Carhullan. A kommuna, ahol csak nők élnek és dolgoznak. Ahol egy fegyveres csapat készül fel – nem tudni, védekezésre vagy támadásra. Carhullan, ahová azok mennek, akik el akarnak tűnni a Hatóság elől.

Az óceánok vízszintje megemelkedett, a Brit-szigeteken lassan szubtrópusi éghajlat uralkodik el. A megemelkedett vízszint miatt elfogyó földterületeken zsúfolódó brit lakosság az amerikaiak segélyadományaira szorul, miközben életüket, munkájukat, testüket a Hatóság felügyeli. A szerény, de biztos megélhetésért cserébe feladott szabadságjogok helyett a regény főhőse, a csak „Nővérnek” nevezett nő a törvényenkívüliséget és a vadont választja – Carhullant.

A gyerekkorában megismert és utópiaként kiszínezett feminista közösség helyén azonban az addigi életénél nem kevésbé kemény szabályrendszerre talál. A könyv nagy kérdése, hogy Carhullan prófétája, Jackie militáris, olykor embertelen fegyelme több szabadságot jelent-e a Hatóság elnyomásánál, és hogy a diktatúra elleni harc nem követel-e meg maga is egyfajta diktatúrát.

Carhullan önfenntartó farmja lassan átalakul, és ebben a változásban Nővérnek is szerepe van, aki lassan otthont, célt és hitet talál. Tudja magáról, hogy eszköz, ám eszköz is akar lenni: fegyver a Hatóság elleni harcban.

Maga a forradalom nem jelenik meg a könyvben, a történet nem a küzdelemről szól, hanem a felkészülésről, arról, honnan jöttek a forradalmárok és mi alakította őket ádáz erővé. Kik is a carhullani nők, és miért kellett cselekedniük?

Nincs olyan Éden, amely megmaradhatna paradicsomnak, amíg rajta kívül minden pokol. A kegyetlenség oda is beköltözik, a nőiesség agresszív élt kap, és az egyetlen remény, hogy a kinti poklot sikerül legalább részben élhetővé formálni. Az Édennek ehhez azonban pusztulnia kell: fizikailag és a lelkekben egyaránt.

Sarah Hall regényének ereje a lassan kibontakozó felismerésekben rejlik, a magyarázatok nélküli bemutatásban, az apránként felépülő, elkerülhetetlenség érzetével terhelt feszültségben. Nem feminista kiáltvány, nem térít, csak megmutat egy női utat egy pusztuló világban.

Érdekes volt a regényt a The Testament of Jessie Lamb után olvasni. Bár mindkét regényben disztópiába hanyatlik a világ, és a nők teste fölötti uralom (pl. kényszerű születésszabályozás) ugyanolyan erős motívum, a megoldás, a kiút gyökeresen eltér: míg Jessie teremtő-építő utat választ, a The Carhullan Army Jackie-je és Nővére az erőszak felé fordulnak, és hasonulással válaszolnak a külső erőkre. We wuz pushed, írja Joanna Russ az On Strike Against God című könyvében, és éppen ez történik itt. Bizonyos szempontból Carhullan asszonyai rákényszerülnek, hogy agresszorként lépjenek fel. Jessie Lamb tudatosan vállal egy döntést, amit a körülmények helyeznek az útjába. Melyik a jobbik megoldás? Nincsen bölcs válasz. Jessie jól döntött. De jól döntött Nővér is.

Két disztópia, két női út, és mégis gyökeresen mások.

A szerzőről

Sarah Hall nem kizárólag sci-fi író. Második regényét, a The Electric Michelangelo-t Man Booker díjra jelölték. A The Carhullan Army elnyerte a John Llewellyn Rhys díjat és a James Tiptree, Jr. díjat, valamint jelölték Arthur C. Clarke díjra is.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. fbdbh szerint:

    Egyre inkább úgy néz ki, hogy a brit / kanadai SF-ben találom meg jobban azokat a darabokat, amelyek érdekelnek.

    Az ismertetőt köszi, lehet, nem is vettem volna észre, hogy létezik ez könyv egyáltalán.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon