1963. november 22-én Lee Harvey Oswald agyonlőtte John Fitzgerald Kennedy amerikai elnököt – bár az összeesküvés-elméletek hívei gyakran vitatják, valóban ő volt-e a tettes. Annyi biztos, hogy az elnök halála nagyban megváltoztatta az Egyesült Államok sorsát, és nem feltétlenül kedvezően. Stephen King regényében felmerül egy lehetőség, hogy meg nem történtté tegyék a tragédiát és új, a hősök reményei szerint kedvezőbb irányt vegyenek az események.
Az eszköz, amivel a csodát véghez lehet vinni, egy „időalagút”, amely Al Templeton utánfutójából vezet az 1958-as évbe. Hogy ez hogyan, miként működik, a történet szempontjából irreleváns: nem is kapunk rá választ. A gyorsbüfétulajdonos Templeton a fiatal angoltanárt, Jake Eppinget bízza meg a történelmi tett végrehajtásával, mivel saját kísérletét meghiúsította előrehaladott rákbetegsége. Az időalagút hatása sajátos: bár a dolgok kimenetelét meg lehet változtatni, ez a hatás csak a következő utazásig tart. Azaz amennyiben Kennedy megmentése és a szerencsés visszatérés után ismét időutazásba kezdene valaki, Oswald golyója újból végezne az elnökkel – ha csak ismét meg nem akadályozzák. 1958 öt évre van a végzetes dátumtól, így nem érdemes arra játszani, hogy kudarc esetén újra próbálkozhat az időutazó, hiszen az öt évet neki is le kell élnie. Vannak persze jelenségek, amiket nem tudnak időutasaink megmagyarázni: például miért kezd el gyanakodni az 1958-as kijárat közelében lebzselő alkesz, a „Sárga Cédulás Ember”, vagy hogy hogyan maradhatnak meg a visszatéréskor a magukkal hozott tárgyak, értékek.
Jake el is indul az ötvenes évek végébe, amely az állandó dohányfüstöt leszámítva valóságos Paradicsom: az amerikai Aranykor, amikor a benzin még olcsó, a globális felmelegedésről nem is hallottak, ahogy a terrorizmus is ismeretlen fogalom. Persze bűnözés van: Jake maga is tesz egy kirándulást Derry városába, hogy megakadályozzon egy családgyilkosságot, melyről az időközben felnőtt és fogyatékos túlélő házi dolgozatából szerzett tudomást 2011-ben. És ha már Derrybe értünk, King összekapcsolja történetét az Az sztorijával. Sokat hallunk a közelmúlt titokzatos gyermekgyilkosságairól és az eltűnésekről, sőt, Jake első ide vezető útja alkalmával találkozik Beverly Marsh-sal és Richie Tozierrel, a Vesztesek Klubjának két oszlopos tagjával.
Hősünk végül beilleszkedik a régi korba, még tanári állást is szerez, sőt, a szerelem is rátalál, csak a George Amberson álnéven tevékenykedő titkai állnak a boldogság útjába. Hiszen kiben bízhat meg annyira, hogy elmondja hihetetlen titkát. No és ott van a pillangó-effektus: bármely cselekedete következmények kiszámíthatatlan láncolatát hozhatná maga után, tehát óvatosnak kell lennie. És persze ott van Lee Harvey Oswald, akinek sorsát Jake-George folyamatosan figyelemmel kíséri, megállítására pedig egyetlen módszert lát…
King könyvében alapos felkészültségről tesz tanúbizonyságot, maga az ötvenes-hatvanas évek fordulója is rendkívül élő, ahogy Oswald sorsát is rendkívül precízen követi a regény. A könyv mégis többet nyújt egy szimpla rekonstrukciónál: egyszerre sci-fi és alternatív történelem. Legfőbb erősségei viszont a jól felépített karakterek. Sadie Dunhill, Jake szerelme King egyik legszimpatikusabb nőalakja, de a mellékszereplők közül is sok finoman ábrázolt alak van, Deke Simmonst és Mimi Corcorant külön kiemelném – ők Jake kollégái és barátai texasi tanárkodása idején – , de maga Oswald is teljesen élő figura jól kidolgozott motivációkkal.
Már A bura alattban is látszott, hogy Stephen King nem felejtett el írni, a 11/22/63-ra bizonyossággá érlelődött, hogy az író új virágkorát éli. Bízzunk benne, hogy hamarosan magyarul is napvilágot lát a regény, és akkor a hazai rajongók is megtudhatják, érdemes-e megváltoztatni a múltat.
További információ:
- King elmondása szerint már a ’70-es években írni akart a Kennedy-gyilkosságról, de úgy látta, még hiányzik a kellő történelmi távlat.
- A könyv végleges befejezése King fiának, a szintén neves írónak, Joe Hillnek az ötlete volt.
Link:
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
