A Damage Report olvasása közben kíváncsi lettem, ki is ez az izzó agyú szerző, aki nem átallt egy formabontó és eredeti kötettel itthon előállni. Bari Máriusszal beszélgettem.

- Honnan jött a könyv ötlete? Azt tudjuk, hogy eredetileg újságcikkek voltak.

Mindenhonnan. Komolyan. Az elmúlt pár évben bármilyen újságnak dolgoztam, bármilyen témában adtam elő főiskolán vagy fesztiválon, bármilyen agytágító beszélgetésre ültem le kutatókkal vagy barátokkal, minden egyes esemény még egy vízcsepp volt ugyanabban a pohárban. A jelen és a jövő közti kapcsolatot kapargattam meg még egyszer, mi lenne, ha összeszedném a gondolataimat és leszövegeznék mindent, akkor tovább is léphetnék más témák felé, nem hagyhatom leragadni az agyamat. Aztán leültem megírni a könyvet, egy év múlva meg befejeztem. Igen, újságcikkek is vannak benne elszórva (főként a Mondo magazinból), de azok csak elenyésző részét képezik a Damage Reportnak.

- Jól érzem, hogy egyfajta hideg cinizmussal látod az emberiség jelenét, nem beszélve a jövőjéről? Miért?

Jól. Csata van a fejemben az optimizmus meg a realizmus között. Hiszek a jó ötletekben, a lelkesedésben, az altruista, önzetlen munkában meg abban, hogy a random együttdolgozásokból meg projektekből nagyon jó dolgok sülhetnek ki, ugyanakkor meg azt látom, hogy ameddig vissza tudunk nézni a múltunkban, az emberek kezében sorra kicsorbul minden és mindent evésre, birtoklásra meg baszásra használunk fel. Nincs ezzel persze semmi baj, csak ennek tudatában én kérném az emberiségre az első kollektív büntetőlapot, amikor leszáll az első csészealj és kimászik belőle a bármi, hogy levizsgáztasson minket. Pont az előbb találtam egy nagyon jó idézetet az egyik kedvenc… popkult forrásomnál, ami szerint rengeteget lehet tanulni abból, ha az ember az aljnövényzetben kóborol, de az a gond, hogy onnan sem túl messzire, sem túl felfelé nem lehet ellátni. Ilyenek vagyunk mi most, emberek. Föld bolygó, 2012, innen szép győzni. Hehe.

- Neked mit jelent a cyberpunk?

A gyerekkoromat. Kissrácként az volt maga az elérhetetlen magasságokban lévő neonszínű toleranciaküszöb. Mostanra megvalósult a cyberpunk közhelyek legtöbbje, én meg térdig állok benne és fogadkozok, hogy nem nézek rá tízpercenként a Facebook-frissítésekre és inkább dolgozom helyette meg egymás után rakom fel a filtereket az életemre, hogy ne jusson el hozzám még tíz, tartályból felnevelt, pornószagú japán popsztárlány. Amúgy azt hiszem, a cyberpunk az egyik legjobb verbáldrog, ami a sci-fi irodalmat érhette a nyolcvanas években.

- Mennyi időbe tellett megírni a könyvet?

Nagyjából egy év volt, az előzetes tapasztalatgyűjtés sokkal több. Rengeteget tanultam amúgy abból, hogy kiadóval, papírra kellett dolgoznom tizenévnyi online munka után – teljesen más munkatempóra meg -módszerekre kellett ráéreznem, jó kiszakadás volt.

- Kiket kedvelsz a sci-fi irodalomból?

A kánonból Bradburyt meg Asimovot, a régi cyberpunk mozgalomból főként Gibsont, Sterlinget meg Stephensont (meg Mark Fabi Wyrmjét a dicsőségpadra, az az egyik legjobb geekirodalom, amit valaha kiadtak!), az újak közül meg főként Bacigalupit, nagyon adja az öko mellett például a tibeti buddhista kapcsolódást meg a fetisht, imádom. Újvonalasok között ott van még Brent “junkDNA fiction” Millis, ő a sexpunkban domborít nagyon erősen.

- Miért tartod szentháromságnak Ellist-Gibsont-Sterlinget?

Megbízom az értékítéletükben és napi hírforrásnak használom őket. Nagyon jól tud működni a személyreszabott hírforrás koncepciója, ha sikerül ráakadni azokra az antennákra, akik-amik hiteles és új anyagokat tudnak dobni, nekem például ők azok, itthon meg a Tilosos @dismay22 ilyen, ha kidob valami linket, nagy esélye van, hogy érdekelni fog. Nem lennének amúgy ennyire szentháromságértékűek, ha nem lenne ekkora online presence körülöttük.

- Egyszer azt mondta nekem egy kreatív területen dolgozó reklámos, hogy „Ebben az őrült világban csak szerekkel tudom kibírni.” Nekem úgy tűnik, te is hasonlót visszhangozol.

Persze, egy kávé nem kávé, két kávé fél kávé, a többit ismered. Egy vegyész ismerősömmel most dolgozunk egy nagy blogposzton arról, hogy hogyan lehet még jobban aláaknázni az emberi szervezetet koffeinnel, amúgy a gonzó íratlan szabályaitól végletekig eltérve straight edge vagyok, sajnálom, ha kiábrándítalak :)

- Furcsa és öreges szó a könyved után, de mit gondolsz az abszolút értékekről? Vagy minden relatív, és a koponyán belül dől el?

Nem vagyok sem elég tapasztalt, sem művelt ahhoz, hogy olyan választ adjak rá, amivel elégedett lennék. A mostani fejemmel azt mondom, hogy nagyon félreviheti az ember cselekvőképességét és lendületét a “minden relatív”, próbáltam így gondolkodni meg élni és szinte azonnal ki tudtam oltani bármelyik gondolatomat meg impulzusomat, ilyenkor azért segítenek az abszolút értékek. Aztán van olyan helyzet, amikor ha egy környezetben vagy helyzetben abszolút nem működik már egy abszolútérték, akkor változtatni kell. Tessék, kioltottam ezt is. Mondom, hogy nem jó így gondolkodni :)

- Nem gondolod, hogy egy fiatalabb olvasónak az idősebb generáció „Régen jobb volt” zsörtölődése hallatszik ki a sorok közül?

Mindenkinek mást jelent a könyv, úgyhogy gondolhatják ezt is, de nekik inkább az van elrejtve, hogy ha már minden a kezük alá van téve az interneteken, csináljanak valamit az életükkel és találják meg a fókuszt hozzá, ne a socmédián lógjanak napi tizenkét órában üres arccal.

- Tegnap megjelent ismertetőnk (és főleg annak kommentjei) után mit gondolsz, kinek fog bejönni a könyved, és kit fog taszítani? Magyarán: végül is kinek ajánlod a Damage Reportot?
Ugyanazt gondolom, amit az ismertető előtt is. Vagyis azoknak ajánlom, akik nyitottabb szemmel akarnak látni, szükségük van valami még újabbra vagy ki akarnak tekinteni a saját korlátaikon kívülre. Azoknak, akiket érdekelnek a szubkultúrák, az ellenkultúrák, a sci-fi valóságba átültetett vadhajtásai… meg az, hogy miként lehet túlélni egy sokszoros koffeinmérgezést.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú

Eddig 14 hozzászólás érkezett.

  1. Kádár Zsolt szerint:

    Szimpatikus srác… A lényegen persze nem változtat. Számomra túl “harsány” a könyv, vagy pedig arról van szó, hogy annyira provokatív akartál lenni a kritikáddal, hogy a legirritálóbb (nekem legalábbis az) mondatokat idézted belőle. :-D
    Amit leír oké, ahogyan leírja az meg nem…
    De bővebben csak elolvasás után. E-könyv van-e? Remélem van, mert nagyon gáz lenne, ha egy ilyen jellegű könyv ebben a tekintetben ennyire “múlt szeptemberi” lenne. ;-)

  2. Kolos szerint:

    @Kádár Zsolt:
    Amikor belekezdtem írtam egy sms-t d4m4g3nek, hogy ami így kézbevételkor leginkább megcsapott a könyvvel kapcsolatban az az, hogy mennyire király a kettőség, hogy QR-kód meg socialbook meg ilyenek és mellé pedig papírformátumban olvasom.
    szóval sztem vedd meg és olvasd el úgy.
    A harsánysághoz meg azt tudom mondani, hogy ha olvastad/hallottad damaget bárhol, bármiről, akkor tudod, ilyen :D

  3. Kádár Zsolt szerint:

    Ahogy nézem, ha akarnám sem olvashatnám e-ben. :-)
    Nem zavar, ha valakinek “élőben” ilyen a stílusa. Olvasva viszont nem jön be… Ez van. Majd olvasás közben meglátjuk sikerül e megbarátkoznom vele. :-)

  4. attila szerint:

    Semmitmondó kérdésekre érkező, semmitmondó, jajdeérdekesenfogalmazokérdekesvagyok válaszok. Örüljünk, felfedeztük a cyberpunkot itt is, ideje volt.

    Grats, innét lesz szép visszahozni a szintet.

  5. tapsi szerint:

    Attila: nekem nem az jött le, hogy ez a könyv a cyberpunk megkésett felfedezéséről szólna :nemertem:

  6. Andris szerint:

    Nekem felkeltette az érdeklődésem. Pedig nem jellemző, hogy egy könyvismertető után azt érezzem, hogy ezt el kell olvasnom.

  7. budunarchivum szerint:

    A pasas egy szórakoztató cyberpunk Coelho, és kicsit elkésett szegény, de tényleg csak 20-30 évet. Mi az egy ilyen felpörgetett (fastforward, értitek) cyberpunk világban! Ezennel elindítom a cyberpunk Bari Máriusz generátort, ki folytatja?

    “Pillanatkép, gyorsfelvétel a foncsorozott tükörcserepekre robbant szmogsavas tokiói virtuális közeljövőből: kizökkensz a tápfolyadékba drótozott mátrixból, és maglev sebességgel rácsatlakozol egy japán gumilolita 4chan feedjébe kódolt homloklebenyén vibráló, neonzizegésű jövőtörmelékre.”

  8. punkhippi szerint:

    @ kb minden kommentelő: előbb el kellett volna olvasni. de maradjatok sötétségben, as you wish. fikahalom tudatlanul, magyar internet, én így szeretlek. (nem.)

  9. budunarchivum szerint:

    Nem olvastam a könyvet, de a honlapján elolvastam az előszót (bocsánat, prekogot). A szerző azt írja róla, hogy “az előolvasók szerint ez az egész 400 oldal ristrettoban, a kiadóm ezt olvasva döntött úgy, hogy kiadja” – tehát joggal feltételeztem, hogy ez a részlet reprezentálja a teljes könyvet.

    Ez alapján az előszó (oké, nem a könyv) egy okosnak szánt, de valójában sekélyes, fontoskodó, túlírt, közhelyes, nárcisztikus, ömlesztett kulturális utalásokkal teli szöveg, most már inkább azt mondanám, hogy a szerző egy Coelhoba oltott Vágvölgyi B. András.

    Az igaz, hogy egy megalapozottabb kritikához el kéne olvasnom az egészet. De én legalább a könyvről írtam, és nem a kommentelőket minősítettem.

    De kíváncsi lennék azokra az érdemi részekre, amik nem a szerző egójáról szólnak, hanem amikből a kritika szerint “megismerjük a cyberpunk mozgalmat, legfontosabb alakjait, az elveket, a teóriákat, és az arra épülő popkultúrát”.

  10. sfinsider szerint:

    A könyv NEM a CP (újra)felfedezéséről szól. Ahogy az ajánló sem állította ezt. A Damage Report – a futurológiai, rendkívül alapos szembesítés mellett – bemutatja, mennyire megkerülhetetlen a mai szub- és popkultúra megértésében a CP. Olyan tudásanyag van a könyv mögött, ami nagyon ritka mifelénk.

  11. attila szerint:

    “Olyan tudásanyag van a könyv mögött, ami nagyon ritka mifelénk.”

    Inkább csak ugyanaz a súlycsoportba tartozó süket duma, mint amivel az avanás rendezvények szagértői kerekasztalozgatnak, legfeljebb újabb kiadású közhelyszótárból dolgozik a szerző…

  12. marvin szerint:

    A szándékosan túlírt és arcoskodó, style over substance szöveg helyenként tényleg fárasztó (engem az állandó hűdenagyfiúvagyok sekszuális utalások untatnak), más helyeken viszont nagyon eltalált, pl. a 2.0 verziószámú futurista manifesztum sztem nagyon szép.

    20-30 éve nehéz lett volna áttekintést írni egy éppen születű műfajról, tudjátok, a történelem már csak ilyen furcsa dolog, hátrafelé írják, nem előre.

    Konkrétumok: a cp-történeti 6. fejezet pl. elég konkrét, csak ahhoz el is kéne olvasni.

  13. tapsi szerint:

    Attila: lehet, hogy neked nagyon nem jön be a stílusa, de izé, ha nem olvastad a könyvet, akkor alig tucatnyi provokatív idézet után nem tudhatod, hogy tényleg nincs mögötte tudás, csak süket duma… :aboci:

  14. elgabor szerint:

    budunarchivum: Pontos. .)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon