John Scalzi évek óta írja Whatever című, népszerű blogját, és 2006-ban megjelent első regénye is, a Vének háborúja (Old man’s war), ami hatalmas kritikai sikert aratott, jelölték a Hugo-díjra is, és a művet sokan az évtized egyik legjobb science fiction regényének nevezik. Scalzi azóta több regényt írt még ugyanerre a világra, némelyik folytatás, némelyik párhuzamos történet. Korábban már írtunk a ciklus három regényéről (a négyből), de mivel a Vének háborúja, köszönhetően az Agave kiadónak május 10-én, azaz ma (az író születésnapján) magyar nyelven is megjelenik, újraközöljük frissített és aktualizált ismertetőnket.
A legtöbb angol nyelvű kritika, amit eddig olvastam a regényről, az első két mondat idézetével kezdődik, és én sem látok jobb megoldást, nem véletlenül:
“Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe.”
A hetvenöt éves John Perry magára maradt, fia felnőtt, felesége régen meghalt, barátai nincsenek, ezért belép a Gyarmati Véderő seregébe, és sok száz hasonló korú nyugdíjas nő és férfi társaságában elhagyja a Földet, hogy az űrben valamiféle ismeretlen ellenségekkel háborúzzon. Fogalmuk sincs, mire vállalkoznak, hiszen a Földre alig jutnak el az információk a külvilágból, de nem is érdekli őket, ugyanis mindannyian egyetlen ok miatt jelentkeznek. Ezáltal visszakapják a fiatalságukat, még ha csak átmeneti időre is.
A Gyarmati Véderő logikája egyszerű. Tapasztalt emberekre van szükségük, ezért idős embereket soroznak be, viszont őket csak úgy tudják használni, ha megfiatalítják őket testileg. Legalábbis ez tűnik az egyetlen logikus magyarázatnak. A fiatalságért pedig az öreg újoncok szinte bármire képesek.
Amint Perry és újonc társai elhagyják a Földet, szembesülnek a nagy igazsággal, a Galaxis tele van idegen és ellenséges fajokkal. A Gyarmati Véderő mindent megtesz, hogy a Földet elhagyó telepesekkel benépesített kolóniákat megvédje az erőszakos idegen fajoktól, és közben újabb bolygókat hódítson meg. Ez azonban hatalmas áldozatot követel a Gyarmati Véderőtől, amit leginkább emberveszteségben mérnek. Megtörténik a kiképzés, aztán Perry és társai máris a csatamezőn találják magukat.
Tucatnyi, érdekes idegen fajjal találkozhatunk egy-egy rövidebb jelenetben, mind egyedi gondolkodással vannak felvértezve, különböző technológiai szinten járnak, néhányak csak játszadoznak a többiekkel, mások a túlélésükért küzdenek. 
Amikor elkezdődtek a csaták, nagyjából a könyv felénél, egy idő után azt kezdtem érezni, hogy elfogyott az addigi lendület, kéne valami, ami felrázza a történetet. Itt egy kicsit, néhány oldal erejéig leült a regény, de Scalzi ekkor csavar egy nagyot a történeten és a motivációkon, és teljesen új dimenzióba helyezi az eseményeket, engem itt nyert meg másodszor, és immár véglegesen magának…
Felmerülhet a kérdés, hogy miben más a Vének háborúja, mint egy átlagos katonai sci-fi, és miért képes felnőni a kiváló elődök, Heinleintől a Starship troopers és Joe Haldeman Örök háborúja mellé?
Szerintem egyáltalán nem azzal, amit a legtöbbször emlegetnek, hogy milyen feszes és eredeti harci jelenetekkel van tele, ugyanis a hangsúly mindvégig a karaktereken marad, és ez az, ami igazán sikeressé tette a regényt. Már az első lapokon érződik mindez, ahogy Perry fáradt őszinteséggel mesél halott feleségéről, vagy ahogy az első napjait tölti a seregben, nem beszélve arról,a részről amikor az öregek visszakapják a fiatal testüket. A regény másik erőssége pedig, hogy viszonylag rövid és emiatt a prózája olyan feszes, amit sok írónak érdemes lenne eltanulnia.
Olvasd el a folytatás, a Szellemhadtest című regényről írt kritikánkat itt: http://sfmag.hu/2013/02/25/john-scalzi-szellemhadtest/
A harmadik részről, a The Last Colonyról (Az utolsó kolónia) pedig itt olvashatsz: http://sfmag.hu/2012/02/27/john-scalzi-the-last-colony/
További információk:
- Scalzi azóta több folytatást is írt ugyanerre a világra, először a The Ghost Brigades következett, majd a The last colony, a Zoe’s tale, nemrég pedig a Sagan’s diary.
- Scalzi hihetetlen energiával ír és alkot, a Whatever című blogja rendszeresen frissül.
Linkek:
http://www.whatever.scalzi.com
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Mennyire van lezárva a történet? Folytatás nélkül is megválaszol mindent, vagy egy csomó kérdést nyitva hagy?
Le van zárva sztori.
Megegyszer kosz az sfblog -nak a konyvet 😉 jovolt csak piszkosul rovid ;(
anarchoid:
SFmag.;)
Szívesen a kiadó nevében is. Reméljük, jövőre jön a folytatás is.
A Tündérgyárban megvettem és már el is olvastam. Viszont nem győzöm megvárni, amíg évente kiadnak egy folytatást, úgyhogy utána nézek hátha angol nyelven prc vagy mobi formátumban hozzáférhető. 🙂
Nagy örömömre szolgált, hogy a megjelenés után egy héttel az ország keleti sarkába is eljutott a Vének háborúja. Nos, magával ragadó, jó ritmusú, jól adagolt és sajnos pont ez vele a legnagyobb problémám, a közepe felé az a benyomásom támadt, hogy itt a látszat ellenére nem Michelin csillagos menüt ebédelek, hanem igen jó minőségben, gondosan elkészítve, grammra kimérve, de ételgyári szintetikus kaját. Persze ez a gyári kaja sok esetben jobb választás a gyanús eredetű kóficoknál, de ezzel együtt is sterilnek találtam a könyvet, mintha valamelyik scifi sorozat évadzáró dupla epizódjának a novella változatát kaptam volna kézhez.
Mindezzel együtt elmélyült szórakozást nyújtó remek könyv, szívesen mennék tüntetni a kiadó elé a további regények mielőbbi kiadásáért, de még hamarabb csatlakoznék a megfilmesítésért kampányolókhoz. Ha ez megtörténik, és nem nyúlnak rosszul történethez, akkor ebből kultfilm lesz. Talán ez volt Scalzi rejtett reménye, és azért lett olyan a könyve, mint egy regény filmre adaptált változata.
Filmötletem nekem is lenne: az Űrgárdista a Warhammer 40K univerzumból. Ezt még az isten is mozira teremtette a sok brutális akció miatt. Könyvben ugyan sok jobb van ettől a műtől, de a legnagyobbat ez „durranna” a vásznon szerintem. Nem is értem miért nem csaptak még le rá a stúdiók.
Egyébként a scifi sorozatnál a Csillagkakukkot akartam írni, erre most látom a belső hátsó borítón, hogy Scalzi valóban kreatív volt arrafelé. Bárcsak az átlag SG epizódok lettek volna ilyen jók..
Csúcs volt a könyv! 1 nap alatt kivégeztem szegényt. Két hibája volt mindössze: a rövidsége, és az, hogy nem tudom azonnal olvasni a következő részét… 🙂 Mehet Heinlein és Haldeman közé a polcra! 🙂
Lehet velem van a baj de nekem nagyon nem tetszett a könyv. Rém gyerekes és persze, hogy hatással volt rá a csillagközi invázió de nem kellett volna ilyen szintem felhasználni. (Aki eddig még nem olvasta a könyvet az ne olvasson tovább). Baromi gáznak tartom, hogy egy katonát azért tüntetnek ki és azért kerül pozitív megítélés alá mert kitalálta, hogy a puskájából nem egy hanem 2 lövedéket lő ki egymás után és persze erre senki nem jött még rá, annak ellenére, hogy már x éve harcolnak azon faj ellen akik csak két lövedéktől halnak meg. 🙂 A faj leírás borzalmasan gyenge, a könyv végén nem derül ki kikkel is harcolnak, hogy néznek ki, kik ezek stb. Na meg az ahogy megtudták a két lövedéktől meghaló fajtól, hogy milyen technológiát adtak oda egy harmadik fajnak, mindezt kb 3-4 oldalon. Szóval a könyv olvasása közben végig azt éreztem, hogy van egy fickó aki lehet, hogy irt egy könyvet de a történetet elég hevenyészetten rakta össze, az volt a fontos, hogy legyen űrgyalogság, legyen csata, maradjon három „barát” a végére akik közül az egyik gyalogos, a másik tudós a harmadik meg mittomén mi. Szóval legyen ugyanúgy mint a csill..inv.-ban. 🙂 A háttérrel nem foglalkozott. Annak ajánlom a könyvet akinek tényleg csak az a fontos, hogy lövöldözzenek benne. 🙂
Számomra nagy csalódás volt. A fentiekben már részletezték, mért is (max.) tucatkönyv.
Nekem nagyon tetszett végre egy könyv amit nem tudtam lerakni, ami csalódás volt, hogy szerintem levezetett egy történetet és lapoznál tovább és ott van a köszönet nyilvánítás még azt sem írta vége egyszerűen az én számomra ez a történet nincs lezárva egyszerűen abbahagyta és ki lett adva ,mondjuk ez az én véleményem.Remélem a többé résznél jobban odafigyelt a történeti szálak befejezésére mert ez az elsőnél nem sikerült.