SFmag

Különös, mennyire nem tudunk semmit a szomszédos országok SF irodalmáról, SF életéről. Nincs ez másként Romániával sem, pedig ez az ország azért is érdekes lehetne számunkra, mert itt él a legtöbb határon túli magyar. Kevesen tudjuk, vajon van-e köztük SF rajongó, szerző, szerkesztő, és ha igen, dolgoznak-e külön magyar nyelvű munkákon, vagy pedig, mivel román kollégáikkal természetszerűleg románul kommunikálnak, és maguk is inkább román nyelven alkotnak? Érdekes lehet továbbá ez az ország azért is, mert részben hasonló viszonyokat fedezhetünk fel történelmi és egyéb okokból, mint amelyek nálunk uralkodnak. Lássuk, így van-e ez az SF terén is!

A románok saját SF irodalmuk gyökereit az 1870-es években megjelent különféle utópisztikus és alternatív történelmi regényekben találták meg. A korai időszakból talán Victor Anestin 1914-es O tragedie cerească c. regénye emelendő ki: az elsők között volt, amelyben az atomenergia háborús célokra történő felhasználásáról írtak. Ugyanebben az évben Henri Stahl kb. „Egy román a Holdon” címmel fordítható munkájában (Un român în lună) a holdraszállással foglalkozott.

Egy nagy ugrással a kommunista érában teremve a források megállapítják, hogy a rezsim a sci-fi irodalmat a tudományok népszerűsítése és az ideológiai nevelés szolgálatába állította. Heti megjelenésű magazint alapítottak, a műveket áthatotta a kommunista szemlélet. Azt gondolnánk, éppen a megtűrt SF az, amelyik szimbólumokkal, burkoltan társadalomkritikát fogalmaz meg, erre azonban a hatvanas évek második feléig várni kellett Romániában. Csak ekkor kapcsolódtak be a zsánerbe különféle hátterű szerzők, újságírók, költők, színdarabírók, akiket a kortárs irodalmi életben nagy mértékben cenzúráztak volna, ám az SF-ben meglelték a maguk szabadságát. A megtűrt fantasztikus irodalom az elvágyódás, a rideg valóságtól elrugaszkodás, kikapcsolódás terepévé vált.

A hetvenes évek elejére szerveződtek meg az első klubok, az első SF találkozót 1972-ben tartották Bukarestben. A rendezvény megszervezése jó példa a totális állam kettősségére: az illetékes hivatalok rendkívüli mértékben felügyelték a programokat, azokat ők engedélyezték, ugyanakkor éppen az állam tette lehetővé a megszervezést, helyet és pénzt biztosítva. Több mint ötven klub és több száz ember vett részt ezeken a kulturális eseményeken: rajongók, írók, grafikusok, zenészek, filozófusok, tudósok. Még olyan személyek is, akiket a kommunista rezsim egyébként nem is hagyott (volna) jóvá. Sokuk azonban nem valódi SF rajongó volt, hanem kihasználták az utazási-kirándulási lehetőséget: a szállást és az utat ugyanis az állam fizette. Később azonban ezekből a „turistákból” többen valódi SF rajongókká, sőt, SF írókká váltak.

1989-re a klubok száma 80 fölé, a tagok létszáma 4000 fölé emelkedett; delegációik rendszeresen részt vettek az EuroConokon, melynek köszönhetően több díjat is elhódítottak. Ezek az összejövetelek, rendezvények és klubok tették lehetővé azt is, hogy számos szerző állami kiadókhoz kerülhetett (persze itt is fenntartásokkal kell kezelnünk a „lehetőséget”). A rendezvényeken idővel kialakult a megszokott menetrend, ennek keretében kötelező jelleggel kellett olyan kerekasztal-beszélgetést tartani, amelynek témáját az állami illetékesek határozták meg (pl. béke és leszerelés). A rendezvények javára írandó azonban az, hogy az egyetlen zsáner Romániában az SF volt, amelyen belül megjelenhettek olyan kiadványok (fanzinok: Paradox, Helion, Omicron), amiknek semmiféle közük nem volt a fennálló rendszerhez (nem mentek át cenzúrán, és az állam sem engedélyezte előre a megjelenést); a rendezvényekre meghívhattak olyan személyeket, akiket egyébként a rezsim hivatalosan nem ismert el, vagy más viszonylatban ténylegesen elhallgattatott. Megvitathattak tabunak számító témákat, mint a környezetszennyezés vagy vallási kérdések.

Persze alapvetően a kommunista érában minden külföldi, különösen az angolszász irodalomtól, filmvilágtól, így annak SF vonulatától is elzárták a román fantasztikus művészet rajongóit, de a rezsim bukása után a világ kinyílt.

1989 a fordulat éve volt, természetszerűleg a román SF életben is. Számos SF rajongó, akik a zsáner rendezvényein tartották eddig a kapcsolatot egymással, politikai pályára léptek, mint fiatal demokraták, vagy újságírónak mentek az immár szabad sajtóhoz. Megváltozott a könyvkiadás, a szabad piac révén megugrott a kiadók száma, egyre-másra alakultak és tűntek el a süllyesztőben. A fordítások sem sikeredtek valami jól, a lényeg az volt, hogy a nagynevű angolszász szerzőket (pl. Clarke, Asimov, Heinlein, Herbert) kiadják – az olvasók pedig kritikátlanul megvették az anyanyelvükre alacsony színvonalon átültetett („románosított”) műveket. Ilyen módon számos olyan külföldi művet fordítottak le, melyről korábban ezt elképzelhetetlennek tartották, és ez megtette hatását a hazai szerzőkre is. A ’90-es évek végére megjelentek az első steampunk, cyberpunk művek.

Az ezredfordulót követően létrejöttek az SF kötődésű honlapok, új szerveződések és új szerzők, akikre már nagymértékben hatott elsősorban az angolszász, amerikai SF irodalom. Miközben fanzinok terén jól álltak, az évente megjelenő regények száma egyre csökkent, akár fordításról, akár saját szerző művéről volt szó. Manapság évente két-három regény lát napvilágot, ezen felül kb. tíz antológia és/vagy korábbi művek újrakiadása. Az eladott példányszám az első évben átlagosan 700-800 körül mozog kiadványonként. Az olvasók részéről az érdeklődés – csakúgy, mint hazánkban – megcsappant, mára igen kevés kiadó foglalkozik a romániai szerzőkkel, ami ugyancsak a megjelenések beszűküléséhez vezetett. Állandósult probléma, hogy a kiadók a kéziratokért alapvetően nem hajlandóak fizetni, elvárják, hogy a szerzők ingyenesen bocsássák azokat a rendelkezésükre, és az írók elégedjenek meg azzal, hogy egyáltalán megjelennek (és nem kérnek tőlük pénzt a kiadvány finanszírozására).

Léteznek még klubok (pl. Quasar, H.G.Wells, SRSFF), azonban ezek összlétszáma nagyjából száz embert tesz ki, a fanzinok pedig néhány rész után rendszerint lelkes, ámde hozzá nem értő személyek kezébe kerülnek, teret engedve a kétes minőségű műveknek.

A külföldi (amerikai) trendek és szerzők természetesen Romániában is hódítanak, így az ún. „tini vámpírregények”, vagy éppen Susanne Collins, Robin Hobb, G.R.R. Martin, John Scalzi. A román szerzőknek nincs sok esélye labdába rúgni, még akkor sem, ha ingyen terjesztik műveiket, azonban meg kell említeni Marian Trutát, Cristian Mihail Teodorescut (őket az EuroCon vonatkozó videójában is láthattuk, hallhattuk egyébként angolul), Danut Ungureanut, Mircea Opritát, Sebastian A. Cornt.  (A romániai magyar megjelenésekről külön lásd holnapi vendégcikkünket).

A fantasy népszerűbb, mint a science fiction, a vámpírregényeket a „military fiction”, majd az űropera követi, a sort a hard SF zárja. A beskatulyázás tetten érhető abban is, hogy egy-egy szerzőt akár a foglalkozása szerint is beosztanak: ha fizikus, az csakis hard SF-t írhat; miközben a kritikusok jó része nincs tisztában a zsáneren belüli kategóriák fogalmaival.

A szerzők egy része angolul olvas, könyveiket az Amazonról rendelik, nem várnak bizonytalan román fordításra. Nem csak ez generál feszültségeket az SF rajongó közösségben (mármint a külföldi jobb, mint a hazai, a hazain belül pedig „az a jobb, amit mi írunk, és nem az, amit ti”). Romániában is megfigyelhető, ami nálunk: az érdeklődők, az olvasók egyben alkotók is, vagy legalábbis azok szeretnének lenni. Mivel a kiadás és az internet révén a „jelenlét” felhígult, a kiadók egyre nehezebben választják ki a tehetségesebbeket, ráadásul egy-egy honlap körül kialakultak azok a baráti körök, amelyek más csoportosulások megmozdulásait, íróit, munkáit alappal vagy alaptalanul, de kritizálják.

Ez rányomja a bélyegét nem csak a rendezvényszervezésre (az országos RomCon mostanság éledezik, mert a román SF rajongók hazai rendezésű EuroConban gondolkoznak), de a zsáner irodalmi díjaira is. Utóbbiakból mostanra több is létrejött; eredetileg csak a Helion létezett, ezt azonban több mint négy éve nem osztották ki, csupán a második helyezettnek járót. A szétforgácsolt ellentáborok külön-külön létrehozták a maguk díjait, ezek azonban nem szolgálnak tényleges fokmérőül, hiszen rendszerint azok nyerik el, akik az adott „táborba” tartoznak. Az általam megkérdezett román szerzők szinte kivétel nélkül a Vladimir Colinról elnevezett díjat jelölték meg, mint legfontosabb „fokmérőt”, ugyanakkor e díjat még csak ötször osztották ki. Ugyancsak frissebb (tavalyi) indítású a tavaly, 80 éves korában elhunyt, Ion Hobanáról elnevezett díj, a zsűri komoly szándékait mutathatja, hogy ezt a romániai írószövetség bukaresti szekciója és a román kulturális minisztérium jegyzi. Két másik irodalmi elismerést említhetünk még: a Galileót az azonos nevű magazin előfizetői (szavazói) ítélik oda, míg egy bukaresti kiadó 2010 óta hirdet évente pályázatot regényeknek, ennek díja az USÁ-ban való megjelenési lehetőség egy ottani kiadó segítségével.

A számtalan díjak egyike - viszont nem néz ki rosszul

Az utóbbi időszakban fiatal kritikusok bukkantak fel a román online SF életben, akik érzékelik a különbségeket, és nem félnek elmondani a véleményüket. Akad olyan is, mint Mircea Coman, aki havi összefoglalókat készít minden hazai zsáner-megjelenésről, és igyekszik jobbító szándékú kritikai észrevételeket tenni.

A hazai viszonyokból kiindulva úgy érzem, néha csak egy hajszál választ el minket is egy hasonló helyzettől, és onnan még nehezebb lenne visszatérni egy másik útra – ez azonban nem egyszerű, hiszen minden író, tartozzon bárhová is, a saját megjelenését (önmegvalósítását?) félti, ami érthető emberi tulajdonság. A zsáner fejlődése, mi több, túlélése szempontjából azonban kulcskérdés, hogy ki és miért jut megjelenéshez, vagy napvilágot látnak-e akár pozitív, akár negatív vélemények, és az utóbbiak elhessegethetők-e az elfogultság vádjával. A közösség végső soron kicsi, de tagolt – kérdés, mi mentén lehet, és kell-e összefogni?

Források

Az SRSFF honlapja

A román SF-ről a Wikin

Angol nyelvű EuroCon kerekasztal-beszélgetés a közép-európai SF jövőjéről

Néhány képet innen vettem

További információk angolul, két részben (I. és II.)

World SF blog

A román SF tematikus hetünk összeállításához nyújtott mérhetetlen segítségéért hálámat fejezem ki Balin Ferencnek és Cristian Corneliu Tamasnak, az SRSFF tagjainak.

Hozzászólások

hozzászólás