A romániai SF hetünk keretében ismerkedjünk meg néhány ottani szerzővel.

Mircea Opriţă a ma élő romániai science fiction szerzők egyik legismertebb személyisége, aki nem csak a szűk zsáneren belül hagyott és hagy nyomot. Kolozsvárott született (magyarul is beszél), itt végzett nyelvészként, és bár ekkor vetette papírra első science fiction történeteit (első novelláskötete ’66-ban jelent meg), nem csak sci-fit ír, hanem szépirodalmi műveket, verseket is. Két alkalommal volt igazgatója az idén 20. évfordulóját ünneplő Budapesti Román Kulturális Intézetnek.

Kuczka Péter a Galaktika 54. számát (1984) neki szentelte; Opriţă pedig 1988-ban meggyőzte a romániai kiadót, amelynél dolgozott, hogy adják közre a Trethon Judit szerkesztette Téren és időn túl SF antológiát. Ő maga számtalan novellát, több regényt is írt, de a zsánert feldolgozó tanulmányai, esszéi, könyvismertetői éppúgy fontosak, a romániai science fiction történetéről szóló munkája immár három kiadást is megért. Az általa szerkesztett Az átlépett látóhatár című antológia nálunk is megjelent. Jelenleg egy új romániai SF antológia spanyol nyelvű megjelentetésén dolgozik egy madridi kiadó jóvoltából.

„Sokféle lehetőség van. Néhányan megpróbálták maguk angolra ültetni a történeteiket és Nagy Britanniában vagy az USÁ-ban publikálni magazinokban, fanzinokban. Néhányan, akik Észak-Amerikába költöztek, megpróbáltak csatlakozni az ottani rajongótáborhoz, és már eleve angolul írnak. Néhány romániai antológiát eleve azzal a céllal készítettek, hogy külföldön próbálják meg eladni. Bár eddig nem látni, hogy ezek az erőfeszítések elérték volna céljukat, nem hiszem, hogy haszontalanok volnának.” A románok spanyol nyelvű antológiáját Argentínában, Brazíliában és az USÁ-ban is igyekeznek majd eladni. A magyar kapcsolatokról szólva Kuczka Pétert máig nagyra tartja. „Örömmel tölt el, hogy amikor Budapesten a kulturális intézet igazgatója voltam, sikerült remekül együttműködnöm Németh Attilával, és a Galaktika két újabb számában bemutathattunk jelenleg is aktív román szerzőket. Úgy hiszem, hogy az ilyen együttműködést nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha a csalóka amerikai lehetőségek fontosabbnak tűnnek.”

SFmag.hu: Miről ír legszívesebben?

A régi történeteimben az SF akkor divatos ötletei vonzottak, de személyes és irodalmi köntösbe bújtatva. A kozmikus utazások, párhuzamos világok, időutazások nem mint egzotikus felfedezések vonzottak, hanem az érdekelt, miként reagálnak ezekre a karakterek, hogy miféle szimbolikus értelme lehet egy efféle, elképzelt tapasztalatnak. Korábban tanmeséket, allegóriákat írtam SF köntösben, mára ez megváltozott, bár a science fiction maradt, de a szatíra, irónia, komédia felé fordultam. A legutóbbi regényemben (Journey to Capricia) Swift utazás motívumát használtam fel Karinthy Frigyeshez, és egyes olasz, valamint spanyol írókhoz hasonlóan.

SFmag.hu: Mit tanácsolna a kezdő SF-F íróknak?

Amit mindig észben tartottam: minden egyes oldalt, amit másoktól olvasol, alaposan gondold végig, minden egyes oldalt, amit magad írsz, alaposan gondold végig, légy türelemmel, de a türelem nem azt jelenti, hogy keresztbe tett karokkal ücsörögsz, hanem dolgozz úgy, akár egy bányász, aki a fény első sugarára vár, amikor holtfáradtan visszatér a mélyből a felszínre.

***

Danut Ungureanu középiskolásként még verseket írt, huszonkét évesen adta a fejét science fiction írásra, 1985 óta számos magazinban, antológiában megjelent, önálló novelláskötettel is rendelkezik. Wellstől olvasta élete első SF regényét, ekkor alakult ki benne a mély meggyőződés, az ember mindenkor fontosabb a gépnél, számára az inspiráció is ebből fakad. Legkedvesebb témái a fejlődéstörténet; emberi kapcsolatok, civilizációs kapcsolatok. Közel áll hozzá a disztópia, párhuzamos valóságok, genetika.

Nem csak sci-fivel foglalkozik, érdeklik a humoros, laza történetek, forgatókönyvírás. Íróként azt reméli, az idegen világokról és időkről szóló írásai nem csak ennyit jelentenek, de átvitt értelemben tanmeséül vagy allegóriaként szolgálhatnak.

SFmag.hu: Fontos az erkölcsi üzenet a sci-fiben, vagy a tematika alapvetően a szórakoztatást szolgálja?

Meggyőződésem, hogy a morális üzenet elsődleges, sőt, kötelező, ha egy írás jelenteni akar valamit, ha irodalmi értékről, példákról beszélünk. Persze, a szöveg nem jut el a közönséghez, nem tudja „magához édesgetni” az olvasót, ha nem szórakoztató. Én magam nagy csodálója vagyok Graham Greennek, aki ezt tökéletesen teljesíti.

Ungureanu kritikus a romániai írókkal szemben, szerinte jellemzően nem igényesek az írásaikra, de nem csak ők, a kiadók sem. Kiemelkedni, publikálni a középszerű írók tengeréből nem egyszerű, sokan állnak sorba, publikálásra várva, elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki megtalálja közöttük a tehetségest. „Ugyanakkor nem tagadhatom, már csak statisztikailag sem, hogy minél többször érdemes megjelenni. Tíz tonna homok egy gramm aranyat ér.”

Mindezek ellenére úgy gondolja, a román szerzők között nagyon jókat találni a vezető angolszász piaccal is összehasonlítva. Az olvasók, rajongók között pedig ugyancsak akadnak a zsánernek valóságos tudósai. Ami az SF rendezvényeket illeti: „Erősen hiszem, hogy az élő, szemtől szembe beszéd a civilizált kommunikáció fontos feltétele. A rendezvényeket lehetne egyesíteni, pl. nem csak egy európai kellene, de lehetne külön kelet-európai, balkáni stb. Sosem gondolhatod, hogy már épp elég barátságot kötöttél.”

***

Florin Pitea ötévesen kezdett sci-fi és fantasy történeteket olvasni, kilencévesen pedig írni is, mely „olyan szokásom, amit nehéz volna megtörnöm.” Olvasmányai közül a mai napig a legnagyobb hányadot a sci-fi teszi ki. 2001 óta öt könyve (két novelláskötet, egy regény és két tanulmány) jelent meg, és jelenleg is továbbiakon dolgozik. Legkedvesebb témái a tudományos, technikai változások társadalmi hatásai, a média és telekommunikáció hatásai, virtuális valóság. Számos írásának szolgál alapul, hogy a tömegtermelés és -szórakoztatás nem oldja meg a környezeti és társadalmi (szociális) problémákat.

Pitea nagy problémát lát abban, hogy Romániában a felmérések szerint „egy millió ember egy könyvet vesz évente, egy másik millió kettőt, és nagyjából 20-30 ezer ember van, aki bármilyen témában 6-20 könyvet vásárol évente. Szóval, hacsak az írók és a kiadók nem fognak össze, hogy valamiképp növeljék a könyvpiacot Romániában, egyik irodalmi zsáner jövője sem ragyog fényesen.”

SFmag.hu: Mit gondolsz, egy kitalált történetnél a szórakoztatás és az üzenet egyaránt fontos?

Minden fikciónak elsődleges szerepe a szórakoztatás, különben az olvasók nem foglalkoznak vele. Ugyanakkor, ha egy kitalált történet nem készteti az olvasót arra, hogy komoly kérdéseken is elgondolkodjon, legyenek azok akár etikai vagy környezeti kérdések, azt könnyen el fogják felejteni.

SFmag.hu: Miként látod a romániai szerzők külföldi publikálási lehetőségét?

Az e-olvasók és ezzel összefüggésben az e-könyvek eladása exponenciálisan emelkedik az angolszász országokban, amely ragyogó lehetőség lehet minden írónak szerte a világon. Vannak próbálkozások a román sci-fi írók angol nyelvű kiadására, leginkább köszönhetően a TexaRom Kiadónak.

SFmag.hu: Miként tájékozódhat román szerzők művei minőségét illetően egy külföldi szerkesztő? Van-e jelentőségük a romániai SF irodalmi díjaknak?

Teljes mértékben. A Vladimir Colinról elnevezett díjat egy irodalmi kritikusokból és nagyszerű szerzőkből álló zsűri ítéli oda.

Pitea másképp látja a sci-fi rendezvények helyzetét, hiszen „a steampunk, Star Wars és Star Trek találkozók népszerűbbek, mint valaha.”

***

Antuza Genescu, az SRSFF és az idén negyvenharmadik évébe lépő H.G.Wells SF Társaság (Temesvár) tagja (utóbbinak elnöke is), novellista, írásai fanzinokban és antológiákban jelentek meg. Első történetét tizenhárom évesen írta. Számos könyvet fordított le angol nyelvről románra. Korábban angolt tanított, de mára a fordítás főfoglalkozássá nőtte ki magát számára.

„A történeteim leginkább a karakterekre fókuszálnak. Olvasóként a cselekményközpontú novellákat és regényeket kedvelem. Általában hétköznapi emberekről írok, akik váratlanul nem szokványos helyzetben találják magukat, és amellyel egyedül kell megküzdeniük. Szeretek írni az emberi kapcsolatokról. Az Un fenomen trecator című történetem egy olyan nőről szól, akik furcsa szagokat érez, amelyek kapukat nyitnak egy olyan univerzumba, amelyet a főhős jobb szeretett volna soha nem ismerni. (…) Állatbarát vagyok, minden történetemben szerepelnek állatok, akár vannak hatással az eseményekre, akár nem. A sci-fi témán túl kedvelem a (politikai) thrillereket, és imádok moziba is járni. Nem rajongok a romantikus könyvekért és filmekért.”

Sötéten látja a romániai SF helyzetét. A rendezvényeken egyre kevesebben jelennek meg, és rendezvényekből is egyre kevesebbet tartanak. Szerinte a rajongók (kapcsolattartási) szokásai átalakultak (a Facebooknak is köszönhetően). Sokan írnak sci-fit, de csak kevesen produkálnak minőségit. A fiatal írók nincsenek a nyelv birtokában, nem értik meg, hogy az írás nem mentesít az olvasás (jó és rossz, kedvelt, vagy nem kedvelt könyvek olvasása) alól, ami nélkül senki sem válhat jó íróvá, tematikától függetlenül. „A sci-fi ráadásul még nagyobb kihívás, mert nagyon egyedinek kell lenned, ha ki akarsz emelkedni a többiek közül. Romániában nem lehet megélni az írásból, akkor sem, ha valaki ünnepelt szerző, és ez a közeljövőben sem fog változni. Úgyhogy, ha valaki úgy dönt, író és szegény lesz, miért nem ír helyesen, miért nem hozza ki magából a legjobbat? Persze, akinek ilyen készsége nincs, másban próbálhatná ki magát.”

SFmag.hu: Mit tanácsolsz a kezdő íróknak?

Az írásod határozzon meg téged. Tanulj a klasszikusoktól, de ne keress mentort. Szállj szembe a hatásokkal, mert megölik az eredetiséget. Én hasznosnak találtam a gyakorlatban, hogy ha elkészültem, hangosan felolvasom magamnak, így hallhatom is a mondatokat. Dobd ki a rosszul hangzó részeket, történeteket. Mindig kérj tanácsot barátoktól és ellenségektől egyaránt. Mindig sokat tanulhatsz, főleg az utóbbiaktól.

SFmag.hu: Mit gondolsz a romániai szerzők külföldi, angolszász piacon történő megjelenési esélyeiről? Vannak rá kísérletek?

Több romániai szerző publikált már külföldön. Azt hiszem, ez még csak a kezdet. Vannak erőfeszítések a romániai sci-fi népszerűsítésére nem csak az angolszász piacon, hanem általában külföldön. Tudomásom van róla, hogy hamarosan spanyolul jelenik meg egy román SF antológia.

Antuza, bár fordítással keresi kenyerét, saját novellái angolra fordítására nem vállalkozna, „ha valaha is megpróbálkozom az angol nyelvű publikálással, nem lefordítanom, hanem angolul újraírnom kellene őket.”

***

George Lazăr középiskolásként – még a romániai fordulat előtt – vetette papírra első SF történetét, amit a következő órán az egész osztálynak fel kellett olvasnia. Tetszést aratott. Az írást azért folytatta, mert akkoriban kevés SF jelent meg, és a tudományos fantasztikus történetek iránti igényét így igyekezett kielégíteni. Egyetemistaként a jászvárosi (Iasi) Opinia Studenteasca folyóirat Argonaut al Convorbirilor Literare c. mellékletébe írt. A ’89-et követő, évtizedes útkeresés után, a 2000-es évek közepén két regénye is megjelent. Később az SRSFF három antológiájába is beválogatták. Szerkesztője volt a SCI-FI Magazinnak.

SFmag.hu: Melyek a hozzád közel álló témák? Miért éppen sci-fi műveket írsz?

Úgy érzem, ez áll hozzám a legközelebb. Természetesen olvasok más műfajt is, de a tudományos-fantasztikus könyvek állnak hozzám a legközelebb. Egy ilyen könyv olvasásakor vagy megírásakor szeretek nyitott szemmel álmodozni. Valamikor, amikor még csak olvastam az ilyen témájú könyveket, hittem benne, hogy általuk a jövőbe láthatok. Ám amióta már magam is írok e témában, rájöttem, hogy a sci-fi egészen más.

Leginkább a disztópia ad szárnyakat a fantáziámnak. Ha a létet úgy tekintjük, mint egy fát, amely mindig új és új ágakat hajt… nahát, ezek az ágak érdekelnek engem. Az America One c. regényemben egy olyan, a mostanihoz szinte hasonló világról írok, amikor a globális felmelegedés miatt a kőolajtartalékok kiapadása után az Újvilág és az Európai Unió összecsap. Az Ingerul Pãzitor c. regényemben a determinizmus teljesen tudományos alapokon áll, az életnek van egy megszabott határa, amely egy specializált szervezet igen költséges segítségével léphető át.

A romániai SF helyzetét illetően a megoldást abban látja, hogy minőséget csak szenvedéllyel lehet létrehozni, és az alkotókat, akár honlapokon, akár nyomtatásban publikálnak, meg kellene fizetni, ezzel is motiválva őket jobb művek alkotására. Az irodalmi díjakban nem hisz, „egyedüli díj, a legnagyobb elismerés az az olvasói közösség, amely elolvassa, méltányolja a művet.”

***

Holnap további szerzők bemutatásával folytatjuk az SFmag romániai SF tematikus hetét!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: interjú, irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon