Oliver Henkel harmadik regényével nem okozott meglepetést: ismét alternatív történelmi könyvet olvashatunk tőle, de az eddigiek közül ez játszódik a legközelebb a mi jelenünkhöz. A Ragnarök évében egy romokban heverő Európa nemlétbe taszítását kell megakadályoznia a főszereplőknek.
John Tubber, a regény főhőse nem épp sikeres ember. Az angol titkosügynök afféle fordított James Bond: küldetései rendre balul sülnek, és nemcsak, hogy nem tolonganak érte a nők, még felesége is válással fenyegeti, ha új feladatát sem tudja sikerrel megoldani. Tubbert felettese Németországba küldi, hogy felderítsen egy halálesettel járó műkincslopási ügyet.
Ez a Németország azonban nem a háború után újból erőre kapott NSZK, nem is a kommunista mintaállam NDK. Bár az 1960-es években járunk, Németország továbbra is romokban hever, lakói éheznek, iparát felszámolták. Mindez a második Morgenthau-terv miatt van így. Az eredeti, valóban kidolgozott Morgenthau-terv (kidolgozója Henry C. Morgenthau amerikai pénzügyminiszter után) Németország megtörését, gazdasági és katonai erejének felszámolását tűzte ki célul. Szerencsére a tervet a mi világunkban elvetették. A Ragnarök világában azonban végrehajtották, sőt tovább is mentek: például ún. sokkolókat küldtek a megszállt területekre, akik elektrosokkokkal igyekeztek kiűzni a náci szellemet a lakosságból (mint arra Henkel a könyv utószavában emlékeztet, ilyen tervek is léteztek).
Tubber elindul Németországba, ahol társat kap a savanyú rendőrnyomozó, Dünnbrot személyében. Az ügy jóval kacifántosabbnak bizonyul, mint várható volt. Tubbert ráadásul néha különös látomások kísértik, Dünnbrot meg sokszor inkább gátolja, mint segíti munkáját. Útjuk kerülők után Berlinbe vezet, ahol összeakadnak két prostituálttal, így négy főre bővül a csapat. Hamarosan nyomára bukkannak egy nagyszabású náci összeesküvésnek, de valószínűsíthető, hogy senki sem hinne nekik, különösen, hogy Tubbert időközben eltávolították állásából.
A regény egyik legérdekesebb sajátossága, hogy csak a kétharmadánál derül ki, az alternatív történelem ábrázolásán kívül melyik science fiction toposzt használja még a szerző. Mivel ez a legnagyobb meglepetés a könyvben, nem árulom el, ám azt elmondom, hogy a második világháború után illegalitásba vonuló náci vezetők egy monstre tervet dolgoztak ki a zsidóság teljes megsemmisítésére és a „germán faj” örökös vezető szerepének kiépítésére. És természetesen csak Tubbernek és társainak van lehetősége megállítani őket.
Henkel harmadik regénye az első volt, amely nem magánkiadásban látott napvilágot, ugyanakkor az első, amely nem kapott rangos német science fiction díjat. Hogy megérdemelte volna-e, arról persze csak a többi jelölt ismeretében tudnánk nyilatkozni, de annyi biztos, hogy ebben a regényben is legalább annyi eredeti ötlet van, mint a korábbiakban.
További információk:
- Henkel kiadója a közeljövőben újra kiadja az eddig csak print-on-demandben elérhető első két regényt.
- A szerző negyedik regénye a Die Fahrt des Leviathan (A Leviathan útja) idén jelent meg, az Im Jahre Ragnarökhöz hasonlóan mind papír- mind elektronikus kiadásban.
Kapcsolódó link:
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
Csak nem az időgép és az időutazás? 😛
Ennél egy fokkal azért jobban meg van csavarva. 🙂
Kíváncsi lennék, hogy a wikin felnőtt korosztály mely tagjai tudnák eme csodás műveltségpótló felület segítsége nélkül felfedezni azt a metaforát, amit a mű címe hordoz magában… 🙂
Mármint hogy mit jelent a ragnarök?
Végül is átvitt értelemben igen… 🙂
Szerintem azért a korombeli fantasy-rajongók zöme legalább valami alapismerettel rendelkezik a germán mitológiából, amely alapismeretbe a Ragnarök is beletartozik.
Nem a te korosztályodra gondoltam Nihil.. 🙂
digitalisbuskepulovag: a te generációdnak ezzel ugyanolyan arányban lennének komoly gondjai. Jó esetben. Ez a „bezzeg az én időmben” tempó legalább annyira fals, mint amennyire visszatetsző. (Apám mesélte, hogy nemrég hallott egy rádióadást, amiben középiskolás tanárokat faggattak arról, hogy ugyan, mi lehet az a heliocentrikus világkép. A többségük értelmezni sem tudta a kifejezést, akadt egy, amelyiknek volt annyi lövése hozzá, hogy legalább összekeverte a geocentrikussal. Volt, aki azzal védekezett, hogy de hát ő magyar szakos. Hát ennyit a nem wikin nevelkedett bölcsek nemesb műveltségéről.)
Amúgy azt sem értem, mi a bajod a wikipédiával, ahelyett, hogy örülnél, hogy ha valaki nem tud valamit, legalább könnyen utánanézhet.
http://www.ragnarokonline.com/
http://www.amazon.de/s/ref=nb_sb_noss?__mk_de_DE=%C5M%C5Z%D5%D1&url=search-alias%3Daps&field-keywords=ragnarock+manga&x=0&y=0
Hűha itt aztán vigyázni kell az embernek mit ír, mert könnyen megkaphatja a magáét 😛
Félreértés ne essék, én nem vettem magamra, és nálam nem sokkal idősebbeket is hallok morogni a „wikipédia-generációra, akiknek nem kell olyan keményem megdolgozni az információgyűjtésért”.
Én egyetemen fedeztem fel a wikit – jó, nem sokkal az előtt startolt, tehát tényleg nem kísért végig gyerekkoromon -, és bár én szeretem a könyvtárak világát, gimiskoromban volt, amikor kicsúsztam az időből egy másik elintézendő ügyben emiatt, és bizony jól jött volna egy ilyen segítség.
Más kérdés, hogy attól én is frászt kapok, ha valaki egy beadandójában lemásolja a teljes wikipédia cikket, anélkül, hogy érdemi pillantást vetne rá, de az ilyen hozzáállást szerencsére szigorúan büntetik, meg persze a plagizálás sem új jelenség.
Persze találkoztam olyan emberekkel is (kortól függetlenül), akik úgy álltak hozzá, „hogy minek jegyezzem meg, ha úgyis bármikor rá tudok keresni”. Ez nekem sem volt szimpatikus hozzáállás, de ez legyen az ő bajuk.
De pl. öcsémék korosztálya már wikipédián nőtt fel, és velük sok mindenről el tudok beszélgetni, míg a fenti hozzáállást pl. nálam néhány évvel idősebbek is hangoztatták az egyetemen… de persze a wiki-másolás mellett opció volt másokat felbérelni beadandók megírásához, ami jóval régebbi hagyomány.
Szóval szerintem inkább használ. Azok, akik szeretnek utánajárni a dolgoknak, azoknak segítséget, extra információforrást jelent, azok, akik meg nem… nos, talán azokra is több ragad, elvégre amúgy csak legyintenének, hogy „MAJD egyszer elolvassák, annyira nem fontos”, de nem fognak kinyitni attól egy könyvet.
De persze ez OFF, úgyhogy elnézést. 😀
Kedves tapsi!
Mielőtt hozzászólásod részleteire kitérnék, két dolgot…
Egyrészt kicsit meglep, hogy pont neked okozott gondot az, amit írtam, mert nálam egyike vagy azoknak az itt lévő bloggereknek, akivel jó vitatkozni, beszélgetni.
Másrészt, megint szembesültem azzal, hogy mennyire nem bírja l az emberek többsége a legkisebb véleményeltérést sem.
Akkor most a hozzászólásod… engedelmeddel átemelem mondataid, hogy ne legye belőle vita:
1./
„Ez a “bezzeg az én időmben” tempó legalább annyira fals, mint amennyire visszatetsző.”
Az, hogy fals lenne? Nem hiszem. Más, amin lehet vitatkozni, de amíg nem tudod az igazi tartalmát, ne minősítsd, kérlek. Az pedig, hogy visszatetsző, sértő. Ennyi erővel akkor a wiki kultúrát is mondhatnám visszatetszőnek.
2./
„(Apám mesélte, hogy nemrég hallott egy rádióadást, amiben középiskolás tanárokat faggattak arról, hogy ugyan, mi lehet az a heliocentrikus világkép. A többségük értelmezni sem tudta a kifejezést, akadt egy, amelyiknek volt annyi lövése hozzá, hogy legalább összekeverte a geocentrikussal. Volt, aki azzal védekezett, hogy de hát ő magyar szakos. Hát ennyit a nem wikin nevelkedett bölcsek nemesb műveltségéről.)”
Ez a bizonyítás a fals. A nem wiki korosztályok műveltsége is ugyanúgy rétegkérdés, mint a wikié.
A műveltség ráadásul – elsősorban mai világunkban – nem feltétlenül iskolai végzettség, szakmai terület kérdése. Olyan kulturális-intellektuális kérdés, amit erősítenie kell a társadalomnak, de elsősorban az egyén habitusán múlik a minősége.
Ami pedig azt a bizonyos világkép kérdést illeti…Ez is egyéni kérdés, amit most írok: vagyok olyan igényes magammal szemben, hogy NEM nyitottam ki a wikit, és azt írom le róla, ami a FEJEMBEN van.
A tanár úr válasza azért szomorú, mert magyar szakosként illene annyi görög és latin szóismerettel rendelkeznie, hogy a két jelző tartalmát – ti. geo és helio – ismerje. A geocentrikus világkép volt az a több mint ezer évig fennálló, és egyházilag támogatott világkép, amelyet Ptolemaios dolgozott ki.
A kifejezés magyarul földközéppontút jelent. Ezt váltotta fel a heliocentrikus.
A heliocentrikus világképet, amely napközéppontút jelent, több kezdeményezést is figyelembe véve először – és hivatalosan – Kopernikusz publikálta, de csak a halálos ágyán merte kiadatni, az ismert történelmi okok miatt.
Még valamit a tanárokról. Valami egészen riasztó, ha ilyen gondok kezdenek kialakulni világunkban, hogy középiskolai tanár ennyire NEM MŰVELT… Akkor, hogy tanít, és NEVEL?! Mi alapján bizonyítja be annak a gyereknek, hogy érdemes őrá hallgatni?!
3./
„Amúgy azt sem értem, mi a bajod a wikipédiával, ahelyett, hogy örülnél, hogy ha valaki nem tud valamit, legalább könnyen utánanézhet.”
A wikipédiával semmi gondom, ellentétben ezen mondatoddal. Amikor a wikin felnőtt nemzedékre utaltam, akkor NEM azt mondtam, hogy a wiki rossz. Csodálatos találmány, mert a legmodernebb eszközökkel segíti elő azt a bizonyos művelődést.
Viszont a ”legalább könnyen utánanézhet”…
No, ez már kicsit karcos. Pontosan a könnyebbséggel van baj. Amit az ember nagyon könnyen szerez meg, annak általában igazi értéke sincs a szemében, ráadásul nem is fog érte többet tenni sem.
Ez pedig nem a „bezzeg az én időmben” kategória. Olyan általános pszichikai elv, amit majd akkor ismersz fel, ha elég sokat fogsz tudni az emberről.
Különben ez a fajta mentalitás – könnyen megszerezhető – hordozza a rosszirányú szelekció egyik legnagyobb veszélyét. Ugyanis egyre jobban kiemelhető lesz az a réteg, amely az ismeretet megszerzi és értelmezi, aztán rajta múlik, mit ad belőle tovább. Majd gondolkodj el ezen, kérlek…
Még valamit arról a kicsit lenézett korosztályról, amit képviselek. Középkorú emberként ért utol a számítógép világa. Munkám megköveteli a mai napig –szerencsére, mert így esélyem sem volt, hogy a rosszabbik énem kerekedjen felül – használatát. Megtanultam vele dolgozni, megismertem, mint eszközt is annyira, hogy már sok éve nincs szükségem informatikusi végzettségű emberre ahhoz, hogy a vele kapcsolatos feladatokat elvégezzem.
A netről nem is beszélve… Hihetetlenül fontos része lett az életemnek, mert még jobban kinyitotta előttem a világot, mint amilyennek előtte ismertem. Azt hiszem ez egyértelmű.
PS
Komoly ellenfele voltam egész életemben a nemzedéki ellentéteknek. Ezt egész életstílusommal képviselem a mai napig. Két hete voltam az Intergalaktika éves baráti találkozóján, aminek kezdetek óta tagja vagyok. Olyan 3-4 négy társunkat leszámítva, akik a negyven felé hajazó korosztályt képviselik, csupa tizen – huszonéves fiatal volt jelen. El sem tudom igazán mondani, mennyire üdítő volt velük együtt lenni. Okosak, műveltek és törekvők. Ez pedig életbevágóan fontos jövőnk szempontjából.
Tisztelettel: DBL
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Ez rendben is van… Csak már azt kéne tudni, kiről van szó…
Időnként meglepődők itt, hogy milyen hevességgel képesek egymásnak esni emberek, egy egy amúgy nem rossz szándékú mondat után is. Nem értem mire jó ez. 🙂
digitalisbuskepulovag: egy, a német nyelvbe és kultúrába beágyazódott, máig élő és használt kifejezést kérsz számon egy német regény közönségén.
Nem érzed, hogy visszás egy kicsit?
rorimack… nem.
Én, amikor az első mondatomat leírtam, nem az adeptus (vagy, mint hozzászólásodból kikövetkeztethető, a TE)szintjén németül olvasó, és a német mitológiát betéve tudó irodalmárokra gondoltam.
Hogy ez mennyire igaz, az látszik tapsi hozzászólásából. Arra a körre gondoltam, akik esetleg a wiki nélkül bajba kerülnének.
Túlságosan érzékenyek vagytok itt páran, és ez eléggé reménytelenné tesz mindenféle vitát, úgyhogy hagyjuk az egészet… 🙂
digitalisbuskepulovag: bocs, hogy ha túl hevesen reagáltam, de tényleg elég lekezelőnek és sértőnek tűnt a megjegyzésed… és az interneten, írásban csak a szavak látszanak, a szándékok viszonylag ritkán 🙂
Szerintem az ismeretek könnyen megszerezhetősége azért nagyon más tészta, mint pl. egy tárgyé, a tudásnál sokkal inkább az a döntő, hogy valami érdekel-e annyira, hogy megjegyezd. Én rengeteg dolgot azért olvasok el a wikipédián pl., mert izgalmas, és hát akkor már megnézem ezt a 4-5-6-7 további linket, mert árnyalja a képet, és viszonylag sok érdekességre emlékszem is belőlük. Hiába voltak könnyen megszerezhető kis morzsák. Sőt, ha mondjuk a La Lloronáról egy kattintásnál több erőfeszítésbe került volna bármit megtudnom, most nem is tudnék róla (pedig azt kb. 3 éve olvastam), mert annyira azért nem érdekelt, munkához nem kellett, viszont örülök, hogy tudom, hogy van arrafelé egy ilyen legenda(csoport).
Ráadásul ott is megbukik az érvelésed, hogy pl. akkor azok az emberek sem tudnák ezt a Ragnarök dolgot, akiknek pl. volt otthon legalább egy Germán-kelta regék és mondák, mert hát nekik ez könnyen megszerezhető ismeret volt, csak levették a polcról, aztán hajrá. Pedig nyilván azok az emberek is tudnak ilyesmit, akiknek ezek könnyen megszerezhető, mindig is kézenfekvő helyen kereshető információk voltak, mert bennük például sokkal jobban megerősödhetett egy téma iránti érdeklődés.
Engem már kiscsoportos koromban az asztal körül kergettek, ha nem tudtam megmondani álmomból felverve, mi az a Ragnarök, viszont reccsintésem sincs, milyen metafora van a címben. Milyen?