Hogy a Trónok harcából képregény-feldolgozás is készült, abban nincs semmi meglepő, legfeljebb abban, hogy nem az HBO-féle tévésorozatot vették alapul, bár abban meg kreativitás és kihívás nem lett volna.

Az első regény két éven keresztül, 24 füzetben, ill. 4 keményfedeles kötetben jön ki (utóbbiakban 6-6 füzet anyaga lesz). Mármint Amerikában, mert hogy lesz-e magyar kiadás, az egyelőre kérdéses. Az első könyv ott végződik, amikor Daenerys, a dothraki Drogo felesége és a Targaryen klán egyetlen életben maradt női tagja először élvezi a szexet az emberével, s ebből a tempóból a rajongók már láthatják, hogy a képregény igen alapos, és kerüli a történet zanzásítását. Ez igen nagy erénye. (Feltételezem, senki olyan nem olvassa ezt a cikket, aki még mit sem hallott George R.R. Martin eme nagyszabású és rendkívül sikeres fantasy sorozatáról, így a történet felvázolásától eltekintenék.)

Azt sem kell külön ecsetelnem, milyen gigászi munka lehet ezt a képregényt elkészíteni, de azért jól jön a könyv végén a hosszú rész, amelyben elsősorban a szerkesztő, Anne Groel, de az adaptációt készítő Daniel Abraham, és a rajzoló Tommy Patterson is kifejtik mindezt, s még jóval többet is. Ez a kulisszák mögötti, „hogyan készült” rész olyan, mint a DVD-k extrái, bár nagyon sokat nem tesz hozzá az élményhez. Martin úgy írta meg a regényt, hogy abból kellő mennyiségű idővel és pénzzel bíró hozzáértők könnyen csinálhattak filmet vagy akár képregényt. Mármint, lehet, hogy vért izzadtak, de legalább nem kellett túlságosan átírniuk a sztorit.

A hozzáértés persze fontos kérdés. Daniel Abraham saját jogán is kiemelkedő fantasy író (Long Price Quartet, Dagger and the Coin), emellett James S. A. Corey álnéven idén Hugo-díjra jelölt sci-fit (Leviathan Wakes), M. L. N. Hanover néven meg urban fantasy-t is írt, és egy halom rangos díjra jelölték már, szóval profi – és amennyire ennyiből meg lehet állapítani, ő remek munkát végzett. Ahogy a tévésorozatnál, nyilván a képregénynél is sok mindent ki kellett hagyni, és az az érzésem, hogy Daniel jól ki tudta válogatni a szavak irdatlan tengeréből azokat, amik maradhattak, s amik mehettek, és a sűrítést is jól megoldotta.

De nyilván mindenki arra kíváncsi a leginkább, hogyan néz ki a képregény. És hogy ki ez a Tommy Patterson, akinek a nevét talán a legelvetemültebb comics-geekek sem ismerik? Olyan ez, mint a tévésorozatnál (vagy akár A Gyűrűk Ura filmeknél): évekre leköti a résztvevőket, és a túl nagy nevek túlságosan is jól ismert személyisége, karaktere elnyomná azt, akit játszaniuk, alkotniuk kell. Így érthető, hogy egy kevéssé ismert rajzolót bíztak meg a roppant munkával, és mivel maga Martin is részt vett a képregény készítésében,  feltételezhetjük, hogy Patterson jó.

Számomra mégis csalódás a képi világ. Ez javarészt szubjektív, pl. mert én pont azt szeretem a tévésorozatban, hogy valódi embereknek látszó színészek játsszák a szerepek zömét. Meg hogy a ruhák, a helyszínek is jobbára valóságosnak (értsd: kellően viseltesnek, személyre szabottnak, lelakottnak, múlttal rendelkezőnek stb.) tűnnek. Nekem az tetszett volna, ha olyan a látvány, mint mondjuk Brian Wood vikinges Northlanders sorozatában. Patterson viszont jobbára a szuperhősös amerikai képregények hagyományaiból merített, ami az amerikai piac és a szexuális tapasztalatokkal legfeljebb képzeletben bíró geekek szempontjából előnyös, az enyémből azonban sajnos kevésbé. Azzal semmi bajom, hogy Khal Drogót így ábrázolták, mivel ő ilyen, és kész. Hanem az, hogy kb. minden ivarérett korú, ám nem granny kategóriás nőszemélynek nagy melle, darázs dereka és formás feneke, fitos orrú manöken arca és 16-os karikát igénylő soft-pornós arckifejezései vannak, na, az azért durva. Akkor is, ha erotikából jutott bőven a kötetbe. Elfogadom, ha valaki az öt gyereken túllevő Lady Catelyn-t nem akarja annyira megviseltnek látni, mint amilyen a filmben (ahol szerintem mégis tökéletes), de ahogy itt ábrázolják, annak nincs sok köze ahhoz, amilyennek Martin leírta.

Azzal is bajom van, hogy a rengeteg szereplő között túl sok a hasonló. A szőke Lannistereket nehéz megkülönböztetni egymástól, de Havas Jon, Theon Greyjoy és Renly Baratheon is eléggé egy kaptafára készültek (bár utóbbi tényleg piperkőcebb, mint a filmben, ellenben még csak villanásnyi szerepe volt, s ki tudja, homoerotikus képek lesznek-e később). Sok esetben, főleg amikor csak egy-két szereplőt látunk, a mozgás, a képek dinamikája is furcsa, esetleges.

A szuperhősös hatáshoz Ivan Nunes színező is hozzájárult: előszeretettel használ harsány, erőteljes, telt színeket, ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy majd’ mindenki fiatalnak néz ki és ragyog a ruhája, mint valami mosószerreklámban; a háttereket meg sokszor túl élesnek érzem. A kötet végén Patterson maga is beismeri, hogy rengeteget tanult a képregény rajzolása közben, s tudja, hogy Ivannal együtt még sokat kell fejlődniük, és ez klassz, és legyen így, de nem tudom, a már megalkotott karaktereket hogyan tudja majd megváltoztatni, emlékezetesebbé, kevésbé műanyaggá tenni. Sajnos az egyes füzetek más művészek által készített borítóinak egy része sokkal jobb Patterson rajzainál.

De hogy jót is mondjak, Tyrion remek, és több olyan monumentális jelenet is akad a kötetben, ahol Patterson lélegzetelállítót alkotott. Az ilyeneknél remekül bánik a perspektívával, a látószöggel: a király bevonulása Deresbe, illetve a tiszteletére adott vacsora képe lenyűgöző, rengeteg apró, felfedezésre érdemes részlet van rajtuk. Vagy ott az rész, amikor Dany a sárkányról álmodik, s az oldal további három, apró képén a dothraki tengeren lovagol – ez utóbbiak gyönyörűek, méretük dacára tökéletesen átjön rajtuk a szabadság, a végeláthatatlan füves puszta érzete. És vannak remekül elkapott pillanatok az érzelmi illetve gondolati téren sűrűbb részeknél is. Ezek miatt tudom neki megbocsátani a fentieket, ugyanis aki olyat tud, mint pl. Arya és Jon búcsúja, vagy Theon többféleképpen is értelmezhető arckifejezése a Stark vacsorán, az igazi képregényművész.

És a lényeg: a történet ugyanúgy káprázatos. Felteszem, bármely más médium vagy stílusirányzat szerinti feldolgozása is jó lenne, mert a sztori maga olyan jó. Azért remélem, musicalre senki nem vetemedik…

RandomSky

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Nihil szerint:

    Jó adaptációnak tűnik, Daniel Abramsről meg sok helyen zengenek ódákat…
    …viszont töredelmesen bevallom, én inkább egy eredeti (high) fantasy képregényt szeretnék már olvasni (pl. amilyen a Sojourn volt), mint adaptációt. Sőt, akár Westeroson is játszódhat, nem arról van szó… csak egy történetet, amit kifejezetten képregényre írtak, és nem sűrítettek-tömörítettek, mégha ezt zseniálisan is tették.

  2. zagrosz szerint:

    Jó ismertető, az utolsó mondaton nagyot nevettem 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon