ha egy tettükkel egy szempillantás alatt képesek lennének átrajzolni a térképet vagy lerombolni a világgazdaságot? Mi történne, ha a világ biztonságáért – és egyben a status quoért – felelős szuperhős-csapat azzal kénytelen szembesülni, hogy ellenfele hihetetlen erőfölényben van, ők pedig az összes csatájukat elvesztik? Hickman és Ribić alkotópárosa teljes szabad kezet kapott a Bosszúállók egyik legsötétebb órájának elmesélésében, amit tisztességesen ki is használnak. Az eredmény pedig egy olyan képregény, aminek ötletességéhez, frissességéhez és epikusságához foghatót nem láttunk Warren Ellis – Bryan Hitch The Authority-je óta. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Bosszúállók film. És hamár itt tartunk…

Film: Joss Whedon: Bosszúállók

Az utóbbi idők legnépszerűbb képregény-adaptációja. Nem véletlenül. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a Marvel a korábbi filmjeivel már bemutatta hőseit, így egy laikus számára is élményt jelenthet együtt látni a csapat tagjait. Másrészt Whedon apait-anyait belead epikum terén, és ezt nem a történet vagy a karakterek rovására teszi. Ehhez pedig olyan színészek asszisztálnak, mint Mark Ruffalo, Robert Downey Jr., Chris Evans, Scarlett Johansson vagy Tom Hiddleston. Egy szórakoztató film, ami nem spórol semmit a nézőn, és nem is várja el tőle, hogy a stáblistáig elküldje az agyát sörözni a közeli bárba.

Tavalyról: Brandon Sanderson: A megdicsőülés kútja

Olykor nem elég megbuktatni egy diktátort, hogy szebbé tegyük a világot – a hagyatékával is meg kell birkózni. Ez a tanulsága a Ködszerzet trilógia második részének, mely a feje tetejére állítja a high fantasy toposzait. A történet hőse továbbra is Vin, az egykori tolvajlány, akit mostanra megváltóként ünnepelnek. Az élete mégsem fenékig tejfel, mert egyrészt nincs ínyére, hogy megfeleljen új szerepének, másrészt az Uralkodó halálával kitör a háború a birodalmon belül, harmadrészt alakokat kezd látni a ködben, amitől kételkedni kezd a józan eszében. Sanderson csavaros, meglepő fordulatokban gazdag történettel, színes karakterekkel és egy egyedi, alkímiát a wu-xia filmek természetfeletti képességeivel ötvöző mágiarendszerrel gondoskodik arról, hogy egy percre se legyünk képesek letenni regényét.

Juhász Viktor 

Az idei évben jó volt a szórás, mert a kellemes meglepetések közé bejutott egy aktuális cím, egy váratlan felfedezés és egy tavalyi siker pótlása.

 China Miéville: Railsea

 Ifjúsági regény felnőtteknek is, scifi, steampunk, clockpunk, cyberpunk egyetlen hatalmas Moby Dick-átirattá gyúrva, egy olyan világon, ahol a föld alatt, a letűnt civilizációk fémhulladékai között roppant bestiák túrják a porhanyós talajt. Ha a tenger hullámait kicseréljük több millió sínpárra, a szigeteket magasföldekre, a hajókat pedig minden elképzelhető módon meghajtott vonatokra, akkor nagyjából elképzelhetjük azt a világot, ahol lokomotívkapitányok vadásznak gigászi méretű fehér vakondokra, ifjú hősünk pedig egy mozdonyroncsban döbbenetes felfedezést tesz. Az év legötletesebb fantasztikus regénye (jelenleg csak angolul).

 Bodor Ádám: Sinistra körzet

 Egyszerre mágikus és közben rettenetesen realista novelláskötet, ami regényként is olvasható. Valahol, egy nem is létező hegyvidéki határsávban, a behavazott fenyvesek és a kénszagú hőforrások között, a magányos iparvágány végállomásán élnek a Sinistra-körzet lakói, akik körül néha a lehető legfurcsább dolgok történnek. Nem mai darab (bár én is csak idén találtam rá), de érdemes beszerezni, ha valaki szereti a nagyon kelet-európai, nyomasztó és mégis varázslatos történeteket.

Cline Ernest: Ready Player One

Nem tudom nem szeretni ezt a regényt, a hibái ellenére sem, mert ha létezik ún. Ideális Olvasó, akkor ennek a könyvnek én vagyok az egyik kiemelt célpontja – meg potenciálisan mindenki, aki tudja, mi az AD&D vagy a D&D, játszott Commodore 64-en vagy pénzbedobós játékautomatán, és még sorolhatnánk. De az se riadjon vissza tőle, akire a fentiek pont nem igazak, mert ezen a regényen bárki jól szórakozhat, aki szereti a titokfejtős vadászatokat, a nyolcvanas évek iránti nosztalgiát és egy szimpatikus főhős kalandozását egy igazán csábító MMO-ban. (Ez az ajánló az angol eredeti alapján íródott, de a könyv időközben hozzáférhető lett magyarul is.) Cikkünk a regényről.

Takács Gábor (Acélpatkány)

 Avagy egy elkényeztetett sci-fi rajongó örömködése, ugyanis valljuk be, volt miből válogatni.

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Okos, érdekes, ötletes, friss – olyan jelzők, amiből már egy elad egy könyvet, de ha mindegyik jelen van, ott remek regényről beszélhetünk. Bár elsőre nem tűnhet korszakalkotónak, ez a könyv mégis megéri az olvasást. Annyira magával ragadja az embert, hogy miután elszakad tőle, nem tud már ugyanúgy nézni egy darab almára sem. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elgondolkodni a jelenünkön és a jövőnkön, nem riad vissza az ismeretlentől és kíváncsi, miért kapott ennyi díjat a regény.

Alastair Reynolds: Napok Háza/Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Bár nem ugyanolyan a két könyv, nem tudnék köztük dönteni. A Napok Háza először jól kupán vág, aztán körbevezet egy kristálytermen – a Tűz lobban elaltat, lassan kísér egy hosszú folyosón, hogy aztán belökjön egy hatalmas és zsúfolt terembe. Mindkét mű remek, majdnem tökéletes science fiction regények, amik megmutatják, mennyi szufla van még ebben a vén csotrogányban, amit űroperának nevezünk. A tematika legjobb hagyományait folytatja a két könyv, és különbségeik ellenére is ugyanúgy képesek hatni. Ez az, amiért gyerekként megszerettem a sci-fit!

Jacek Dukaj: Extensa

Ha nem tudnám, hogy Dukaj sci-fi író, azt mondanám, egy szépíró végre jól írt sci-fit. De így “csak” azt mondom: egy sci-fi író szépirodalmat ír. Lassan, szép mondatokból kibomló történet, középpontban egy végtelenül esendő karakterrel – egy igazi emberrel -, mellette pedig szédítő sci-fi, ami csak a háttérben bújik meg, mégis lenyűgöz. Egyértelműen az év egyik – ha nem A – legfontosabb hazai science fiction megjelenése, fél évvel az olvasás után is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.

Markovics Botond (Hackett)

Év elején még kicsit mi is hitetlenkedtünk, amikor a kiadói információs morzsákból egy 2012. évi sci-fi és fantasy esélylatolgatást összeállítottunk, de végül a könyvek néhány kivételtől eltekintve (amik többnyire már sejthető, jövő évi címek) meg is jelentek, így ez az év valóban egy óriási felfutás volt a sci-fi olvasók számára, csak kapkodtuk a fejünket, így legszívesebben vagy húsz könyvet felsorolnék, ehelyett inkább csak úgy kiemelek néhányat.

Ernest Cline: Ready Player One

A Ready Player One hatalmas siker odakint, az Agave kiadó pedig szokás szerint jól választott, egy rendkívül szórakoztató sci-fi geek kalandregény ez, ami az első oldaltól magával sodor, és szinte lehetetlen letenni az utolsó oldalig.

Alastair Reynolds: Jelenések tere

Alastair Reynolds jóideje egyik kedvencem, a Revelation space (Jelenések tere) pedig annak az űropera ciklusának a nyitó regénye, amivel berobbanat a köztudatba vagy tíz éve. A siker egyik titka talán az, hogy az 500 évvel későbbi jövőben valóban minden idegen mai szemmel nézbe, fura lények, fura világok és technológiák, ugyanakkor valahogy az egész mégis nagyon hihető, kezdve a fénysebességet csak megközelíteni tudó űrhajókkal, amik évtizedekre szigetelik el egymástól a bolygókat, vagy a különféle, technológia alapú ideológiák köré szerveződő emberi frakciókkal.

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Talán  én írtam először magyarul Vinge távoli jövős űroperájáról, ami nagyon ötletes megoldást kínál a fénysebesség feletti utazásra, kommunikációra azzal, hogy a Galaxist úgynevezett gondolati zónákra osztja, ahol más lehetőségek nyílnak a technológiai fejlődésre, sőt, az értelem számára is. A másik fantasztikus ötlet a regényben pedig a középkori szinten élő kutyaszerű lények, a tüskék világának társadalmának ábrázolása, ami egyszerre ismerős és idegen is egyben. Igazi klasszikus regény a 90-es évekből, ami minden sci-fi olvasónak kötelező olvasmány.

Megemlíteném még A felhúzhatós lányt Bacigalupitól a félelmetesen valószerű és hihető jövőképéért, az Endymiont Dan Simmonstól, ami méltóan folytatja a Hyperion ciklust, vagy a Vének háborúját John Scalzitól, ami megmutatja, hogy kell sallangmentesen profi science fiction regényt írni, de talán még sokáig lehetne folytatni a sort az idei jobbnál jobb sci-fi könyvek közül szemezgetve.

Kánai András (sfinsider)

Se kint, se az országhatárokon belül nem szűnnek meg jó könyveket megjelentetni, úgyhogy nehéz volt három jó címet kiválasztanom.

Az év angol nyelven olvasott műve nálam Rob Reid szellemes, első regénye, a Year Zero. A könyv szerint az idegenek 1977 óta – ez a címbeli nulladik év – kalózkodják a földi zenéket, ugyanis egész egyszerűen eksztatikus állapotba kerülnek tőle. Azonban eljön az ideje, hogy jogdíjat fizessenek, méghozzá olyan tetemes összeget, amelyet még a Nagy Reccsig sem képesek összegyűjteni. Humoros, elegáns, és még mondani is akar valamit a Year Zero, miközben vad kalandokra hív. (Nemsokára bővebb ismertető is várható a regényről itt, az SFmagon.)

Az év magyarul megjelent regényének holtversenyben Paolo Bacigalupi sötét vízióját, A felhúzhatós lányt és Alastair Reynolds Napok házát választottam. Míg előbbi fantáziadús, nagyon is kortárs látomás (több, jól megírt nézőponttal és hihetően felépített világgal), utóbbi eszembe juttatja, hogy többek közt mit is szeretek annyira a sci-fiben: a szédítő távlatokat, az űrt átszelő utazásokat és a rejtélyeket. Ha igaz a rosszmájú megjegyzés, hogy a science fiction irodalom a 12 évesek irodalma, akkor azt mondom: jó volt újra átélni ezt a korszakot ezzel az ügyesen felépített brit űroperával.

Az év magyar szerzős könyvének Bari Máriusz pimasz non-fictionjét, a Damage Reportot tartom: csípős, jól összeszedett és baromira elgondolkodtató anélkül, hogy prédikálna.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film, irodalom, társművészetek

Eddig 4 hozzászólás érkezett.

  1. ati01 szerint:

    1.Felhőatlasz 2.Mindkét Alastair Reynolds…ez az amiért a sci-fit kitalálták!Képzelet gazdag szenzációs űroperák ezek..Remélem az Alexandra jövőre hoz két új kötetet és húsvétkor olvashatjuk a Chasm city-t…3.A felhúzhatós lány…a sötét és hihető jövőképért,ami ha nem vigyázunk,akár így is lehet…A Vinge könyv még a polcon figyel..:D

  2. noro szerint:

    Jó év volt, tízes listánál rövidebbet nem tudok írni :)
    Liz Williams: Empire of Bones
    David Brin: Heaven’s Reach
    Mark Hodder: The Strange Affair of Spring-Heeled Jack
    China Miéville: Iron Council
    Alastair Reynolds: Jelenések Tere
    Vernor Vinge: A Deepness in the Sky
    Glen Cook: The Many Deaths of the Black Company
    Katherine Kurtz: Camber the Heretic
    Dan Simmons: The Rise of Endymion
    Adam-Troy Castro: Emissaries from the Dead

    +1. még olvasom, de nagyon esélyes J. Gregory Keyes: Newton’s Cannon

  3. dbl szerint:

    A cikkhez…
    @Fdbdh: Lovecraftről annyit, hogy anno – megrögzött hard sf rajongóként – talán az első horroríró ő volt, aki le tudott kötni. A 90-es években kiadott novelláskötetekben szerettem meg az írásait. Ha jól emlékszem a Ctulhu hívása volt az első…
    @Takács Gábor: Napok háza/Tűz lobban a mélyben…
    A Napok háza egy végtelenül varázslatos történet, lebilincselő mesestílusban. Tökéletes bizonyítása, hogy mennyire le tudják kötni az embert a végtelen távlatai…
    A Vinge könyv egyelőre csak izgatott várakozás tárgya… Már megvan, (a képzeletbeli fa alatt)kérés alapján. Majd ha elolvastam elmondom…
    A végére…
    @Juhász Viktor: A Miéville könyv… Legalább fordítóként ne fájdítsd a szívünket angolul nem tudó földi halandóknak. :) A Perdido óta hatalmas rajongója vagyok az úrnak…
    Gyorsan állj neki a fordításnak…

  4. juhaszviktor szerint:

    DBL: a Railsea nem jön egyelőre magyarul (vagy nem tudok róla), és lehet, hogy különböző jogtulajdonosok kevéssé örülnének, ha csak úgy lefordítanám :) viszont félig reklám, félig közszolgálat, de az Embassytown, azaz Konzulváros már be van jelentve – http://agaveblog.hu/archives/2012/12/06/2013_elso_negyedeves_megjeleneseink/

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon