Egy ideje begyűrűztek a mesefeldolgozások a YA irodalomba, de ezek között is friss koncepciónak számítanak a futurisztikus környezetbe helyezett történetek. Marissa Meyer 2012 január elején debütáló regényét nagy érdeklődés kísérte, a külföldi bloggerek visszajelzései nagyon jók, a Goodreadses átlag pedig nagy minta mellett is magas. (Sőt, a mű már a New York Times bestseller-listáját is megjárta.) A Hamupipőke meséjét feldolgozó Cinder a négy részes Lunar Chronicles sorozat nyitó darabja.
A távoli jövőben járunk, több mint száz évvel a IV. világháború után, melynek következményeként hat ország jött létre a Földön. A Cinder az Ázsia nagy részét magába foglaló Eastern Commonwealth fővárosában, a háborúban elpusztult Peking helyére épült, high tech Új-Pekingben játszódik. Az utcákon légpárnás járművek közlekednek, androidok segítenek az élet minden területén, beültetett chipek azonosítják az embereket, és az információ végeláthatatlan hullámban ömlik a lakossághoz. Persze az élet itt sem habos torta, egy Letumosis nevű, magyarul kék láznak nevezhető halálos járvány tizedeli az ártatlanokat, és az alacsonyabb rendűként kezelt kiborgokon próbálják kikísérletezni az ellenszert.
A helyzetet tetézi a fenyegetést jelentő Lunar királysága a Holdon, élén a gonosz Levana királynővel. A lunar nép sajátossága, hogy képesek manipulálni a földi embereket, és ezt az ambiciózus királynőnek esze ágában sincs kihasználatlanul hagyni.
Cinder részben gépi mivolta nemcsak – nyilvánosság elől titkolt – társadalmi hátrányt, hanem egyéni előnyt is jelent számára: tizenévesen a város legjobb szerelőjeként tartják számon. Egy nap maga a celebként kezelt, álruhába öltözött Kaito herceg keresi fel a piactéren felállított bódéjában, hogy megbízza egy számára igen fontos android javításával. Persze nem maradhat ki a gonosz mostoha sem, aki csak az elhunyt férj iránt érzett tiszteletből – és biztos jövedelemforrásaként – nem hajítja ki a kiborg árvát az otthonából. Mindez megváltozik, amikor az egyik lánya megfertőződik, és Cinder hirtelen a nem túl sok jóval kecsegtető ellenszerkutatás kísérleti alanyává válik…
Már maga a nyitójelenet is meghökkentő: Cinder a lábát szerelgeti, sőt egészen pontosan le is szereli, éppen a herceggel való ominózus találkozás előtt. Ez kivételesen jó ígéretnek számított, mivel a YA irodalom alapvetően hibátlan, és a legrosszabb esetben is átlagosnak kikiáltott (de a cselekmény előrehaladtával különlegessé váló) főhősökkel operál.
A történet harmadánál az olvasó összerakhatja a legnagyobb csattanót, mely átmenetileg igen elkedvtelenítő lehet. Szerencsére Meyer tartogatott még néhány apróbb meglepetést a cselekményben, és egy hatalmas logikátlanságot is helyretett az utolsó oldalakon.
Marissa Meyer
Éltek a karakterek, mindannyiuknak megvolt a saját jellemzője és motivációja. Nagyon tetszett, ahogy Cinder részben gép teste reagált az eseményekre, néha már-már azon gondolkodtam, hogy nem is lehet olyan rossz dolog kiborgnak lenni. A főszereplő fejlődik, a történet végére kiáll magáért, és kénytelen elfogadni, hogy többé már nem egy egyszerű szerelő, hanem valami sokkal nagyobb célért küzdő gépezet fontos része.
A szerelmi szál üdítően hatott, itt nem találunk az oly sok YA könyvben előforduló instant csillám adalékból. Cinder nem omlott azonnal a herceg karjaiba, sőt, nagyon is beteljesületlen, bimbózó szerelemmel van dolgunk, melynek bőven lesz hova fejlődnie a folytatásokban. Levana királynő is élő karakter, folyton kinyílt a bicska a zsebemben miatta. A szerző jól csavarta az országok közötti játszmákat, és tetszett, ahogy a könyv második felében kiderült az egész sorozatot összefogó problémakör.
A világ és a helyszínek színesek, Cinder mint szerelő remekül helytállt, és a technikai dolgok mértéke is fogyasztható maradt. Meyer a jelenetekben lassan gerjesztett feszültséget, és jól időzítette a tetőpontokat. A kiszámíthatóság ellenére nagyrészt emiatt szerethető ez a könyv.
Alapvetően lezártabb történetet vártam, főleg, hogy a folytatások címadói más karakterek lesznek. A szerzővel készült videókból kiderül, hogy Cinder marad a sorozat főszereplője, és ahogy haladunk előre, a felbukkanó hercegnőkkel karöltve összefognak a gonosz királynő ellen. Tetszett, hogy a másik három lányra már ebben a részben is voltak utalások. A második rész (Scarlet) a Piroska és a farkas, a harmadik (Cress) Rapunzel, a negyedik (Winter) pedig Hófehérke és a hét törpe meséjén alapul majd.
Összességében azoknak ajánlom a Cindert, akik nyitottak az újdonságba csomagolt régiségre; ez a futurisztikus mesefeldolgozás szerintem ínyencségnek számít a tucattörténetek között. Úgy tudom, hogy a magyar jogok elkeltek, így remélhetőleg a Cinder mihamarabb eljut majd a szélesebb magyar közönséghez is.
Hasznos linkek:
További információk:
- Meyer is azon YA szerzők táborát képviseli, akik fanfictionökből nőtték ki magukat. Jelen esetben Sailor Moon fanfictionökről van szó.
- Miközben olvastam, én egyszerű üzleti fogást láttam abban, hogy a könyv helyszíne az Ázsia keleti felét lefedő Eastern Commonwealth. Azonban az egyik videóban Meyer két másik okot is említett: az egyik szerint a Hamupipőke mese eredete egészen a 9. századi Kínáig követhető vissza, és emiatt jó ötletnek tűnt a régmúltból a távoli jövőbeli Ázsiába helyezni a mesét, a másik ok pedig az imént említett Sailor Moon rajongás.
- A könyv egy héten át a 10. helyen csücsült a NYT bestseller listáján. Fogadni mernék, hogy a folytatások egyre sikeresebben teljesítenek majd.
A cikket Tóth Fanni írta.
Hozzászólások
[Kemese Fanni további írásai]
Ha ez is olyan gyenge mint a morevja akkor ne jöjjön be.
Testszett. A folytatását is gőzerővel olvasom.