Szeptember 2-án, vasárnap a 70. WorldConon –  amely egyben a 7. chicagói Chicon – hirdetik ki a Hugo-díj ez évi győzteseit. Számos kategóriában öt-öt jelölt közül választhatják ki a legméltóbbat a szavazók, és ahogyan tavaly is megtettük, idén is bemutatjuk a főbb kategóriákat.

A regény kategória jelöltjeinek többségéről jó szokásunkhoz híven már írtunk.

A jelöltek:

Jo Walton: Among Others  (Tor) (Az idei Nebula-díj regény kategóriájának nyertese)

George R. R. Martin: A Dance With Dragons (Bantam Spectra) (Magyarul is elérhető az Alexandra kiadó által)

China Miéville: Embassytown (Macmillan / Del Rey) (Friss hír az Agave kiadó háza tájáról: a regény 2013. elején várható magyar nyelven is.)

Mira Grant: Deadline (Orbit) (A hírek szerint a tavaly szintén Hugo-díjra jelölt első kötetet, a Feed-et idén ősszel a szegedi Lazi kiadó fogja magyarul megjelentetni.)

James S. A. Corey: Leviathan Wakes (Orbit)

Ezúttal a Leviathan Wakes ismertetőjét olvashatjátok.

Az emberiség meghódította a Naprendszert, de dicsőséges utópia helyett szűkös erőforrásokon marakodó bolygók és aszteroidák óvatos egyensúlya alakult ki, amelyet egyetlen lökés is kibillenthet, ezzel elszabadítva a háborút. A Leviathan Wakes az idei Hugo-ra jelölt regények között is felbukkant, és ízig-vérig izgalmas, modern űropera, sok-sok főhajtással az elődök felé.

Írója, James S. A. Corey ismeretlennek tűnhet, ám valójában két embert takar: a The Long Price Quartettel magának már hírnevet kiharcolt Daniel Abrahamot és Ty Francket, aki George R. R. Martin asszisztense. Nem újoncról, bár új formációról van szó – és a cselekményszövésben, a karakterek kidolgozottságában egyértelműen tetten érhető Abraham profizmusa és stílusa.

Millert, az alkoholista, jobb napokat is látott ceresi detektívet egy látszólag egyszerű ügyre állítják: egy gazdag földi család anarchistát játszó lányát kell a család kebelére visszaterelnie – ám Julie-nak nyoma veszett.  Eközben James Holden, egy veterán, aki a Canterbury nevű jégszállítón szolgál, segélyhívást kap a Scopuliról, amelynek teljes legénysége elpusztult, és a vészjelet egy marsi rádióadó sugározza. Mielőtt azonban kideríthetnék, mi történt, magát a Canterburyt is álcázott hajók támadják meg, és Holden űrbe szétsugárzott jelentése nyomán kirobban a háború.

A sztori magját egy eltűnt lány és egy bajba jutott űrhajó adja; és a két szál egy idő után nem csak, hogy összeér, de egy mélyebb, egész Naprendszerre kiterjedő konspiráció is kibontakozik, a játszmába pedig bekerül egy idegen protomolekula is, amely kiirthatja az egész emberiséget…

A regényben megvannak a kötelező kűrök és ismert elemek: űrbéli csaták, noir hősök, lázadó űrállomás, földönkívüli vírus, és mégis új és működő az egyveleg. A Naprendszer és az űrhajók ábrázolása kellőképpen realisztikus (tán csak az Epstein-hajtómű ad kis engedményt, hogy ne évekre húzódjon el a cselekmény), és a két, egymásba fonódó szál mindig tartalmaz valami meglepő fordulatot. Voltak pontok a regényben, ahol elhúztam a számat, mondván, úgyis tudom, mi fog történni, hiszen kismillió hollywoodi film és sci-fi regény taposta ki a legnyilvánvalóbb ösvényt, ám Abraham és Franck alaposan megleptek, és ezért minden elismerés őket illeti.

Mindazonáltal mégiscsak egy űropera ez, és a klisédöntögetés és kikacsintások ellenére is sok ismerős elem megtalálható benne. Ami számomra emlékezetessé teszi és kiemeli a többi hasonló könyv sorából a valóban profi történetszövés mellett, az a két főszereplő ábrázolása.

Daniel Abraham és Ty Frank

Bizonyos szemszögből nézve mindketten archetípusok: Holden a veterán katona, aki saját értékrendjét követve hajszolja az igazságot és próbálja azt a világ tudtára adni – igazán ironikus, hogy épp ez a nemes szándéka teszi egyre visszafordíthatatlanabbá a Naprendszerben dúló háborút és okozza sok ezer ember halálát… Miller pedig a noir hős, aki önmaga szellemeivel küzdve keres valami értéket, és fellengzős szózatok helyett teszi a dolgát önfeláldozóan. Mindketten hősök, mindketten pozitív szereplők, szilárd, olvasó számára is elfogadható értékrenddel – és a regény zsenialitása az, hogy megmutatja és kiélezi, hogy két, hősiként megszokott értékrend között is támadhat feloldhatatlan ellentét. Ez a feszültség kiválóan árnyalja a két férfi kapcsolatát és a regény cselekményéhez is hozzájárul.

A Leviathan Wakes mindvégig szórakoztató sci-fi, megérthető és szerethető karakterekkel és nem várt fordulatokkal, és bár nem tudom, mennyi esélye lehet a győzelemre idén, szívesen ajánlom elolvasásra, mert a maga nemében mestermunka.

 További érdekességek:

  • Az Expanse második kötete, a Caliban’s War már megjelent, és hamarosan arról is ismertető várható itt az SFmagon.
  • A történet előzményeit a The Butcher of Anderson Station tartalmazza, amely az egyik mellékszereplő, Fred Johnson történetét meséli el.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon