Markovics Botond alias Brandon Hackett 2008-ban jelentkezett utoljára könyvvel, az Isten gépeivel. Új science fiction regénye, Az ember könyve hosszas vajúdás után a napokban jelent meg az Agave kiadó gondozásában.

A regényről nemrég mi is írtunk, most pedig a szerzőt (egyben az SFmag.hu egyik alapító szerkesztőjét) faggatjuk a megjelenés kapcsán.

SFmag.hu: Hány évig készült Az ember könyve?

Brandon Hackett: Még az Isten gépei megjelenése előtt kezdtem hozzá, valamikor 2008 nyarán, és 2011 tavaszán nyerte el nagyjából a végleges formáját, ami közel három év, de utána még az utolsó pillanatig elég sokat foglalkoztam vele.

SFmag.hu: Ezen a regényen dolgoztál eddig a leghosszabb ideig?

Hackett: Igen, ezen, és így visszagondolva ez a három év nettó munkaórában is elég tetemes időmennyiség volt. Az oka prózai, olyan új utakat kerestem, amik aztán egy riasztóan bonyolult labirintusba és ezen belül is sötét zsákutcákba vezettek, amikből aztán nehéz volt visszatalálnom a helyes útra. Egyszer például a fél regényt kellett kidobnom, annyira félrement a történet.

A fő nehézség az volt, hogy mivel a regény egy idegen bolygón játszódik, az embereknek emiatt valami egészen szokatlan helyre kellett csöppenniük, és ez nagyon nagy kihívás volt, mert egy szag alapú kommunikációra és egy egészen másfajta evolúcióra épülő civilizációt próbáltam felvázolni.

SFmag.hu: Miért akartál egy ennyire másfajta világot ábrázolni?

Hackett: Ha már vannak idegenek a regényben, szerettem volna annyira elrugaszkodni a kliséktől, amennyire csak tudok, de úgy, hogy a végeredmény azért befogadható legyen valamennyire, és az emberkaraktereknek is legyen esélyük valamit megérteni az eseményekből. Azt hiszem, ez volt a regény megszületésének legküzdelmesebb része is egyben.

SFmag.hu: Mi a munkamódszered, hogyan, mikor írsz?

Hackett: Amikor jut rá szabadidőm, ami nem túl sok mostanság. Én meglehetősen kaotikusan írok, amin írótársak rendre elszörnyednek. Míg László Zoli barátom például addig nem halad tovább, amíg az adott mondatot professzionálisra nem csiszolja, én gyakorta mondat közepén hagyok félbe egy jelenetet, mert egy két fejezettel későbbi beszélgetés részlete villan be közben, és amit elsőre bepötyögök, az nagyjából olvashatatlan, és utána kezdem el helyretenni a jelenetet, csak előtte a vázát, a gondolatok ívét kell látnom. Mint egy festő, amikor felskicceli a festmény elrendezését, főbb alakjait. Szerintem ez egy nagyon beteg munkamódszer, de nálam ez működik, ez vált be. Szerencsére ebből az olvasó számára már semmi nem látszik.

SFmag.hu: Elfelejthetik az olvasók, a kiadók a regényírót, ha túl hosszú ideig nem jelentkezik új könyvvel?

Hackett: Remélem, nem. A megjelenés közeledtével megnövekedett érdeklődésből mindenesetre úgy tűnik, hogy még emlékeznek néhányan. :)

SFmag.hu: A pályád elején írt regényeid sorozatot alkottak, az újabb írásaid viszont mind önálló világokat teremtenek és eddig annak ellenére sem írtál hozzájuk újabb részt, hogy a történetet tovább lehetett volna vinni. Mi ennek az oka?

Hackett: Az nekem is tanulság volt, hogy mivel az ember változik, nem feltétlenül van energiája ugyanazt a történetfolyamot írni éveken, sőt, évtizedeken át. Bár, ez is személyiségfüggő, rengeteg író elvan ugyanazon sorozata és főhőse tizensokadik kötetével. Én biztos unnám.

Ugyanakkor az olvasók számára nem igazán kellemes, amikor az író félbehagy egy nagyobb ívű sorozatot, ezért innentől jóval óvatosabb lettem. Másrészt pedig a mostani regényeim jóval több energiát és időráfordítást igényelnek, és utána úgy tűnk, mindig valami újra vágyom. Na de ez nem jelenti azt sem, hogy soha többé nem fogok folytatást írni.

SFmag.hu: Az ember könyve elektronikus formában is megjelenik. Milyen a viszonyod az e-könyvekkel?

Hackett: Olvasóként még semmilyen, e-ben egyelőre csak muszájból olvasok. Amíg van hely a lakásban, addig bármennyi papírkönyv jöhet, és mindig többet veszek, mint amennyit elolvasok, szóval gyűjtögetek, halmozok, mint a hörcsög. Azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy elektronikusan kell olvasnom angolul vagy magyarul kéziratokat (lásd most például a Fantasztikus Kéziratok éjszakáját), és ehhez most már én sem halogathatom tovább egy e-könyvolvasó beszerzését.

Kiadói oldalról sokkal tisztábban látom a hosszabb távú előnyeit és a lehetőségeit, az utcán egyre sűrűbben látott Kindle-ket, ezért az e-megjelenést is fontosnak tartom. Az Isten gépei regényem e-kiadása átlépte a bűvös száz példányt, amin csak ámulok, mert bármennyire is alacsony ez a szám, egy éve nem gondoltam volna, hogy idehaza jelenleg van akár csak ilyen mérvű fizető kereslet is az e-könyvekre.

SFmag.hu: Hazai viszonylatban a száz vásároló kiemelkedő lehet, de lehet erre kiadást alapozni?

Hackett: Kizárólag e-kiadást nem, de papírkiadás melletti e-megjelenést mindenképpen, mert így a költségek lecsökkennek, és az e-verzió így ilyen fogyásnál már nyereséget termel, még akkor is, ha ez bevétel szempontjából jelenleg inkább csak kerekítési különbözet mind a kiadónak, mind az írónak. Azonban azt is látni kell, hogy tetszik, nem tetszik, ez egy dinamikusan növekvő szegmens. Ha az Isten gépei megjelenése óta eltelt alig másfél évet kettéosztom, akkor az derül ki, hogy a második 7 hónapban kétszer annyi volt a fogyás, mint az első 7 hónapban, ez pedig beszédes tendencia.

Elképzelhető, hogy egy év múlva (vagy hamarabb) már 200 példányos e-fogyásról beszélünk, és innen már csak egy kis lépés egy gyengén fogyó papírkönyv szintje. A lényeg szerintem is az, amit sokan hajtogatnak, hogy minél inkább tartalomra és racionális árazásra van szükség, hogy legalább az olvasók egy része ne az illegális beszerzési forrásokat használja.

SFmag.hu: Akkor meddig halogatod az e-könyv olvasód beszerzését?

Hackett: Már hetek óta tervezem, csak még nem sikerült eljutnom oda, hogy meg is rendeljem.

SFmag.hu: Az elektronikus kiadás mellé ajándékként jár majd A poszthumán döntés című korábbi regényed. Mennyiben közös a témája a két könyvnek?

Hackett: Mindkettő sci-fi. :) Szerintem nagyon más a két történet, de a mindkettőben jelenlévő, az emberi lét határainak feszegetését valóban lehet közös témának nevezni. Az ember könyvében nincs semmilyen technológiai fejlődéssel kapcsolatos fejtegetés, mint az előző két regényemben, ez egy történet néhány emberről, gyerekekről, apákról, akik kiszakadtak a megszokott földi valóságból, és megpróbálnak túlélni, de még inkább embernek maradni egy idegen világban, ahol a fejlődés, létezés értelme maga a biológiai változás.

SFmag.hu: A megszokott világ megváltozása mindegyik „új” korszakos regényedben megjelenik, ahogy az emberi létforma mesterséges továbbfejlesztése is. Mi vonz ezekhez a motívumokhoz?

Hackett: Nem tudom. Talán a tudományos fejlődés miatti egyre nagyobb realitása, ami kezd beszivárogni a mindennapjainkba is lassan? Vagy mert szeretem feszegetni az emberi lét határait? Nem annyira tudatos dolog ez, gyaníthatóan mostanság éppen ez érdekelt leginkább.

SFmag.hu: Az Agave a negyedik kiadód, mióta regények jelennek meg tőled, az utóbbi három könyved mind más kiadónál jött ki. Publikus, hogy mi ennek az oka?

Hackett: Most már kezdem én is azt érezni néha, mintha egy csúnya kakukként járnék kiadóról kiadóra, aztán elpottyantok itt-ott egy-egy regényt, de valójában ennél azért bonyolultabb a kép. Első írásaim a Cherubion kiadónál jelentek meg, aztán amikor megpróbáltam egy fokkal komolyabb irányba tovább indulni, ez azt is igényelte, hogy újra kellett kezdenem mindent, konkrétan az íráshoz valló hozzáállástól kezdve magát a kiadó keresést is. Így jutottam el végül A poszthumán döntéssel a Delta Visionhöz.

A regény fogadtatása után Burger István a Galaktikától elkérte az Isten gépei kéziratát olvasásra, és mivel tetszett neki, így kerültem 2008-ban a GFK-sorozatba. Fura volt, hogy A poszthumán döntés után más kiadók is megkerestek, de mivel én a Galaktikán nőttem fel, egyértelmű volt a választás. Idén októberig aztán nem is gondoltam, hogy nem ott fog megjelenni a következő regényem, de aztán a sorozatos csúszások nem tettek jót az én kedvemnek sem, ráadásul más kiadók is hevesen érdeklődni kezdtek a regény iránt. Ez egy hosszú döntési folyamat volt, próbáltam olyan döntést hozni, ami a leginkább előnyére válik a könyvnek.

SFmag.hu: És min dolgozol most?

Hackett: Úgy tűnik, hogy ezúttal tényleg eljött egy folytatás ideje, egy ideje már Az ember holdja munkacímű történetet írom, de persze nincs rá garancia, hogy ez is lesz a következő regény. Annak ellenére, hogy a szereplők sorsa Az ember könyve végén nyugvópontra jutott, ez nem egy végleges állapot, van itt még egy nagy horderejű esemény, ami alaposan megváltoztat mindent, amit Az ember könyve olvasása után gondolnánk. Azt pedig csak remélem, hogy ezúttal sokkal hamarabb érek a történet végére.

További információk:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú

Eddig 4 hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    itt hozzátenném:szerintem az előző regényei jobbak voltak.

  2. Béla Stark szerint:

    Szerintem is jobbak az előző regényei, pedig ez is tele van fantasztikus ötletekkel és karakterekkel. Ami nekem nem nagyon tetszett benne, hogy valahogy stílusra nem állt össze. Kicsit olyan, mintha az író a tipikus ifjúsági kalandregények stílusában akart volna egy komolyabb hangulatú regényt írni. Pl. az erotikus jelenetek nagyon elütöttek ebben a Harry Potter-szerű stílusban.

    De minezt leszámítva nagyon jó könyv, biztos vagyok benne, hogy még leveszem majd a polcról. Az idegenek és világuk megalkotása igazi kreativitásra vall.

  3. zagrosz szerint:

    Az Isten gépei után ez volt a második Hackett regényem. Nekem személy szerint jobban bejött mint az első. Számomra a SF-regények többségének egyik hibája, hogy nem tudják elérni, hogy a karakterek sorsa legalább annyira tudjon érdekelni, mint a regényben bemutatott világ, koncepció. Ez az Isten gépére is igaz volt, viszont az Ember könyve gyermekszereplői kivétel voltak ebből a szempontból.

  4. navaratna szerint:

    A borító hasonlít ehhez:

    http://25.media.tumblr.com/tumblr_m4o188IOuG1qj6juso1_500.jpg

    Vagy véletlen egybeesés (szinkronicitás…) vagy inspirálta a tervezőt :)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon