Az Éhezők viadala filmadaptáció megérkezett, és elsöpört szinte mindent: a nyitóhétvégén 155 millió USD-t hozott csak az USA-ban, ami a valaha volt 3. legerősebb kezdés a Harry Potter utolsó része és A sötét lovag után. Önálló film vagy egy sorozat első része még soha nem tudott ekkora bevételt termelni az első hétvégén, és ne feledjük azt sem, hogy nem egy csili-vili 3D filmről van szó.

Pár hete olvastam el az első könyvet, mert érdekelt, hogy mi van ezen újabb hype mögött. Csak egy újabb, tinilányoknak pozícionált YA (young adult), romantikus történetet vártam, de aztán egészen meglepődtem, ugyanis Az éhezők viadala azonban egy kifejezetten olvasható, ifjúsági sci-fi regény (bár, én még az ifjúsági szót sem biztos, hogy nagyon hangsúlyoznám). Collins jól ír, és ahogy Hanna a tavaly előtti SFmagos kritikájában írta összegzésként a regényről: „Azoknak pedig mindenképpen javaslom az elolvasását, akiknek elegük van az ifjúsági irodalomban a súlytalan, felelősséget nem ismerő szereplőkből és a szenvelgő romantikából. Suzanne Collins könyveinek hősei ismerik döntéseik súlyát és számolnak tetteik következményével, így lesz önfeláldozásuk megindító, küzdelmük pedig hiteles, érdekfeszítő és elgondolkodtató.”

És itt van a „trükk” az egészben, ugyanis pont a fentiek miatt nem is tudnám megmondani, hogy alakulhatott ki ekkora kultusz körülötte. Amit nálunk talán még nem is érezni annyira, de az USA-ban a hype már nagyon durva mértéket öltött, kezdve onnan például, hogy az Amazon.comon Az éhezők viadala alatt már több, mint 5500 review gyűlt össze, míg a 4 éve megjelent Twilight az eddigi négy film húzóhatása mellett is 5300 körül jár, a film pedig valószínűleg az egyik legsikeresebb idei mozi lesz.

Gyanítom, a marketingesek az megjelenéskor nagyon jól pozícionálták a regényt, mert nem hittem volna, hogy egy ilyen disztopikus történetet el lehet adni a Twilighton, esetleg a Harry Potteren nevelkedő tinilány generációnak, mivel annyira más, és sokkal felnőttesebb, komolyabb azoknál. De ahogy elindult a lavina, egyre gyorsabbá és megállíthatatlanabbá vált, és már teljesen mindegy volt, hogy valójában nincs benne romantika sem, illetve, ami van, az részben színjáték (ezt a filmben egy leheletnyit azért tompították).

John Scalzi, az Old man’s war ciklus írója a minap egy cikkben, és négy pontban gyűjtötte össze a siker tényezőit:

1. filmszerű cselekmény

2. fanatikus rajongótábor

3. fiatal hősök (akikkel azonosulni lehet)

4. merchandizing

Ehhez én annyit tennék hozzá, hogy szerintem onnantól, hogy kialakult a rajongótábor, akik elég zajosak voltak ahhoz, hogy ennek révén egyre több emberhez jutott el a regény híre, amellett a regényben az átlagolvasó sem csalódik. Az éhezők viadala akar is valamit mondani, és ezt kortól és nemtől független módon teszi meg, úgy, hogy nem zár ki senkit a történetből, és nem elsősorban csak nőknek vagy férfiaknak szól, hanem mindkét nemnek, emellett intelligensebb is az átlagos és súlytalan ifjúsági regényeknél.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy soha nem látott zseniális irodalmi alkotással lenne dolgunk, inkább azt, hogy a széles olvasóközönséghez eljutó sikerkönyvek átlagszínvonalát magasan túlszárnyalja, ahogy a film is túlmutat az átlag és látványra épülő blockbustereken, remek színészek és rendezés révén ügyesen adaptálja a regényt, pont ott vesz el, és pont ott ad hozzá, ahol szükség van rá, ami által egy jól sikerült adaptáció született, ami azok számára is élvezhető, akik nem akarják elolvasni a regényt.

Mindenesetre egy biztos:  a könyvpiac a tini-hype szelete egy váratlan, új irányba kanyarodott, egyúttal felnőttesebbé vált. Biztos, hogy rengeteg nagyon rossz YA disztópia fog születni a következő években (ez a tendencia az USA-ban már egy ideje elkezdődött), amik csak a diktatúrák, gonosz világok okainak, mozgatórugóinak felszínét fogják didaktikus módon kapargatni, de mégis, én úgy érzem, hogy ettől még egy nagy előrelépés történt például a Twilighthoz képest.

További információk:

Az éhezők viadalát és két folytatását magyarul az Agave kiadó adta ki.

– Több neves sci-fi/fantasy író is a YA olvasók felé fordult manapság, például China Miéville az angolul májusban megjelenő Railsea című regényével, Paolo Bacigalupi, aki A felhúzhatós lány (The Windup girl – hamarosan magyarul az Ad Astra kiadótól) után megírta a Shipbreakert, majd szintén idén májusban jelenik meg a The Drowned Cities című YA regénye, vagy Ian Mcdonald.

Egy nagyon érdekes statisztika az amerikai YA könyvekről, a különböző zsánerek megoszlásáról, jogdíj összegekről (van második és harmadik része is!)

– Néhány érdekes statisztika Az éhezők viadala film nyitóhétvégéje kapcsán. Az első napi bevétel 68M USD, ami több, mint a kb. háromszor nagyobb költségvetésű John Carter 17 napi bevétele! Míg a Twilight nézők 80%-a nő volt, Az éhezők viadalánál ez jelenleg 61%, és ez még lejjebb fog menni. A 25 év feletti nézők a teljes nézőközönség 56%-át tették ki.

– A három regényből a hírek szerint 4 film fog készülni, bevett szokássá kezd válni, hogy az utolsó könyvet két részre bontják.

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film, irodalom

Eddig 5 hozzászólás.

  1. fbdbh szerint:

    YA-t szeretek olvasni, de ez még mindig nem vonz.

  2. anarion szerint:

    A könyvet még nem olvastam, de a filmet épp úgy szenvedtem végig, mint ahogy az az Alkonyat filmekkel történt (amit ugyebár jóérzésű férfiember csak a barátnője miatt néz meg). Na jó, azért egy fokkal jobb volt. Bár még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen bevételi rekordokat döntött, miközben a – szerintem – jobb John Carter pedig megbukott.

    Vagy nekem van fura ízlésem, vagy pedig annak a sok ezer embernek, aki jegyet vett rá. 🙂 Igaz, nem én vagyok ennek a mozinak (ahogy az Alkonyatnak sem) a célközönsége. Mindenesetre az az egy vígasztal, hogy nem adtam ki rá pénzt.

    Viszont arról még mindig nem tettem le, hogy egyszer – ha épp nem lesz más olvasnivalóm – elolvasom a könyveket.

  3. sigmund szerint:

    Hali!

    27 éves, erősen cinikus világnézetű emberként szerintetek érdemes nekem ezt elolvasni? Mert sok jót hallottam róla, csak nem vitt még rá a llek hogy el is olvassam.

  4. Béla Stark szerint:

    Én beleolvastam, első 19 oldalig jutottam, de szerintem – ez lehet az író vagy a fordító hibája – rémesen sok benne a szóismétlés meg a banális mondatszerkezet.

  5. Hackett szerint:

    sigmund:
    Ezt csak Te tudod eldönteni, Te ismered a saját preferenciáidat a legjobban.:)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon