Múlt héten megjelent magyarul Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben (eredeti címén Fire upon the Deep) című, 1991-es kultikus és Hugo-díjas regénye az Ad Astra kiadónál, ekapcsán összegyűlt néhány Vinge témájú anyagunk, így a héten kicsit alaposabban bemutatjuk az írót, sőt, készítettünk vele egy friss, exkluzív interjú is.

Vernor Vinge különös sci-fi író. Évtizedek óta ír, ehhez képest mindössze néhány regény és pár tucat novella áll a bibliográfiájában, néha hét-nyolc év is eltelik két regénye megjelenése között. Nem lehet tehát azt mondani, hogy futószalagon gyártja a regényeket. Viszont amit ír, azon meglátszik a befektetett munka, az átgondoltság.

Ezt igazolja, hogy egymást követő három regénye (az 1991-es Tűz lobban a mélyben – A Fire Upon the Deep, a 2000-ben megjelent Deepness in the Sky és a 2006-os Rainbows end – magyarul a Szivárvány tövében címmel jelent meg 2010-ben a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban) egyaránt elnyerte a Hugo-díjat. Míg az ezeket megelőző két regénye, a The Peace War és a Marooned in Realtime 1984-ben, illetve 1986-ban nem kisebb nevek mögött maradt le éppen csak, mint William Gibson Neurománca, illetve Orson Scott Card Végjátéka.

A Tűz lobban a mélyben Vinge legismertebb, és kritikailag legelismertebb regénye (előzményével a Deepness in the Sky-al együtt), és az egyik legelegánsabb ötlettel szolgál az űroperák egyik legnagyobb problémájára, a fénysebesség feletti utazás fizikai lehetetlensége és a galaxis keresztülszelése között feszülő ellentét feloldására. A történet a távoli jövőben játszódik, és megtudjuk, hogy galaxisunk úgynevezett gondolati zónákra tagolódik, amelyekben eltérő viszonyok és eltérő fizika uralkodik. Minél távolabb utazunk a galaxis magjától, annál magasabb szintű technológia és gondolkodás válik elérhetővé.

A galaxis középpontja a Gondolattalan mélység, ahol semmilyen technológia nem működik, és az odatévedők számára még a gondolkodás is nehézségbe ütközik. A régi Föld a Lomha zónában található, az ismert fizika törvényei uralkodnak, és nem lehetséges a fény feletti meghajtás. Azonban tovább haladva, kifelé található a Kívül zóna, ahol már lehetséges a fény feletti utazás és kommunikáció. Az emberi faj már évezredekkel korábban kijutott a Lomha zónából, megvetette lábát a Kívülben, és beilleszkedett a több ezernyi fajból álló fejlett világba.

Sőt, a Straumli birodalom nevezetű emberi bolygó, amely a Kívül felső határa közelében található, még messzebb merészkedik, és egy űrállomást hoz létre a legkülső zónában, a misztikus, mindent felülmúló Transzcendenciában, ahová az emberi fajt is szeretnék eljuttatni. A Transzcendencia az a zóna, ahol a Kívülben élő fajok által rettegett és elképzelhetetlen szuperintelligenciák, a hatalmak jönnek létre (gyakorta egész civilizációkból), ahol a technológiának nincsenek korlátjai, ahol minden lehetséges.

A Transzcendencia zóna peremén létesített emberi űrlabor tudósai egy ősrégi archívumot vizsgálnak, de közben elszabadítanak az archívumból valamit, amit évmilliókkal ezelőtt jó okkal zártak be oda. Az elszabadult perverzió, a métely egy testetlen intelligencia, hatalmába keríti az űrállomást és az embereket, és csak az Olsndot család, a kétségbeesett szülők és a két gyermek, a 8 éves Jefri és a 12 éves Johanna tud elmenekülni, hajójukon krioálomban fekvő gyermekek százaival, akiket az űrlaborban csapdába esett szüleik próbálnak így kijuttatni. A hajó mélyen az Kívül zóna alsó rétegeibe ugrik, ahol egy ismeretlen bolygón egy különös középkori civilizációba csöppennek, ami egyértelműen a könyv legnagyobb dobása.

Az itt élő lények kutyaszerűek, némileg hosszabb nyakkal, viszont falkába verődve egyfajta csoporttudatokat alkotnak. Egy ilyen lény intelligenciája nagyjából egy földi kutya szintjén mozog, kettő-három már okosabb, nagyjából egy embergyerek szintjén mozog, négy, öt, esetleg hat összekapcsolódott példány pedig okosabb, mint egy ember. Magas frekvenciájú hangokkal tartják a kapcsolatot, így az egyes egyedek nem is mehetnek túl távol egymástól, mert szétesik az intelligencia, viszont az egyes csoporttudatok sem kerülhetnek túl közel egymáshoz, mert úgy meg összezavarják egymás gondolatait. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a további fejlődésüket. Jefri és Johanna fogságba esnek, majd két, egymással rivális helyi hatalmi csoporttal kerülnek kapcsolatba, akiknek vezetői rácsodálkoznak a felszínen túli világra, és mindent megtesznek azért, hogy fajuk minél többet profitálhasson ebből a kapcsolatból.

Eközben Ravna Bergsndot egy fiatal embernő, aki a Kívül zóna egyik legfőbb kommunikációs központjában, a Jeladón dolgozik gyakornokként. Ravna elcsípi Jefri segélykérő üzenetét, és a kisfiú jóvoltából kiderül, hogy az űrhajó abból az űrlaborból szökött el, ahonnan a métely elszabadult. Ravna segíteni próbál a gyerekeknek, és ehhez segítséget kap egy Pham Nuwen nevű férfitól, a Lomha zóna egyik emberi civilizációjának szülöttétől, aki ősrégi űrhajóján harmincezer évig mélyálomban sodródott, majd átcsúszva a Kívülbe, a Jeladó üzemeltetői megtalálták, és felélesztették…

A regény összességében egy majdnem zseniális űropera, elképesztő ötletekkel, érdekes fajokkal és kozmológiai fejtegetésekkel, hellyel-közzel jól megírt karakterekkel (nem ez az erőssége), és egy minden elemében komplex, végiggondolt világgal. Annyiból nem tökéletes, hogy az események kicsit hullámzó intenzitással követik egymást, néha zseniális gondolatok, pillanatok érik az olvasót, máskor meg kicsit alábbhagy a lendület. A történet lezárása szerintem kicsit felemás, mert noha a szereplők sorsa nyugvópontra jut, sok egyéb más történés végkifejlete a homályban marad.

A Tűz lobban a mélyben után sokkal jobb és élvezetesebb regény (számomra 2010 egyik legjobb sci-fi olvasmánya), mint a szintén Hugo-díjas A szivárvány tövében, olyan, amire évek múlva is szívesen emlékszik vissza az ember.

További információk:

  • A Tűz lobban a mélyben után 8 évvel, 2001-ben megjelent az előzmény, a 30 ezer évvel korábban játszódó Deepness in the Sky, ami a Lassú zónában játszódik, ahol különböző emberi csoportok egy szokatlanul gyorsan fejlődő kultúra előnyeiért küzdenek, és az egyik főszereplő maga Pham Nuwen. A regény szintén elnyerte a Hugo-díjat.
  • Vinge 2011-ben visszatért a Zónák univerzumába, a Tűz lobban a mélyben folytatásával, a The Children of the Sky címmel, ami tíz évvel később folytatja a történetet.
  • Vinge a három regénye mellett két novellájával is elnyerte a a Hugo-díjat, az egyik a Fast times at Fairmont High, a másik pedig a Sütiszörny (ami a Hipergalaktika 01-ben magyarul is megjelent.)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. crei szerint:

    Top regény.

  2. scifilover szerint:

    Nagyon szeretem hackett könyvbemutatóit. Egyrészt mert nagyon gusztusosan tálalja a műveket, másrészt „véletlenül” mindig azokról a könyvekről ír, amik letehetetlennek tűnnek.:)

  3. noro szerint:

    Most, hogy mindkét könyvet végre kiolvastam, azt kell mondjam, hogy a Deepness in the Sky tetszik jobban. Sztem a Lomha Zónával jobban játszik a szerző, mint a szuperkütyük sokaságával. De nem nagy a különbség, mondjuk 9/10 vs 8/10.

  4. _acelpatkany_ szerint:

    Jó kis könyv, úgy 360-380. oldaltól kifejezetten tetszett, és vagy 200 oldalt végigizgultam 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon