Fogalmam sincs, hogy a Thészeusz ifjúsága folytatása miért nem jelent meg magyarul már az első rész után, elvégre mindkettőnél nagyjából ugyanakkora világnézeti kifogások merülhettek föl. Jó, hát épít a szakrális királyság ideájára, de az első rész is, meg jó néhány meredekebb Robert Graves könyv is megjelent akkoriban. A The bull from the sea viszont olyan szinten elmaradt, hogy a legtöbben a létezéséről sem tudtak. Én is vagy húsz évvel azután bukkantam rá, hogy először olvastam a Thészeusz ifjúságát, márpedig jóval fiatalabb vagyok a magyar kiadásnál.

Persze az is lehet, hogy csak a Sors akarta, hogy a Thészeuszéval minél jobban egybeeső életkorban olvassam el a részeket, az egyiket kamaszként, a másikat felnőttként, bár szerencsére sikerült befejeznem a kötetet, mielőtt megvénültem volna. A The bull from the sea ugyanis Thészeusz felnőttkorát és öregségét dolgozza föl, az előzménynél sokkal rövidebben és tömörebben. Bár az elején egy ideig szinte tartja a Thészeusz ifjúsága tempóját, fokozatosan nagyobb léptékre vált, és a végén már szinte csak felvillantja az eseményeket.

A 2001-es kiadás címlapja

A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk: Thészeusz és a többi Krétáról megmenekedett athéni behajózik a Piraeuszba, ám mivel egy isteni sugallatnak köszönhetően nem cserélte le a gyászvitorlát a hajón, az apja azt hiszi, meghalt, és a sziklákról a mélybe veti magát. Thészeusznak meg kell tartania az athéni királyi trónt, és ezt megnehezíti, hogy nem csak fiatal, de alacsony és törékeny, ráadásul hosszú ideig egy roppant idegen hatalom rabjaként élt. Persze lányos vonásai és fiatalsága dacára kíméletlenül megregulázza az ellene támadókat, de nehezére esik visszailleszkedni ebbe a barbár világba (hja, hát akkor, ott, és ebben a viszonyban épp a hellének voltak a barbárok). A Nagy Istennővel sem alakulnak túl jól a dolgok, láthatóan megorrolt rá, amiért itt-ott felszámolta a matriarchátust, megerősítette az olümposzi férfiistenek tiszteletét, és ráadásul még Ariadnét is csak úgy otthagyta Naxosz szigetén. A Nagy Istennővel rosszban lenni pedig akkor sem jó, ha történetesen épp az egyik olümposzi férfiisten az ember halhatatlan apja.

Különösen nem jó ezek után egy Fekete-tengeri rablóhadjáraton elorozni a Nagy Istennő szent szolgálóját, a Holdszüzet – még akkor sem, ha Hüppolita vad tökéletessége első látásra rabul ejti Thészeusz szívét. Mert Hüppolita páratlan harcos, romlatlanul becsületes és vakmerő, önfeláldozó vezére az amazonoknak. Elég erős ahhoz, hogy Thészeusz egyenrangú társa legyen, és elég tiszta, hogy eszébe se jusson megtörni és eltiporni a férfit.

Az athéniaknak persze nagyon nem tetszik, hogy a krétai dekadencia után most meg egy ilyen vadlányt hoz haza a királyuk, de hát apróbb merényletektől és az annál sokkal gyilkosabb, folyamatos pletykálástól eltekintve olyan sok mindent nem tehetnek. Thészeusz kap pár idilli évet az istenektől – csak hogy aztán kamatostul vegyék vissza, elvégre mégis egy görög mítoszról van itt szó, ahol a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” nem egy bevett fordulat.

A lenyűgözően szép és lírai nyelvezet mellett Renault egyik nagy erőssége az, ahogy a természetfölöttit – vagy annak hiányát – kezeli. Az istenek ugyan olykor beszélnek a hőseihez, de csak ritkán, és kivételes pillanatokban, és sosem lehet tudni, hogy ez valóban az isten, vagy csak az emberi elme mélyéből felvillanó, pillanatnyi megvilágosodás. És nem is kell tudni. A történet végtére is egy olyan világban játszódik, ahol ezeknek a megérzéseknek még más volt a neve és a helye, mint manapság. Thészeusz élete alkonyán hosszan időzik az Alvilág bejáratánál, egy kőpadon raboskodva – Renault szerint agyvérzés után lábadozik, és azt kell, hogy mondjam, ez szép megoldás.

Ahogy a Thészeusz ifjúsága tulajdonképp arról szól, hogyan vállalja föl és viseli egy fiatal hős a hatalmat, a The bull from the sea azt mutatja meg, ahogy a fiatalság diadala elkopik, az ember már nem sérthetetlen, nem tévedhetetlen, és ha ezt nem méri fel időben – márpedig hogyan mérhetné fel – akkor elbukik. A könyv úgy folytatása a Thészeusz ifjúságának, ahogy a felnőttkor és az öregség az ifjúság folytatása: keserűbb, tömörebb. Jóval rövidebb az első résznél, többet mesél, és kevesebbet mutat, de nem veszít az erejéből.

Sajnos magyarul nem elérhető, de szerencsére ma már legalább angolul könnyű megszerezni – a legtöbb internetes könyvesboltban szállítási költséggel együtt két-háromezer forintért többféle kiadás közül lehet válogatni. Mary Renault egyetlen könyvében sem kellett még csalódnom. Akit akár csak egy kicsit is érdekel az ógörög világ, a történelmi éppúgy, mint a mitikus, annak bármelyik művét csak ajánlani tudom.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon