A napokban jelent meg magyar nyelven, az Agave kiadó jóvoltából az elmúlt év egyik sikerkönyve, a Ready Player One. Most a regény szerzőjével, Ernest Cline-nal készült beszélgetésünket olvashatjátok.

SFmag: Miért izgat ennyire a nyolcvanas évek? Csak azért, mert ebben az évtizedben nőttél fel, vagy egyéb okok is állnak a háttérben?

Ernest Cline: Elsősorban azért, mert ekkor nőttem fel. Az évtized kezdetén hét éves voltam, a végén töltöttem a tizenhetet, úgyhogy ez a korszak tette rám a legnagyobb hatást, és még ma is szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre.

Mi a regény alapötletének forrása?

Az alapkoncepció abból az ötletemből született, hogy “Mi lett volna, ha Willy Wonka videojáték-tervezőként dolgozott volna? “

Milyen tudományos-fantasztikus regények tették rád a legnagyobb hatást? Más szóval szerinted mik a Ready Player One (RPO) irodalmi előképei?

Sokukat megemlítem, illetve utalok rájuk a könyvben. Azt mondanám, a legfontosabb előképeim a Snow Crash, a Neurománc, illetve Roald Dahl Wonka-kötetei.

A történet épp olyan, mint egy régi videojáték: pályák, titkos kulcsok, satöbbi. Ez szándékos tervezés eredménye?

Persze!

Nem tartasz attól, hogy az 1990 után születettek nem tudnak kötődni a történethez, és nem tudják átérezni a lelkesedését?

A könyv megjelenése előtt talán aggasztott valamennyire az a dolog, de most, hogy már több, mint egy éve kijött, rájöttem, hogy sok olyan olvasónak is tetszik, akik a nyolcvanas évek után születtek. Ami azt illeti, megnyerte az Alex-díjat, amelyet olyan felnőtt könyveknek ítélnek oda, melyeket az ifjú közönség is kedvel.

És mi a helyzet a könyvéből készülő filmmel?

Az adaptáció jogait a Warner Bros. vásárolta meg. Én írtam a forgatókönyv első változatát, de a munka még kezdeti fázisban van. Jelenleg épp a megfelelő rendezőt keresik.

Az RPO-ban a jövő világa, az USÁ-t is beleértve, meglehetősen komor. Más amerikai írók disztópikus írásai ekkora hatással voltak rád?

Mondhatjuk. De elsősorban azért tettem ilyen kellemetlenné ezt a jövőbeli világot, hogy az OASIS virtuális világa még vonzóbbnak tűnjön.

Kiről mintáztad James Halliday-t? Létező személyről, vagy valaki másról?

Több valódi személyből gyúrtam össze – elsősorban Howard Hughes-t és Richard Garriottot egyesíti.

Szerinted kell-e tartanunk manapság egy olyan hatalmas cégtől, mint a regényben szereplő IOI?

A megacégek mindig is kicsit félelmetesek, mivel rengeteg a hatalmuk, és nincs lelkiismeretük. De a cégek sok jó dolgot is elértek. Úgy vélem, mindegyiket külön-külön kell megítélnünk.

Bár az RPO teljes mértékben „kocka-regény”, a lezárás másféle üzenetet sejtet. Egyetértesz?

Abszolút nem. A könyvet a „kockaság” ünneplésének szántam. A könyv vége azt az üzenetet hordozza, hogy az ember ne töltse az egész életét a gép előtt, tegyen „nem–kocka” dolgokat is, és véleményem szerint ez az egészséges hozzáállás. Bármit túl lehet adagolni.

Milyen érzés sikeres elsőkönyves szerzőnek lenni? Mit jelent ez neked?

Remélhetőleg azt, hogy lehetőségem lesz abból élni, amit szeretek csinálni: hogy könyveket és filmeket írok.

Fordította: Benkő Ferenc

Kapcsolódó linkek:

Lelkes és kicsivel kevésbé lelkes ismertetőnk a regényről.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú, irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon