John Scalzi évek óta írja Whatever című, népszerű blogját, és 2006-ban megjelent első regénye is, a Vének háborúja (Old man’s war), ami hatalmas kritikai sikert aratott, jelölték a Hugo-díjra is, és a művet sokan az évtized egyik legjobb science fiction regényének nevezik. Scalzi azóta több regényt írt még ugyanerre a világra, némelyik folytatás, némelyik párhuzamos történet. Korábban már írtunk a ciklus három regényéről (a négyből), de mivel a Vének háborúja, köszönhetően az Agave kiadónak május 10-én, azaz ma (az író születésnapján) magyar nyelven is megjelenik, újraközöljük frissített és aktualizált ismertetőnket.

A legtöbb angol nyelvű kritika, amit eddig olvastam a regényről, az első két mondat idézetével kezdődik, és én sem látok jobb megoldást, nem véletlenül:

“Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe.”

A hetvenöt éves John Perry magára maradt, fia felnőtt, felesége régen meghalt, barátai nincsenek, ezért belép a Gyarmati Véderő  seregébe, és sok száz hasonló korú nyugdíjas nő és férfi társaságában elhagyja a Földet, hogy az űrben valamiféle ismeretlen ellenségekkel háborúzzon. Fogalmuk sincs, mire vállalkoznak, hiszen a Földre alig jutnak el az információk a külvilágból, de nem is érdekli őket, ugyanis mindannyian egyetlen ok miatt jelentkeznek. Ezáltal visszakapják a fiatalságukat, még ha csak átmeneti időre is.

A Gyarmati Véderő logikája egyszerű. Tapasztalt emberekre van szükségük, ezért idős embereket soroznak be, viszont őket csak úgy tudják használni, ha megfiatalítják őket testileg. Legalábbis ez tűnik az egyetlen logikus magyarázatnak. A fiatalságért pedig az öreg újoncok szinte bármire képesek.

Amint Perry és újonc társai elhagyják a Földet, szembesülnek a nagy igazsággal, a Galaxis tele van idegen és ellenséges fajokkal. A Gyarmati Véderő mindent megtesz, hogy a Földet elhagyó telepesekkel benépesített kolóniákat megvédje az erőszakos idegen fajoktól, és közben újabb bolygókat hódítson meg. Ez azonban hatalmas áldozatot követel a Gyarmati Véderőtől, amit leginkább emberveszteségben mérnek. Megtörténik a kiképzés, aztán Perry és társai máris a csatamezőn találják magukat.

Tucatnyi, érdekes idegen fajjal találkozhatunk egy-egy rövidebb jelenetben, mind egyedi gondolkodással vannak felvértezve, különböző technológiai szinten járnak, néhányak csak játszadoznak a többiekkel, mások a túlélésükért küzdenek. jscalziAmikor elkezdődtek a csaták, nagyjából a könyv felénél, egy idő után azt kezdtem érezni, hogy elfogyott az addigi lendület, kéne valami, ami felrázza a történetet. Itt egy kicsit, néhány oldal erejéig leült a regény, de Scalzi ekkor csavar egy nagyot a történeten és a motivációkon, és teljesen új dimenzióba helyezi az eseményeket, engem itt nyert meg másodszor, és immár véglegesen magának…

Felmerülhet a kérdés, hogy miben más a Vének háborúja, mint egy átlagos katonai sci-fi, és miért képes felnőni a kiváló elődök, Heinleintől a Starship troopers és Joe Haldeman Örök háborúja mellé?

Szerintem egyáltalán nem azzal, amit a legtöbbször emlegetnek, hogy milyen feszes és eredeti harci jelenetekkel van tele, ugyanis a hangsúly mindvégig a karaktereken marad, és ez az, ami igazán sikeressé tette a regényt. Már az első lapokon érződik mindez, ahogy Perry fáradt őszinteséggel mesél halott feleségéről, vagy ahogy az első napjait tölti a seregben, nem beszélve arról,a részről amikor az öregek visszakapják a fiatal testüket. A regény másik erőssége pedig, hogy viszonylag rövid és emiatt a prózája olyan feszes, amit sok írónak érdemes lenne eltanulnia.

Olvasd el a folytatás, a Szellemhadtest című regényről írt kritikánkat itt: http://sfmag.hu/2013/02/25/john-scalzi-szellemhadtest/

A harmadik részről, a The Last Colonyról (Az utolsó kolónia) pedig itt olvashatsz: http://sfmag.hu/2012/02/27/john-scalzi-the-last-colony/

További információk:

  • Scalzi azóta több folytatást is írt ugyanerre a világra, először a The Ghost Brigades következett, majd a The last colony, a Zoe’s tale, nemrég pedig a Sagan’s diary.
  • Scalzi hihetetlen energiával ír és alkot, a Whatever című blogja rendszeresen frissül.

Linkek:

http://www.whatever.scalzi.com

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 13 hozzászólás érkezett.

  1. Neamus szerint:

    Mennyire van lezárva a történet? Folytatás nélkül is megválaszol mindent, vagy egy csomó kérdést nyitva hagy?

  2. crei szerint:

    Le van zárva sztori.

  3. Hackett szerint:

    Neamus:
    Le van zárva, abszolút kerek.
    A második regény, a Ghost Brigades nem is annyira folytatás, egy teljesen másikik főszereplő van benne, plusz még valaki a Vének háborújából.

  4. anarchoid szerint:

    Megegyszer kosz az sfblog -nak a konyvet ;) jovolt csak piszkosul rovid ;(

  5. Sfmag szerint:

    anarchoid:
    SFmag.;)
    Szívesen a kiadó nevében is. Reméljük, jövőre jön a folytatás is.

  6. anarion szerint:

    A Tündérgyárban megvettem és már el is olvastam. Viszont nem győzöm megvárni, amíg évente kiadnak egy folytatást, úgyhogy utána nézek hátha angol nyelven prc vagy mobi formátumban hozzáférhető. :)

  7. e(x) szerint:

    Nagy örömömre szolgált, hogy a megjelenés után egy héttel az ország keleti sarkába is eljutott a Vének háborúja. Nos, magával ragadó, jó ritmusú, jól adagolt és sajnos pont ez vele a legnagyobb problémám, a közepe felé az a benyomásom támadt, hogy itt a látszat ellenére nem Michelin csillagos menüt ebédelek, hanem igen jó minőségben, gondosan elkészítve, grammra kimérve, de ételgyári szintetikus kaját. Persze ez a gyári kaja sok esetben jobb választás a gyanús eredetű kóficoknál, de ezzel együtt is sterilnek találtam a könyvet, mintha valamelyik scifi sorozat évadzáró dupla epizódjának a novella változatát kaptam volna kézhez.

    Mindezzel együtt elmélyült szórakozást nyújtó remek könyv, szívesen mennék tüntetni a kiadó elé a további regények mielőbbi kiadásáért, de még hamarabb csatlakoznék a megfilmesítésért kampányolókhoz. Ha ez megtörténik, és nem nyúlnak rosszul történethez, akkor ebből kultfilm lesz. Talán ez volt Scalzi rejtett reménye, és azért lett olyan a könyve, mint egy regény filmre adaptált változata.

  8. scifilover szerint:

    Filmötletem nekem is lenne: az Űrgárdista a Warhammer 40K univerzumból. Ezt még az isten is mozira teremtette a sok brutális akció miatt. Könyvben ugyan sok jobb van ettől a műtől, de a legnagyobbat ez “durranna” a vásznon szerintem. Nem is értem miért nem csaptak még le rá a stúdiók.

  9. e(x) szerint:

    Egyébként a scifi sorozatnál a Csillagkakukkot akartam írni, erre most látom a belső hátsó borítón, hogy Scalzi valóban kreatív volt arrafelé. Bárcsak az átlag SG epizódok lettek volna ilyen jók..

  10. scifilover szerint:

    Csúcs volt a könyv! 1 nap alatt kivégeztem szegényt. Két hibája volt mindössze: a rövidsége, és az, hogy nem tudom azonnal olvasni a következő részét… :) Mehet Heinlein és Haldeman közé a polcra! :)

  11. moho szerint:

    Lehet velem van a baj de nekem nagyon nem tetszett a könyv. Rém gyerekes és persze, hogy hatással volt rá a csillagközi invázió de nem kellett volna ilyen szintem felhasználni. (Aki eddig még nem olvasta a könyvet az ne olvasson tovább). Baromi gáznak tartom, hogy egy katonát azért tüntetnek ki és azért kerül pozitív megítélés alá mert kitalálta, hogy a puskájából nem egy hanem 2 lövedéket lő ki egymás után és persze erre senki nem jött még rá, annak ellenére, hogy már x éve harcolnak azon faj ellen akik csak két lövedéktől halnak meg. :) A faj leírás borzalmasan gyenge, a könyv végén nem derül ki kikkel is harcolnak, hogy néznek ki, kik ezek stb. Na meg az ahogy megtudták a két lövedéktől meghaló fajtól, hogy milyen technológiát adtak oda egy harmadik fajnak, mindezt kb 3-4 oldalon. Szóval a könyv olvasása közben végig azt éreztem, hogy van egy fickó aki lehet, hogy irt egy könyvet de a történetet elég hevenyészetten rakta össze, az volt a fontos, hogy legyen űrgyalogság, legyen csata, maradjon három “barát” a végére akik közül az egyik gyalogos, a másik tudós a harmadik meg mittomén mi. Szóval legyen ugyanúgy mint a csill..inv.-ban. :) A háttérrel nem foglalkozott. Annak ajánlom a könyvet akinek tényleg csak az a fontos, hogy lövöldözzenek benne. :)

  12. adeptus szerint:

    Számomra nagy csalódás volt. A fentiekben már részletezték, mért is (max.) tucatkönyv.

  13. Szigeti Attila szerint:

    Nekem nagyon tetszett végre egy könyv amit nem tudtam lerakni, ami csalódás volt, hogy szerintem levezetett egy történetet és lapoznál tovább és ott van a köszönet nyilvánítás még azt sem írta vége egyszerűen az én számomra ez a történet nincs lezárva egyszerűen abbahagyta és ki lett adva ,mondjuk ez az én véleményem.Remélem a többé résznél jobban odafigyelt a történeti szálak befejezésére mert ez az elsőnél nem sikerült.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

 


Keresés az oldalon