„Üres dobozokban találhatunk jegyzeteket. Minden szobának elérhető történelme van. Minden helyhez fűződnek olyan érzelmi csatolmányok, amelyeket megnyithatunk és elmenthetünk. Rákereshetünk a szomorúságra New Yorkban. Ismeretlenek kilométerekre egymástól abbahagyhatják munkájukat és spontán összeverődhetnek, hogy segítsenek egymásnak. Kopogtathatsz egy ismeretlen ajtaján egy furcsa városban, hogy ételt kaphass tőle. Az útvonalak versengenek előtted, hogy melyikükön indulj el. Élet folyik az élettelen tárgyakba. A fák reklámdalocskákat zümmögnek. Minden élőhöz és élettelenhez, elvont tárgyhoz és konkréthoz gondolatok csatolhatóak.” Ben Russel Headmap Manifestójában olvasható ez a leírás, amit a Damage Report idéz. Napjainkban, okostelefonokkal, QR-kóddal, Google Mapsszel, ez már sokkal valódibb, mint hinnénk. Természetes. Fel sem kapjuk a fejünket, ha a Google szemüveget tervez.

De nem volt ez mindig így. 2006-ban A szivárvány tövében (Rainbows End) című regény egy olyan jövőt vizionált, ahol ez a fajta világ, az augmented reality, vagyis a kiterjesztett valóság már teljesen az emberi élet része, legalább is a világ fejlettebb felén. Egy (vagy több) réteg a valóságon. A posztmodern és a hinduizmus/buddhizmus valós idejű manifesztációja, Maja fátyla, egy processzor által létrehozva, ahol új értelmet nyer a „mögöttes valóság”. A technológiai szingularitás egyik ma is kézzelfogható jele ez, nem csoda hát, ha pont Vernor Vingenek jutott az eszébe, aki a nyolcvanas évektől kezdve erről prédikál. Nem is ez az első műve, ahol a szingularitás ezen aspektusával foglalkozik, a Fast Times at Farmont High 2001-ből és a Synthetic Serendipity 2004-ből (mindkettő megelőlegezi A szivárvány tövébent témájukkal és szereplőikkel) szintén a szingularitás informatikai oldalát ragadja meg. Vinge azonban jelen regényében villantja meg legjobban, milyennek gondolja a ránk váró időket.

A regény ambiciózusan indul. A közeljövő Nagyhatalmainak titkosszolgálatát felkelti az érdeklődését néhány esemény, ami elsőre nem tűnik szokatlannak. Azonban az avatott szemek hamar rájönnek: itt bizony valaki az évszázad fegyverének tesztjét folytatta le. A Hinned Kell Nekem lényegében a tömeges agymosás és manipuláció legtökéletesebb formája, az alanyok tudatába bármilyen információ beültethető észrevétlenül. Természetesen mondanunk sem kell, mekkora riadalmat kelt ez azokban, akik rájönnek erre a dologra, hisz hagyján, hogy valaki ilyesmit tesztel – vagyis már akár rendelkezhet is működő fegyverrel –, de ilyet csak egy másik Nagyhatalom képes kifejleszteni! És egy olyan világban, ahol a globális terrorizmus akármelyik pillanatban az egész emberiséget törölheti el a Föld színéről, ez jelenti a legnagyobb problémát. Megindul hát a titkos akció, hogy kiderítsék, tényleg készül-e ilyen fegyver, és ha igen, hogy tudnák ezt megakadályozni. Ehhez az illetékesek felbérelnek egy titokzatos, ám kotnyeles és kifejezetten nagyképű hackert, a Nyulat, aki neki is lát a terv megszervezéséhez.

Eközben Kaliforniában Robert Gu, a hajdani zseniális költő, akit mindenki csak T. S. Eliottal vagy Ezra Pounddal emleget egy sorban, most új esélyt kap. A szinte teljes leépülést jelentő Alzheimer-kórból hozza vissza egy új kezelés, aminek – és más kiegészítő kezeléseknek – köszönhetően Robert nem csak szellemileg, de fizikailag is új erőre kap, és a több mint hetven éves férfi hamarosan teljesen belevetheti magát az őt körülvevő világba. Ugyanis a világ gyökeresen megváltozott, mi pedig Roberttel együtt belecsöppenünk, mint Alice a nyúl üregébe: az internet kár egy kontaktlencsényire kerülhet tőlünk, több rétegnyi virtuális valóság borítja a valódi látképet, mindenki hangtalanul üzenget a másiknak, akinek virtuális mása akár a világ másik feléről is megjelenhet mellettünk. Az autók maguktól járnak, a tananyagban pedig olyan tárgyak kapnak helyet, mint a hatékony internetes keresés. Robertet azonban mindez nem kápráztatja el, sokkal inkább keresi régi önmagát, és úgy tűnik, ebben egy Titokzatos Idegen segíthet neki, aki különös egyezséget köt vele.

Ambiciózus regény, mint mondtam, de sajnos koránt sem izgalmas. Bár úgy tűnhet kezdetben, hogy a regény egy kémtörténet, de a hangsúly inkább Roberten és a XXI. századi világ hétköznapjainak bemutatásán van. Nem is lenne ezzel semmi baj, de maga a cselekmény olyan lassan halad előre – néha az az érzése az embernek, igazából nem is halad – hogy könnyen belefáradhat az olvasó. Persze, érdekes kis világ ez, a hiedelemkörök csatája kifejezetten ötletes, ez mégis valahogy kevés. Talán tényleg a technológiai szingularitás korát éljük: ami tegnap még álom volt, ma már valóság, holnap pedig már elavult technológia. De ettől függetlenül a regény tartalmaz erős részeket – Robert visszatérése az Alzheimer-kórból nagyon érzékletes, a nagyhatalmi szervezkedések pedig érdekesek. Csak egy ilyen történet nem képes kitölteni egy ekkora regényt – úgy meg pláne, hogy lerakva a könyvet, becsapottnak érezhetjük magunkat. Sok kérdés felmerül a regény során, de szinte semmire nem kapunk választ. Ehelyett szemtanúi lehetünk, ahogy az emberek saját korlátoltságuk miatt képtelenek a változásra, középpontban Robert Guval, aki néha kifejezetten ellenszenves figura, de végül legalább ráébred, hogy együtt kell élnie az új változásokkal, amik nem feltétlenül rossz dolgok.

A szivárvány tövében előremutató jövőképet vázolhatott fel hét évvel ezelőtt, nem hiába jutalmazták Hugóval és Locusszal. Ennek ellenére ma már nem üt akkorát, a benne felvázolt technológia ma már nem tűnik annyira futurisztikusnak, így jobban előjönnek a regény hibái a történetben. Vinge itt a science fiction klasszikus formáját követte, amikor a mű a jövő tudományos eredményeit próbálta kikövetkeztetni a jelenből. Ebből a szempontból sikerrel járt, hisz a kiterjesztett valóság a mindennapok része. De éppen ezért gyorsan el is avult, mint sci-fi (nem úgy, mint a True Names). (Ráadásul kissé zavaró lehet, hogy túl rövid időtávra jelzett elő túl sok változást, ami fél évtizeddel később láthatóan nem fog bekövetkezni – de ez már csupán részletkérdés.) Aki érdeklődik a technológiai szingularitás lehetséges forgatókönyvei vagy az augmented reality iránt, ujját a legújabb információ-technológiák ütőerén tartja, annak tudom ajánlani A szivárvány tövébent, aki viszont mozgalmas cselekményre számít, nem valószínű, hogy ebben a könyvben megtalálja a számítását.

Hasznos információk:

  • A regény a Hugo- és Locus-díjak mellett jelölt volt a John W. Campbell és a Prometheus-díjra is.
  • Idehaza 2010-ben jelent meg a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban.

Hasznos linkek:

Augmented reality (wikipedia)

Cikk a Synthetic Serendipity-ben és a regényben megjelenő technológiák kapcsán.

A New York Times cikke a regényről és a benne foglalt jövőről.

Kisfilm az augmented reality által meghatározott világból.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon